Elérkezett a suli első napja, véleményem szerint ezt egy diák sem várja (kivéve ha igen). Felvettem egy farmert és egy hozzá illő fekete pulcsit és lementem a konyhába.

Anya és apa már kirán elmentek így egy gyors piritóst készítve magamnak, pillanatokon belűl elindultam.

A suli elé érve megpillantottam Maját, majd egy köszönés+ölelés után megkerestük a termünket.

- Gyerekek szeretném bemutatni az új diákokat! Kezdett bele az osztályfőnökünk.

- Sziasztok, én Marcus Gunnarsen vagyok de nyugodtan szólíthattok Macnak, szeretek focizni és a testvéremmel együtt, énekesek vagyunk.

- Sziasztok én Martinus Gunnarsen vagyok, szólítsatok csak Tinusnak Marcus az ikrem és szerintem ennyi is lenne, mosolyodott el félénken.

Az órák lassan teltek semmi érdekes nem történt azon kívül hogy az összes szünetben a suli leányai ,,gyűlést tartottak" ami abból állt, hogy körül állták, a két új jövevényt és egyfolytában illegették-billegették magukat. Ha akartam volna sem tudtam volna oda menni üdvözölni őket vagy hasonlók. 

- Ennyi embert egy rakáson 2 fiú miatt, rászta meg a fejét drága barátnőm rosszalóan.

Nos, ők híres énekesek és nem tagadom én is szeretem a zenéjük, de nem szeretnék nyomulósnak tűnni a szemükben.

- Marcus téged néz, jelentette ki Maja.

- Micsoda? Riadtam fel a bambulásból.

Marcus éppen felém igyekezett, széles vigyorral az arcánn, wow.

- Na én mentem aztán csak ügyesen, veregette meg a vállam majd.

- Szia, köszöntem félénken.

- Én Marcus vagyok ha esetleg összekevernél minket, vakarta meg a tarkóját a fiú.- Esetleg elkísérhetlek hazáig?

- Persze, majd bíztatóan rá mosolyogtam de legszivesebben sikongattam volna a boldogságtól.

- Min mosolyogsz ennyire?
- Nos, kicsit megvagyok illetődve, furcsa, hogy pont engem akartál haza kísérni.

- Oké akkor csak annyit mondok hogy jól áll a piros szín az arcodon..

A házunk előtt
- Köszi hogy haza kísértél, kezdtem búcsúzkodni és szép estét.

- Szia, akkor holnap! Majd ő is elindult haza, 3 házzal laknak elöbbre mint mi.

A szobámba felérve ledőltem az ágyra és azon gondolkodtam hogy vajon Mac hogy hogy engem kísért haza és nem valamelyik másik lányt?! Ekkor éreztem hogy szerelmes vagyok és ez a séta csak közelebb hozott hozzá, azt még nem tudom ő mit érez de majd kiderül.

Ekkor elkezdett csörögni a mobilom.

- Hm ismeretlen szám. Lehet valamelyik osztálytársam hív akinek nincs meg a száma gondoltam magamban. Mikor felvettem alig akartam elhinni hogy ki az és hogy honnan hivnak.Aki pedig felhívott az nem volt más mint.....