Jimin alig aludt valamit az első tanóra után, amit Jungkooknak adott. Hosszabbnak és sötétebbnek tűnt az éjszaka, mint bármikor azelőtt. Sokáig forgolódott, de végül feladta, és a kör alakú lakosztályból, a hatalmas, éjszakába burkolózott erkélyére indult. Sokáig csak a világító holdat, és csillagokat nézte, amik most is pont olyan szépségesek, és ragyogóak voltak, mint eddig, még is mások. Olyan magányt és szomorúságot sugároztak, hogy Jimin mellkasa belefájdult. Emiatt hiába világítottak fényesen, az éjszaka mégis komor sötét maradt.

Aggódva tekintett a romantikus fénybe borult szomszédos lakosztály erkélyére. Jin ismét Taevel mulatta az időt. Tudta, mert minden zsigerében érezte a szenvedélyüket, még ilyen messziről is. Valahol ez pedig az ő hibája volt, hiszen a végletekig felajzottan hagyta ott lelkitársát. A Hold fénye pedig kegyetlenül betört az ablakon, és feltárta Namjoonnak az érintésektől, és csókoktól felhevült testeket. Kifújta a bent tartott levegőt, és kezei közé temette arcát. Érezte, hogy nem sokára komoly galibába fog kerülni a két fiatalabb isten miatt. Olyan volt, mintha minden porcikája egyre jobban elsüllyedne a szenvedély veszélyes mocsarában, de ő képtelen volt kimászni, vagy megállítani a merülést, csak várta a fulladást.

Ezek az érzések másnap reggel sem múltak el benne, így tőle nem megszokott módon idegesen, remegő gyomorral állt meg Jungkook ajtaja előtt. Sóhajtva nyúlt a kilincs után, de a mozdulatba fagyott. Nem tudta, hogy viselkedjen a fiatalabbal. Legyen elutasító, vagy adja magát, és csak játsszon a másik érzéseivel?

Bármennyire is élvezte, amikor mások érzelmei az egyik pillanatról változnak, ebben a fiúban volt valami veszélyes. Úgy érezte vele nem kellene packáznia. Viszont arról sajnos fogalma se volt, hogy tudná türtőztetni magát.

- Mond csak, meddig szobrozol még az ajtóm előtt? - rángatta ki gondolatai közül egy hang. Jungkook az ajtóban állt, karba tett kézzel figyelte a gondolataiba merült alacsonyabbat, és láthatóan nagyon jól szórakozott rajta. Szemtelenül vigyorgott az őt meglepetten bámuló hyungjára.

- Amíg a gondolatmenetem végére nem érek. - szűkítette össze a szemét Jimin. Nem tetszett neki, hogy mennyire el van telve magával a másik.

- Oh, akkor megvárom. - túrt egy szexi mozdulattal sötét tincsei közé.

- Felesleges már megzavartad. - nyelt egy nagyot Jimin az elé táruló látvány miatt.

- Ha rólam szólnak azok a gondolatok, segíthetek is. Add meg magad a vágynak, amit irántam érzel. - kacsintott, majd jóízűen kacagott a másik bosszús arcát látva.

- Ilyen rövid életet szánsz magadnak? - kérdezte egy ravasz mosollyal  a rózsaszínhajú. - Mert most másra se vágyom, csak eltörölni a létezésed.

- Jaj, ne törd össze a szívem. - simított végig óvatosan, és nagyon gyorsan a másik gyönyörű babaarcán. Látszott a mozdulaton, hogy fél az idősebb istenhez érni. Ha a másik bedühödik, tényleg vége lehet az életének.

- Ez a veszély nem fenyeget. - legyintett a rózsaszínhajú, és gyorsan elindult, hogy a másik ne lássa, ahogy egyre vörösebb. Biztos volt benne, hogy elpirult, mert ahol a fiú ujja végig cirógatta bőrét, szinte égett. - Kövess! - Jungkook engedelmesen, és olyan szorosan követte hátulról, hogy Jimin elvesztve a fejét hirtelen megfordult. - Ennyire tetszik a fenekem, vagy mi? - kérdezte, és hogy visszaadja a korábbi szívességet lassan végig nyalta a felső ajkát. A fiatalabb lábai földbe gyökereztek. - Ezt igennek veszem, de jobban örülnék, ha nem nyomulnál ennyire. - indult meg ismét, és olyan elégedett volt magával, hogy le se tagadhatta volna. Örült, hogy a másik eddigi magabiztossága semmivé lett, és helyét a zavar vette át.

- Ma mit fogunk tanulni? - kérdezte a feszült csöndet megszakítva Kook, miután összeszedte magát.

- Ma illemet fogsz tanulni. Ismered a múltunk, de a tudást, amit kaptál még nem tudod használni. Ma megtanítalak pár dologra, mert tegnap egyértelművé vált számomra, hogy nagyon rossz kisfiú vagy. - nézett végig alaposan az izmos és kívánatos testen. Ám olyan dolog történt, amire nem számított. Jungkook elkapva a csuklóját a falnak dobta, és egész testével oda szorította.

- Ne játssz velem Jiminie... - suttogta a rózsaszínhajú fülébe. Jimin egész teste megremegett az ifjú mély búgó hangjától, az erőteljes vad kisugárzásától, és attól a szenvedélyes vágytól, amit magából árasztott. - Alig bírok magammal a közeledben. Az illatod... - simította végig orrával az érzések istenének bársonyos bőrű nyakát. - ...valami isteni. -Jimin libabőrös lett a finom érintésre. - A tested pedig... - nyelt egy hatalmasat, és lassan a másik csípőjére csúsztatta a kezét. - csak mocskos gondolataim vannak a közeledben. - nézett végül az izzó sárga szemekbe. - A szemed... - lepődött meg. - sárga. - Az alacsonyabb nehezen találta a szavakat. Évszázadok óta nem érzet ilyen intenzíven és egyértelműen, mint most. Még magának is félt beismerni, azt ami határozottan rá várt. Megkeményítve a szívét nézett a kutató tekintetbe.

- Vedd figyelmeztetésnek. - suttogta Jimin, az egyre közeledő ajkaknak. - És most hátrálj meg, mielőtt én állítalak meg.

- Ha akarnám se tudnám megállítani, amit érzek, és amire vágyom. - simított végig egyik ujjával a telt formás ajkakon.

- De a tetteidet irányíthatod. - kapta el a fiatalabb csuklóját, és kisebb megerőltetés nélkül csavarta hátra, majd a csípőjét szorosan tartó kézre fogott, és megkerülve a fiút, azt is hátrafeszítette. Ekkor már ő nyomta a falnak a másikat, aki mozdulni se tudott az idősebb isten határozott erejétől. - Fogd vissza magad Jungkook, mert aki velem kezd az nagyon keményen megszokott sérülni. - tanácsolta őszintén a fiúnak. - Ha tényleg nem akarod, hogy összetörjem a szíved, messzire elkerülsz. - engedte el a barnát. A magasabb zavarodott tekintettel nézett a másik után. Tettei és szavai is elutasítóak voltak, de nem kerülte el a figyelmét a férfi enyhe merevedése, ami pillanatokkal ezelőtt még combjának, majd fenekének feszült, amikor a falhoz nyomta őt.

- Megérkeztünk. - állt meg egy díszes ajtónál a rózsaszínhajú. Kook kíváncsian lépett be a múzeum jellegű terembe, és értetlenül nézett körbe. Ötlete se volt mit keresnek ott, és még is milyen illemórára készül az idősebb. Ám Jimin nem sokáig hagyta magyarázat nélkül őt. Csendben körbenézett az elegáns berendezésű, és rengeteg történetet rejtő szobába.  Végül egy hatalmas kép előtt állt meg, amiről Jin nézett rájuk felsőbbrendű hatalmat sugározva. A Mindenek Ura pont olyan volt, mint most, még is más. Haja sötét volt akár az ében, és hosszan omlott hátára. Bőre pedig hófehér volt, és valahogy sokkal kevésbé tűnt emberinek, mint ahogy már Jungkook ismerte.

- Nahát... - nézte döbbenten a legifjabb isten a festményt. Jimin elmosolyodott a fiú reakcióján.

- Gondolom felismerted a legidősebb bátyánk. - kerülte meg az ámultan szemlélődő ifjút Jimin. - A festmény készülésekor még kissé más volt. Rajta is meglátszik az a több ezer év. - jegyezte meg halkan, mintha félne, hogy meghallja őt hiú hyungja. - Úgy gondoltam kezdjük egy kis történelemmel. Mint tudod kezdetben csak ő volt. Közvetve vagy közvetlenül, de mindnyájunkat ő teremtett, így ő mindünk felett áll. A szabályokat pont azért alkotta, hogy ezt soha el ne feledjük. Jungkook, fontos, hogy betartsd a szabályokat, mert Jin-hyungnak ez a gyengéje, és úgy nézd őt elnéző, vagy megbocsájtó istennek, mint engem apácának. Szóval nagyon figyelj, a mai órán.

- Rendben, mester. - komolyodott el kissé az ifjú.

- Jin volt az első, ezért őt mind nagyon tiszteljük. Ő a vezetőnk, és a parancsait kérdés nélkül követjük. Velünk ellentétben ő a múlt, a jelen és jövő is egyben, ezért felesleges vele vitatkoznod. Jobb, ha nem is próbálod. Megjegyzem egy valaki, de csak is ő, ellenkezhet vele, csak is Namjoon. - sétált a következő képhez, ahol már Jinen kívül még hárman álltak. - Jin első teremtése három istent szült. Hoseok a fény istene, őt tudatosan teremtette, és vele véletlenül Namjoont a sötétség istenét. Az új élettel pedig Yoongit, aki élet, és halál istene. Ők feletted állnak, így nekik ugyanúgy tisztelettel tartozol. Még csak meg se próbálj olyasmit, amit velem szemben megengedtél magadnak, mert súlyos következményekre számíthatsz a tiszteletlenségért. - pillantott mérgesen az ifjúra. Jungkook komolyan bólintott. Az idős istenek, szépséges, természetfelettien ragyogó arcát hosszú, sötét tincsek ölelték körbe.

- Ők is másnak tűnnek. Főleg Namjoon. - lépett még közelebb a képhez. Jimin egyetértően hümmögött.

- Születésünkkor mind mások voltunk, sokkal hagyományosabb, ahogy manapság mondanák tradicionális volt a kinézetünk. Persze miattunk vált ilyenné a tradicionális. - sétált tovább.

- Persze... - forgatta a szemét Jungkook, amikor Jimin nem látta. - Úgy látom, azért ezen a téren nem sokat fejlődött az ízlésetek. - jegyezte meg.

- Minek változtatni a jól bevált dolgokon. - fordult felé Jimin. - Visszatérve, az új istenek születése után Jin meghozta az első szabályt. Mindig hallgass az idősebbre, tiszteld őt, teljesítsd bármit kér. Ha az idősebb szerint szabály szegés történt, akkor büntetést szabhat ki rád. Ebből következett, hogy az idősebbek, szinte bármit megtehetnek. Ezek az egyszerű szabályok később sok kérdést vetettek fel. Így vitás ügyekben mindig egy még idősebb véleményét kell kikérni. Érted?

- Igen. - válaszolta Jungkook kissé elgondolkodva.

- Menjünk tovább... - lépett a következő képhez. - Ezután az én születésem következett. - nézett Jungkookra, aki egész közel ment a kép azon részéhez, ahol Jimin állt. A többi istenhez hasonlóan neki is ébenfekete lobonca volt, ami megdöbbentette a fiút.

- Nahát... - mondta mosolyogva. - Te aztán tényleg sokat változtál.

- Igen. Fokozatosan változott meg a hajam színe, minél többet használtam az erőmet. - nézett merengően a  képre. - Én akkor születtem, amikor Namjoon, és Jin szerelembe estek. Ez az erős, és halhatatlan érzés, olyan kirobbanóan sok energiává alakult, hogy egyszer csak létrejöttem. Heves, és kezelhetetlen fiatal isten voltam. - mosolygott, ahogy eszébe jutottak korai évei. - Összeugrasztottam testvéreimet, és kényem kedvem szerint használtam az erőmet rajtuk. Emiatt Jin hozott egy új törvényt. Az isteni erőnket csak az ő utasítására, vagy saját kérésre használhatjuk egymáson. Ebben az időben hozta létre Yoongi hyung az embereket, és ezzel kellően lefoglalt, hogy többé ne rajtuk gyakoroljam a képességeim, hanem inkább a halandókon. - kuncogta gonoszkásan.

- Lenyűgöző lehettél. - lépett közelebb Jungkook, és egyenesen a vidám sötét szemekbe nézett. - Hatalmad volt mindegyikük felett. - simított félre egy rózsaszín hajtincset az alacsonyabb homlokából.

- Most is hatalmam van felettük, de jobb a békesség. - jegyezte meg Jimin bele feledkezve a fiú vadító tekintetébe.

- Pedig megoldhatnál mindent. Csak akarnod kellene. - hajolt közelebb a másik telt ajkaival szemezve.

- Mire gondolsz pontosan? - kérdezte az izmos mellkasra helyezve kezét Jimin, és finoman messzebb tolta az egyre tüzesebb ifjút.

- Arra, hogy Jin és Namjoon, a fene tudja miért veszekednek, pedig veszettül kívánják a másikat. Yoongi, és Hoseok évszázadok óta kerülgeti egymást, és Tae reménytelenül oda van érted, miközben esélye sincs nálad, csak játszol vele, mert te az enyém vagy. - sorolta a következő képhez sétálva.

- Elég éles látó vagy, vagy inkább annak hiszed magad. - dőlt a falnak Jimin. Szüksége volt a hideg hűsítő érzésre, mert benne is kezdett dúlni valami forróság az izmos, ragadózó tekintetű Jungkooktól.

- Nincs igazam? - támaszkodott meg mellette ismét illetlenül közel kerülve.

- Lássuk csak, Jin és Namjoon kapcsolata most zsákutcába került. Saját magukkal kell egy kicsit foglalkozzanak, ahhoz, hogy ismét egymásra találjanak, és ha ez meg lesz, még jobban fogják egymást értékelni, és szeretni, mint eddig. Ha most beleavatkozok, semmi nem változik, a gondjaik megmaradnak, és csak késleltetném, azt ami rájuk vár. - mondta a fiatalabb vállára téve kezét. Ujjai alatt érezte, hogy csak úgy duzzad az izomtól, amitől ismét hevesebben kezdett verni a szíve. Ráadásul a másik szemérmetlen közelsége ismét vágyat ébresztett benne. - Yoongi szerelmét én nyomtam el, és okom volt rá. Hoseok még mindig nem tekint rá társként. Még vár rájuk a forduló pont, és onnantól Yoongi megérdemli, hogy végre Hoseok teperjen érte. Biztos nagyon fogja élvezni. Nem akarom elvenni tőle ezt az örömöt. Ha eljön az ideje feloldom a zárat az érzésein, de addig hagyom, hogy a dolgok a saját medrükben ússzanak.

- Nem szólsz bele, pedig megtehetnéd. - fogott a vállán pihenő kézre, és lassan mellkasára csúsztatta. - És Tae?

- Nos, abban igazad van. Nem akarok tőle semmit, de sajnálom Jungkook. - húzta el a kezét. - Veled is épp úgy csak játszom, mint vele. - rántotta meg a vállát, ám abban a pillanatban a magasabb ajkaira hajolt, és finoman csókolni kezdte. Először hosszú puszit lehelt az alsó ajkára, majd a felső ajkára, végül kicsit bátrabban simogatta meg szájával az övét. Jimin szíve majd kiugrott a mellkasából, ajkai pedig bizseregtek Jungkook forró, puha, és finom szájától. Kezei szabadjára indultak, és benyúlt a fiú pólója alá, majd végig simított az úgy vágyott kockákon. A másik bőre finom, és akárcsak ajka szinte égetően forró volt. Jungkook a csípőjére fogott szorosan magához húzta, és nyelvével óvatosan végig simított a telt párnákon, jelezve, hogy többre vágyik. Jimin érezte, hogy teljesen elgyengül. A fiú illata, amihez azt hitte már hozzászokott, úgy rombolta le az utolsó ellenállását, mint ha nem is lenne. Ő mélyítette el a csókot, és nyelvét finoman becsúsztatta az édes ajak közé. Ahogy egymásnak simultak a nyelveik, mindketten az ölelésbe remegtek. Úgy falták egymást, mintha nem lenne külvilág csak ők, és az ellenállhatatlan másik. Ahogy csípőjük egymásnak feszült merevedésük összeért, és mint az áramütés, úgy cikázott végig testükön a gyönyör. Ám Jungkook ebben a pillanatban lelassította a csókot, és finoman elvált a másik kívánatos ajkaitól. Szemei aranyként fénylettek Jimin izzó sárga tekintetére. Mindketten lihegtek, arcuk pedig kipirult az izgalomtól.

- Ez jó hír. - felelte eltávolodva a szívdöglesztő Jimintől, és mámorítóan édes illatától. - Mert én is csak szórakozok veled, mester. - mosolyodott el ismét csábosan, és még megtetézte egy kacsintással is. Jimint azonnal elöntötte a harag, de okosabb volt annál, minthogy kimutassa.

- Remek, most hogy ezt tisztáztuk lépjünk tovább. - fordult a következő képhez. - Mint látod ezen már Taehyung is szerepel. Az ő érkezése is új szabályt szült. Azokat az isteneket, akiket nem Jin teremtett, egy általa kijelölt mesternek kell tanítania. Esetében én voltam az a mester. Illetve Tae érkezése után, már túl sokan voltunk ahhoz, hogy Jin mindenkivel egyenként beszéljen, ezért, ha Jin bármikor gyűlést hív össze, nekünk meg kell jelenünk. - Jungkook elgondolkodva nézte a képet.

- Ő nem változott olyan sokat. - jegyezte meg.

- Nem, Tae valójában már majdnem a jelenlegi formájában született, csupán az összhang miatt ilyen tradicionális a megjelenése, ahogy neked is az lett. - lépett a következő képhez Jimin. Amin már Jungkook is látható volt.

- Az én érkezésem nem hozott új szabályt? - kérdezte épp csak rápillantva a saját alakjára.

- Nem miattad, de lett egy új törvényünk mióta megérkeztél. - bólintott Jimin. Arca teljesen megváltozott, mintha valami bántaná. - Egyik isten nem fogyaszthatja a másik vérét. - mondta a terem közepe felé indulva.

- Tessék? - kérdezte döbbenten Jungkook. - Volt ilyen? Mint egy vámpír? - kérdezte döbbenten.

- Pontosan úgy, mint egy vámpír. Valójában az a legenda is tőlünk származik. - sóhajtott Jimin ismeretlen sötétséggel a tekintetében. - A születésed előtt volt egy igen nehéz időszakom. Valójában ez okozta a születésed is. De erről majd máskor. - lépett a szoba közepén álló vaskos könyvhöz.

- Nem. Végre valami érdekeset taníthatnál. Kérlek. - vette elő kiskutya szemeit a fiatalabb.

- Nos, legalább megismered a legsötétebb oldalam. - sóhajtott Jimin. - Az én képességem sokszor igényel közvetlen kapcsolatot. Jó ha az isten ismeri a halandóit. Akár csak te én is sok időt töltöttem a földön. Nem száműzetésben, hanem szabad akaratomból. - kezdett bele Jimin, miközben körbe körbe sétált a teremben. - Veled ellentétben én közel kerültem az emberekhez, és volt egy férfi, akihez sokkal közelebb, mint kellett volna.

- Ez elég tragikusnak hangzik. - suttogta Jungkook, amikor Jimin feltűnően hosszú hatásszünetet tartott.

- Ez nem egy vidám történet Jungkook. Míg mi sérthetetlenek, és hosszú életűek vagyunk, addig az emberek törékenyek, és sokszor még csak száz évet se élnek. Természetesen az én szerelmem sem élhetett tovább. Mikor meghalt, eluralkodtak rajtam az érzések. - állt meg a magasabb előtt. - Tomboltam, összetörtem, olyan mértékű fájdalmat éreztem, hogy beleremegett a halandók világa is. Épp ezért bármi áron szabadulni akartam az érzéstől. Erre pedig találtam egy módot. A vér. A vér kikapcsolta az érzéseim, csak a felszín maradt. Mintha lebegtem volna.

- Te az emberek vérét ittad? - kérdezte döbbenten Jungkook.

- Nem egészen. Kezdetben kísérlet során isteni vért ittam. Ami be vált, de az alany nem akart többet adni, mikor látta mivé váltam. Ezért kellett egy B terv. - sóhajtotta a rózsaszínhajú. A szavak szinte fojtogatták. Olyan jó volt, amikor nem emlékezett még erre. - Ekkor évszázadokig kísérleteztem, hogy milyen mennyiségű emberi vér elfogyasztása ad annyi energiát, mint az istenek vére. - Jungkook rezzenéstelen arccal hallgatta Jimin láthatóan fájdalmas vallomását. - Nem voltam túl diszkrét, így szárnyra kapott egy legenda egy vérszívó szörnyetegről. Több író is alkotott róla. Később filmek is készültek, de mivel a sikertelen kísérletek során visszatértem az isteni vérhez, ezért ma már mindenki csak mesének tartja.

- Visszatértél az isteni vérhez... - ismételte Jungkook elsötétült szemekkel.

- Igen. A kezdeti alany ismét hajlandó volt vért adni, mikor látta a pusztítást, amit magam mögött hagyok. Így titokban, és sokáig éltem véren. - nyelt egy hatalmasat, ahogy érezte, hogy fogai ismét követelőzően kiélesednek az emlék hatására. - Még akkor is, amikor megismertelek.

- Ki volt? - kérdezte közelebb lépve égető, haragos szemekkel Kook. Jimin tekintete halkan vizslatta az előtte álló, és határozottan féltékeny fiút.

- Egy áldozat, akinek semmi jó nem volt benne. A féltékenységed helytelen. - lett ismét hideg és oktató az alacsonyabb hangja. - Nos, visszatérve, rengeteg apró kis szokásunk, és hagyományunk van, amit ismerned kell. A mai feladatod az lesz, hogy ezt a könyvet tanulmányozd át. - tette kezét egy vastag, és viseltes lapú könyvre.

- Komolyan? Ennyivel lezárod? - döbbent meg Jungkook. - Mindegy úgy is tudom ki volt. Mindig annyira bujkáltál előlem, annak idején, aztán kiderült, hogy Taehyunghoz jársz. Eddig azt hittem dugtatok, de most már tudom, hogy sokkal véresebb vágyaid voltak.

- Ezt most fejezd be! - sziszegte Jimin hangjában annyi feszültséggel, hogy Jungkook jobbnak látta, ha pihenteti a témát. - A feladatodban pedig legyél alapos, mert kifoglak kérdezni, és ha nem tudod megbüntetlek. - nézett szigorúan a magasabbra.

- És mi lenne, ha inkább én büntetnélek meg a szobámba, ha nem tudsz olyan kérdést feltenni, amit nem tudok megválaszolni? - kérdezte lassan közelebb sétálva, de hirtelen lefagyott, és összerogyott. Olyan gyengének érezte magát, mint még soha.

- Jungkook. - lépett elé Jimin és erősen a sötét tincsek közé markolva felemelte a fiatalabbat, hogy rátudjon nézni. - Emlékeztetnélek, hogy az idősebbek felé tisztelettel tartozol. Nem fogom ezt a viselkedést elnézni neked.

- Pedig élveznéd. - mondta erőtlenül Kook. Habár testén egy eddig ismeretlen érzés lett úrrá, a gyengeség, szemeiben még mindig égett a vad ragadozó tűz. Jimin elmosolyodva engedte el őt.

- Én ezt is élvezem. - fordult el, és hátra se nézve elhagyta a termet. Jungkook lihegve nyúlt el a földön, amikor az ajtó becsukódott mestere után. Hirtelen minden gyengesége megszűnt, olyan érzés volt, mintha felszabadult volna.

- Nem egyszerű eset. - hallott meg egy hangot magam mellől. Jin a falnak dőlve nézte őt, egy hamiskás mosollyal az arcán. Jungkook azonnal felugrott, és mélyen meghajolt az idősebb előtt. A Mindenek Ura azonnal nevetésbe tört ki. - Az igen. Micsoda fejlődés, úgy látom Jimin jó hatással van rád. - lépett mellé, és biztatóan hátba veregette a fiút. - Hmm, mindig is szerettem ezeket a képeket. A nagy és hatalmas múltú istenek. Hát nem vagyunk csodásak? Persze főleg én, de nélkületek én se lehetnék a legjobb. - csacsogott a képekhez sétálva.

- Ne értsd félre, de mit akarsz? - kérdezte Jungkook idegesen.

- Nyugalom. Segíteni akarok Jiminnel. - fordult felé mosolyogva. - Látom, hogy nem megy jól a dolog.

- Szerintem jó úton haladok. - tette karba a kezét a fiatalabb.

- Nagyobbat nem is tévedhetnél. Szerinted, most hol van Jimin? Elárulom ismét Taehyunghoz megy. - sétált közelebb a fiúhoz. - Reggel Tae tőlem üzent neki, hogy a szobájába várja. Taet ismerve nem társasozni akar vele.

- Ezzel most mit akarsz mondani? - szorult ökölbe Jungkook keze, mert tudta, hogy mi lesz Jin válasza.

- Valószínű olyan dolgokat művel vele, amiről te csak álmodhatsz. - simított végig a fiatalabb éles állcsontján. - De te többet is elérhetnél Jiminnél, ha rám hallgatsz. Viszont mielőtt segítek. Szeretném, ha nem lennél ennyire feszült a közelemben. - mutatott végig a szinte vigyázzban álló fiún. - Szerettem, hogy te másképp tekintettél rám, mint a többiek. Szóval felejtsd el, amit Jimin mondott neked rólam, csak legyél velem az a szemtelen játékos kölyök, aki voltál. Rendben?

- Biztos? - kérdezte meglepetten.

- Igen. De csak velem! A többiekkel szemben tartsd a szabályokat. - figyelmeztette komoly tekintettel a legidősebb isten.

- Rendben. Amúgy is teljesen igazságtalanok ezek a törvények. Rád semmi korlátozás nem érvényes. - vigyorodott el Jungkook. - Kicsit egós, vagy nem?

- Csak most esik le? - karolta át a nyakát nevetve Jin. - Na gyere megmutatom, hogy szerezd meg azt a kis dögöt.