+18

Jimin szokás szerint összegömbölyödve aludt. Körül ölelte valami biztonságot nyújtó meleg, és egy orrát csiklandozó, kellemes illat, Jungkook illata. Imádta ezt az illatot, mosolyogva bújt a meleg, de felettébb kemény párnájához. Hiába helyezkedett, csak nyomta, csak bökte itt-ott valami. Morcosan nyitotta ki a szemeit.

- Jó reggelt, álomszuszék. - mosolygott huncutan fénylő szemekkel Jungkook. Jimin döbbenten ült fel, és meglepetten nézett körbe. - Mielőtt letámadnál... - cirógatta meg az idősebb szép, finom ívű nyakát. A keze nyomát libabőr követte. - ...Tegnap kidőltél, és idehoztalak, hogy pihenhess egy kicsit.

- Miért? - kérdezte elhúzódva a továbbra is őt becézgető kéztől. Arca már így is felforrósodott, és abban is biztos volt, hogy kipirult miatta.

- Tudod azt ígérted, hogy az ágyamba töltöd az éjszakát, mester. Habár nem gondoltam, hogy ilyen sokat kell várnom, és nem is egészen ilyennek képzeltem, de végre veled lehettem, és egyenlőre ez is elég volt. - Jungkook szavai Jiminben rengeteg érzelmet indítottak útnak. Olyan rég hallotta a fiú hangját, hogy a fülében szinte táncoltak a szavak. A mellkasa összeszorult, ahogy felfogta, mennyire hiányzott neki ez az ifjú csődőr. Szemei az izmos testről a formás ajkakra tévedtek. Minden érzése közül egy sokkal hangosabb volt, ordított a többi között. A vágy, hogy megcsókolja a fiút, hogy végre érintkezzenek, egyesüljenek.

Talán a rengeteg magányosan töltött év okozta, de most hagyta, hogy vágyai szabadjára induljanak, és keze nagyon lassan mozdult Jungkook arcához. Finoman végig simította az éles arcvonalát, majd egész közel hajolt, és pisze orrával kedvesen megsimogatta a másik nyuszi orrát. A fiú illata valami őrjítő volt.

Érezte az ujjai alatt a heves szívverését, az arcán a forró szinte kapkodó légzését, és a barna szemekben úgy csillogott a vágy égető fénye, hogy szinte elemésztette. Arról nem is beszélve, amit a lelkéből árasztott, az a mérhetetlen beteljesületlenül hagyott sóvárgás, amit iránta érzett hízelgő, és ijesztő is volt egyszerre.

Ennek ellenére Jungkook nem mozdult, hagyta, hogy Jimin maga döntsön úgy, akarja őt, az ajkait és a testét. Minden idegszála megfeszült, már csak attól, hogy az idősebb gyönyörű arca olyan közel volt hozzá. Megőrjítette minden bőrét csiklandozó levegővétel. A férfi illata, ami egész éjszaka kísértette, és a melegség, amit a teste árasztott, élete legkeményebb éjszakáját okozta neki. Végül Jimin hirtelen eltávolodott, és a következő pillanatban már a szoba másik felében állt. Jungkook ismét csalódott. Sokadjára érezte azt, hogy a rózsaszínhajú kitép egy darabot a mellkasából. Olyan nagy lyuk tátomgott a helyén, hogy néha azt hitte felemészti ez az üresség.

- Jó reggelt... - szólalt meg kicsit rekedten Jimin. A fiatalabb meglepetten kapta fel eddig szomorúan lelógatott fejét.

- Jó reggelt Jiminie! - lépte át az ablakpárkányt Hoseok. - Neked is Kook. - biccentett kicsit elkomorodva. - Tegnap már kerestelek, de öcsénk nem találta alkalmasnak, hogy zavarjalak.

- Sejtem miről van szó. - mosolyodott el fáradtan az érzések istene. - Azt szeretnéd, ha feloldanám Yoongi érzéseinek bilincsét.

- Pontosan. Van rá valami mód, hogy... - sétált lassan Jimin felé a napsugár istene. A rózsaszínhajú egy szoros ölelésbe vonta őt.

- Bátyjám, nagyon szeretnék segíteni, de félek alig maradt bennem erő. Pihennem kell még egy kicsit. - suttogta könnyes szemekkel. - Sajnálom.

- Nincs semmi baj. Nem haragszom. - lépett távolabb az idősebb. Ahogy meglátta a legördülő könnycseppeket. - Ennyire rossz a helyzet?

- Sajnos igen. - bólintott. Jungkook értetlenül figyelte idősebb testvéreit.

- Miről beszéltek? - kérdezte a lepedőt maga köré csavarva, és kikelve az ágyból.

- Jimin amikor kimerül, átveszi mások érzéseit. Mindig érzi őket, és néha befolyásolják, de ennyire nem... - törölte le a könnyeket. - Hagylak is, nem szeretném, ha az én fájdalmam éreznéd tovább. - távolodott el, majd a széltől meglebbenő függöny árnyékában eltűnt.

- Jól vagy? - kérdezte Kook aggódva, és magához húzta az apró testet.

- Igen, csak... - Jimin vett egy mély levegőt, és már nyoma sem volt rajta az előbbi bánatnak. - Jól vagyok. - simított végig finoman az izmos meztelen mellkason. - De ha kérhetlek, próbáld meg tűrtőztetni magad mellettem, mert... - nézett egyenesen Jungkook szemébe. Olyan vad és izzó tekintettel, hogy a fiatalabb egész háta libabőrös lett. - ...még valóra váltom a kifejezetten mocskos gondolataim rólad. - indult el a kijárat felé, de egy lopott pillantást megengedett magának a szexuális játékokkal telepakolt falra, amelytől szíve azonnal még gyorsabb ütemre váltott.

Lépései egyre határozottabbak lettek, ahogy egyre távolabb került Jungkooktól. Folytogató volt a saját vágya mellett, a másikét is érezni. Ahogy a saját lakosztályába ért, kiengedte az eddig bent tartott levegőt. A hideg ajtónak döntötte homlokát és hosszú pillanatokig bámulta saját merevedését, ami valahogy sehogy se akart csillapodni.

- Ha befejezted... bármit is csinálsz... esetleg megbeszélhetnénk, hogy mivel tudnánk feltölteni. - hallotta meg maga mögött a búgó, csábító férfi hangot, ami elől épp menekült. Lassan fordult meg, hátha csak képzelődik. Ám sajnos Jungkook ott ült a kerek terem közepén az ágyán. Piros öltönyt és fekete, mellkasa közepéig kigombolt inget viselt. Jimin azt érezte veszett csatába kezdett.

- Mit keresel itt? - kérdezte dühösen.

- Azt hitted, azzal, hogy ott hagysz, lerázol? - vigyorodott el lassan felállva, és mint egy ragadozó elkezdte becserkészni az áldozatát.

- Igen. Ez lett volna a célom. - sóhajtott bosszúsan az alacsonyabb.

- Nem jött össze. - sétálta körbe a feszülten álldogáló férfit. Szemei tele voltak huncutsággal. Le se tagadhatta volna mennyire élvezi a helyzetet.

- Tudod, hogy vannak szabályaink. Idősebb vagyok, tehát nem törhetsz csak úgy be hozzám... - kezdett bele keresztbe tett karral.

- Ó, amíg nem voltál itt, Jin sokat változtatott a szabályokon. - kacsintott egyet. Majd megállt nagyon közel a másik előtt. - Biztos érzed, milyen nagyon emészt a vágy irántad. - simított végig a gyönyörű durcás arcon. - Végig tudtad, igaz? Tudtad mennyire akarlak, mégsem léptél soha. - lépett még közelebb. - Mond, milyen? Milyen érezni a kinzó merevedést, már csak attól, hogy a közeledben vagyok? - hajolt közelebb. - Mennyire kínozza a mellkasod az üresség? - karolta át a derekát az idősebbnek, és egy rántással magához húzta. - Mennyire akarsz engem? - tette fel szinte a másik ajkára suttogva a kérdést.

Jimin megtört. Azt a pár milliméter távolságot ő szüntette meg, és ő hajolt Jungkook ajkaira. Már ő sem bírta volna tovább a fiú íze, és az érintése nélkül. A rózsaszín párnák óvatosan kóstolgatták az ajkait. Olyan puhák voltak, mint a selyem és olyan édesek, mint a méz. Jimin nem bírt betelni az érzéssel. Jungkook közelebb csúszott hozzá, így mellkasuk már szorosan összeért, és a szájuk tánca is felgyorsult. A fiatalabb sokkal szenvedélyesebben falta már őt, mint eddig, és öle is pattanásig feszült mestere miatt. 

Jimin ekkor forró, sikamlós nyelvét is bevetette, és szemtelenül végig nyalta a fiatalabb formás ajkait, majd óvatosan behatolt, és finoman megsimogatta belülről. Jungkook szája bizsergett, nyelve pedig kiéhezetten kapott a másik után. Vége volt, elvesztette az eddig kitartó fegyelmét. A nyakától lefelé végig simított mestere vállán, le a karján át egészen a csuklójához. Egy erős mozdulattal körbe fogta a vékony kecses csuklót, majd megszakítva a csókot egyenesen az ágyba dobta a másikat. Mielőtt Jimin ellenkezhetet volna, csípőjére ült, a feje felé emelte karjait, és egy kezével összefogta csuklóit, szorosan a matracon tartva. Jimin gyorsan kapkodta a levegőt, arca kipirult, de szemei továbbra is dühösen fénylettek. Szemöldökét ráncolva nézett a fogva tartójára.

- Mit csinálsz? - kérdezte számonkérően, már vörösre csókolt ajkakkal.

- Sajnálom Jiminie... de vége, eddig tudtam türtőztetni magam. Rohadtul kívánlak. - lökte merevedését a másik hasonlóan kemény öléhez. Jimin lehunyta szemét a testében végig cikázó kellemes érzés hatására. A szavak emiatt lassan jutottak el hozzá. Amint megértette mit akar mondani Jungkook eltűnt a gyönyör az arcáról.

- Nem. - mondta határozottan, és megpróbált kiszabadulni a bilincsként szorító kézből. Ám Jungkook karja meg se feszült, hogy visszatartsa őt. Ennyire legyengült volna? Lepődött meg.

- Felesleges próbálkoznod. - kuncogott halkan Kook. - Ha képességeid teljében is lennél, akkor se tudnál legyűrni. Most már sokkal erősebb vagyok fizikailag, mint te. Azalatt a pár év alatt Namjoonal is sokat edzedtünk. Így nem csak az isteni hatalmam tanultam meg használni, hanem a bennem rejlő erőt is. Képzeld, még az is kiderült, hogy még Jinénél is nagyobb a fizikai erőm. Szóval jobb, ha elfogadod... - hajolt Jimin nyakára, és finom lassú csókokkal hintette be, miközben másik kezével benyúlt az inge alá, és végig cirógatta az idősebb mellkasát. Külön figyelmet fordított apró, hegyes mellbimbójára, és feszes hasfalára. - Olyan izgató vagy. - suttogta. Forró lehelete megcsiklandozta az alatta húzódó érzékeny bőrt.

Jimin egész teste vibrált, és gondolatait lassan ellepte a vágyköde. Hagyta, hogy Jungkook benyúljon a nadrága alá, és szorosan ráfogjon könyörgő merevedésére. Lehunyt szemmel sóhajtott, ahogy megérezte az erős kezet magán. Az eddig maró sóvárgás ölében kezdett halkan elcsillapodni.

- Nem gondolod, hogy kicsit túl gyors a tempó?  - nyitotta ki hirtelen a szemeit. Jungkook hosszú percekig csendben nézte a szép arcot.

- Ugye most csak viccelsz? - kérdezte elmosolyodva. - Csak engedd el magad. Fel kell töltődnöd. - csókolta meg újra a vastag ajkakat. Jimin a csókba nyögött, ahogy a fiú kezét kínzó lassúsággal mozgatni kezdte nemességén. Nagyon rég érezte ezt, és nagyon vágyta érezni. Nyögései egyre hosszabbak és hangosabbak lettek. Ahogy az a bársonyos, erős, meleg kéz ismét fel, majd le csúszott a vékony bőrén az örület határára repítette. A gyönyör kinzóan csodás volt.

Jungkook nem bírt betelni a rózsaszínhajú látványával, hangjának dallamos csengésével és egyre intenzívebb illatával. Akarta minden porcikáját.

- Engedj el. - sóhajtotta élvezettel Jimin.

- Miért akarsz elszökni, mikor láthatóan nagyon élvezed? - kérdezte Kook egy igazán lehengerlő mosollyal.

- Én is érinteni akarlak. - kérte könyörgő hangon. A sötéthajú meglepetten engedte el az eddig fogva tartott kezeket. Jimin azonnal a nadrágjába nyúlt, és apró ujjacskáival a már előváladékos kőkemény farkára fogott, ekkor valami meglepő történt. Jimin nem mozdította a kezét, Jungkook gerincén mégis újból és újból olyan erős gyönyör futott végig, hogy azt hitte vége, szégyenében egy érintéstől elélvez. - Tudod érzéseket tudok kelteni másokban. Például gyönyört, élevezetet, orgazmust. - suttogta a fiatalabb ajkaira. - Te se hagyd abba. Menjünk el együtt... - kérte nyakát csókolgatva. 

Jungkook úgy érezte, rezdülni sem tud, de végül a keze megmozdult, és ahogy rajta egyre gyorsabban söpört végig a gyönyör, úgy gyorsította keze ütemét a másik merevedésén. Míg végül érezte, hogy Jimin meg feszül alatta. Ajkai közül egy hatalmas, és őrülten szexi nyögés szökött ki. Ebben a pillanatban mintha ketté hasította volna aföldöntúli élvezet, végre ő is beteljesült.  Gyönyörük bizonyítékát pedig, egyenesen egymás meztelen testére festették.

Lihegve feküdtek egymás mellett. Kook úgy érezte, hogy egész testét kifacsarták. Mozdulni se tudott, csak vigyorogva nézte a plafont.

- Ez valami csodálatos volt. - mondta a fáradt, boldog csendbe.

- Igen. -felelte Jimin, majd felkelt. Jungkook bármennyire kimerült volt, felült, hogy lássa a férfi meztelen testét, ahogy a medencéjéhez sétál, és fokozatosan elmerül benne. A fényes, rózsaszín, hosszú tincsek hívogatóan lebegtek a víz tetején, egészen, amíg a férfi teljesen a medence aljáig nem merült. 

Nem tudta mit érez a másik, de tudni akarta. Lassan felkelt, és ő is belesétált a tejfehér, forró, illatos vízbe. Amint megállt Jimin előtt a férfi felemelkedett a víz alól, majd egy szexi mozdulattal hátra simította nedves tincseit. Csak a válluk és a nyakuk látszott ki a sűrű, fehér vízből. Jungkook a medence falához szorította Jimint, aki láthatóan nem bánta. Vastag ajkain egy finom mosoly játszott. Így Kook nem várt tovább megszüntette a távolságot és finoman, lassan, érzékien megcsókolta mesterét. Jimin az izmosabb nyaka köré tette kezét, és közelebb húzta. - Köszönöm. Most már sokkal jobban vagyok. - szakította meg ajkaik táncát.

- Ezt örömmel  hallom. Esetleg egy repeta, hogy biztosra menjünk? - fordította meg a másik törékeny testét, és kezdődő merevedésével finoman a formás fenekének dörgölőzött.

- Nem. - hallotta maga mögül a választ. Jimin eltűnt mellőle, már a  medence másik végében úszkált láthatóan jól szórakozva. Kook kiváncsian oldalra döntötte a fejét.

- Azt ne mond, hogy ennyi elég volt. - indult el felé, de hirtelen mintha a lába a földbe gyökerezett volna. Nem tudott mozdulni. Jimin lassan úszott hozzá, végig egyenesen és mélyen a szemébe nézve.

- Belőled... -  simított végig az izmos combtól felfelé, az erős mellkason át, a csókolni való nyakig. - ... soha nem lenne elég. - mosolygot olyan kiismerhetetlenül, ahogy csak ő tudott. - De az erőm már teljesen visszanyertem, hála neked. - sétált el mellette.

- Hé! - Próbált felé fordulni Jungkook, de mint egy szobor, pont olyan mozdulatlan maradt. - Ugye nem akarsz itt hagyni? - kérdezte kicsit kétségbe esetten kacarászva.

- Pont ezt terveztem. - tekert maga köré egy törülközőt már a medence szélén az idősebb. - Lehet, hogy az isteni képességeid, és a fizikai erőléted sokat fejlődött, de úgy látom, amíg nem volt itt a mestered, kicsit elkanászodtál. - kacsintott. - Ideje emlékezned kettőnk közül ki a főnök.

- Jimin-ssi! - kiáltotta el magát bosszúsan.

- Úgy érted Mester, igaz? - csettintett egyet a rózsaszínhajú, és a dereka körül eltűnt a vízes törülköző, helyét pedig egy elegáns kék öltöny vette át. Hosszú rózsaszín haját pedig egy könnyed copfba fogta.

Jimin immár tökéletes külsővel indult a kijárat felé.

- Ezt meg fogod bánni, mester. - villant meg Kook tekintete. Jimin megállt az ajtóba, és egy csókot dobva behúzta maga mögött.