Néha nehéz és legszivesebben feladnánk. Úgy gondoljuk mi is megtudjuk oldani. Segítség nélkül. De néha nem szégyen segítséget kérni.
Marcus rengetegszer keresett, de nem érdekelt, elegem volt.
Megcsalt.
És nekem ez jelentette a végsőt. Martinussal persze jóban vagyunk. Ma is találkozunk.
Neki semmi köze, ahhoz, hogy Mac hűtlen volt.

Outfitem.

Elindultam a megadott helyszínre, vagyis a kedvenc fagyizónkhoz.
Meglepetésemre a fagyizónál nem Martinus állt hanem Marcus.
Már fordultam volna meg, ha Marcus vissza nem ránt.
-mit keresel itt? Kérdeztem dühösen
-inkább kit?
-Marcus mit akarsz?~próbáltam kiszabadulni a szorításából de nem ment.
-nem tudom miért hagytál el, de nagy hiba volt. Húzott közelebb magához

-most komolyan nem tudod?
-nem
-tudom h Lenaval csaltál, tudok mindent! Ordítottam vele, és még a  könnyeim is elkezdtek folyni. De nem érdekelt. Akkor abban a pillanatban utáltam, hogy megcsalt, hogy leszart, hogy nem keresett fel személyesen, és, hogy összetörte a szívemet!😢

-Lia
-hagyjál, soha többet nem akarlak látni.-soha.
És a szememből már patakokban folytak a könnyeim.
-Lia, fogta meg gyengéden a karom...... nem úgy van ahogy gondolod.

Hát persze, az ilyen helyzetekben a férfi mindig ezzel jön, félre érted, nem úgy van ahogy láttad, ő kezdte, én nem akartam. Stb.

-Lenaval, tudod jól, hogy jóban vagyunk ahogy Lisával is.
Egyik nap Lena elmondta hogy szerelmes belém, én persze rögtön, mondtam, hogy itt vagy nekem te. Egyfolytában írogatott, találkozni akart.
Megfenyegetett, hogyha nem teszek úgy mintha szerelmes lennék belé bántódásod esik.....és tudod, hogy Lena mire képes.
-igen, tudom, hajtottam le a fejem.
-de elköltöztek így nem fogunk találkozni velük. És vissza akarlak kapni!

~vissza emlékezés~

5 hónappal ezelőtt

Éppen Machez igyekeztem, nagyon izgatott voltam hiszen valami fontosat akart megbeszélni velem.
Ráadásul nem rég ismertem meg, de nekem első látásra szerelem volt...
Akkor már randizgattunk, és az első csók is elcsattant már köztünk.
-szia, köszönt Lena. Ő Marcus egyik barátja nem rég ismertem meg.
-szia
-merre mész? Kérdezte
-Marcushoz
-ja értem, a kapu csengőt nyomd meg, még akkor is ha az ajtó nyitva van.
-oké, néztem rá furcsán

Akkor követtem el életem egyik legnagyobb hibáját.
Az ajtó valóban nyitva volt, de megfogattam Lena tanácsát. És megnyomtam a csengőt. Kár volt....
A következő pillanatban minden elsötétült. Egy kalapáccsal fejen vertek, a szerencse az volt, hogy nem tört be a koponyám.
2 hónapig voltam kómában.
Marcus mindvégig mellettem volt.
Mindketten tudtuk hogy Lena volt....