Marcus szemszögéből

Lekapcsolták........
Lekapcsolták a gépekről, mert a szülei ezt akarták. Egyre csak azt hajtogattam, hogy:
Lia, kérlek ne hagyj itt. De lekapcsolták, üvöltöttem. Nem akartam élni nélküle.

Lia szemszögéből

Egy üvöltés. És semmi.
Sötétben voltam. És ekkor bevillant elém egy fiú, ahogy egymás kezét fogjuk.

Az első csókunk a padnál.....Marcus
Ő volt az aki miatt élni akartam. Élni

Nem érdekel ha a szüleim leszarnak. Vele akartam lenni.

Nem akartam feladni. Megakartam gyógyulni, felébredni h megint minden a régi legyen.

És ekkor.....

Marcus szemszögéből

Megszorította a kezem. Uram isten. Élt. Gépek nélkül. A gép nem sípolt.
Az orvosok csodálkozva nézték.

És nem hagyott itt.

Lia szemszögéből

Élni akartam. És sikerült. Életem szerelme pedig itt ült mellettem. Megszorítottam a kezét.

A reakciójából ítélve, meglepődött. De rögtön kapcsolt.
Ide hajolt hozzám és átölelt. Visszaöleltem.

-úristen Lia, azt hittem itt hagysz~fújta ki a levegőt

-téged soha! Majd egy lágy csókot nyomtam az arcára...

Sajnálom ez most egy kicsit rövid rész lett. De igyekszek hosszabbakat hozni.
Szép estét!💞😍