*valóság*
Az ébresztőm szokásosan recsegett, ám aznap reggel nem igazán zavart, hiszen nyugisan búcsúztunk el Y-nal.

Nem szenteltem nagy dolgot a készülődésnek, hiszen már csütörtök volt, és lássuk be, ahogyan közeledik a hétvége, annyival kevesebb sminket teszek fel...így megy ez. A szájfény+szempillaspirálból már csak a szájfény maradt meg...
Azt gyorsan magamra kentem, az egyenruhámat felkaptam, majd pedig szaladtam a suliba.
Útközben jött egy hívásom Seonghwa-tól, miszerint talizzunk suli előtt. Okét mondtam, hiszen meg tudom várni!

Oda is értem, ő gyorsabb volt. Integetve várt engem. Mosolya is nagyon virító volt, szinte ragyogott.
- Sziaaa - öleltem meg. Viszonozta tettemet.
- Halii!
- Milyen boldog valakiii - vigyorogtam rá.
- Hát...ezt nézd: - mutatta meg a kezét.

- Már elhívtak? AHWWW - öleltem meg megint.
- Hongjoong volt persze - ugrabugrált.
- Ahwww...ő hol van amúgy? - néztem körbe. - - 0. órája van Yeosang-gal - válaszolt.
- Oh, értem. Jongho?
- Valahol biztos - vonta meg a vállát.
- Oksi...bemegyünk?
- Ühüm - bólintott.

Egymás mellett baktatva indultunk be suliba. Az aulában persze Wooyoung-ék voltak...jól megbámultak minket. Danielle viszont...nem Woo mellett volt, hanem Mingi ölében!!!! MIVAN?
Nem is értettem. Hagytam inkább, Seonghwa-ra mosolyogtam, ezután tovább sétáltunk a termünk felé.

Szokásosan lecsücsült mellém, elővette a tankönyveket, majd pedig felém fordult.
- Ez jó durva volt... - szólalt meg.
- Mármint mi?
- Danielle!
- Jah...igen! Nem számítottam erre, hogy őszinte legyek, habár Wooyoung említette, hogy Mingi-nek bejön!
- Furaaaa - túrt a hajába idegesen. - Amm...téged valaki már elhívott?
- Woo után? Dehogyis!
- Sajnálom!
- Nem kell. Jongho elvisz!
- Szupi - vigyorgott. - Egyébként...
- Hm? - fordultam felé.
- Meghívtam a legjobb barátomat az előző suliból, tudod, akiről annyit meséltem!
- Ú, de jó!!!
- Ugye? Szerintem is...rég láttuk már egymást!

A tanár belépett, vele együtt Jongho is. A tanár a fiúra nézett dühösen, hiszen késett.
- Maga mégis mit keresett még kint, Mr. Choi???
- Elnézést, uram - hajolgatott meg az említett.
- Pedig már a bátyja is beért időben, pedig azt hittem, hogy Choi San sosem fog... - motyogott a tanár.
Azon nyomban sutyorgásokat lehetett meghallani...ilyesmiket:
• Úristen!
• Ez durva!!!
• Hihetetlen!
• Pedig ő annyira más...
• Nagyon különbözőek!!!

Persze, Jongho is hallott ebből párat, nem bírta már...
- Csak féltesók vagyunk - mondta.
- Ohhhhhh - csodálkoztak a többiek.
A srácon tapintható volt a feszültség...nem akarta, hogy őt, a szuper tanulót ilyesmivel illessék, hogy San a testvére, illetve ugye mi is csak tőle tudtuk meg, elég nagy titok lehet!

Hmm...

~
A napnak nem lett egy hamar vége, de sikerült. A tanárok a reggeli incidensen kívül kíméletesek voltak velünk, tekintve a holnapi bálra, főleg hogy ez az első, amin részt vehetünk.

Hazafele JO YURI egyik számát hallgattam, még pedig a DOWN-t, ami az egyik kedvenc kdrámám főcímdala.
Közben a telefonom rezzent egyet, miszerint:
Immár 3 éves képei visszatekinthetők ugyanavval a személlyel. Óhajtja megtekinteni őket?

Az igenre nyomtam.

3 éve

7.-esek voltunk, valószínűleg egy ruhaboltban.

Ezt inkább hagyjuk...

Jaj, erre emlékszem, ez a 7.-es osztálykiránduláson készült!

2 éve:

Pizsomaparti Danielle-nél...egyik a 180 közül.

Húsvét...nekünk kellett 8.-ban a sulis húsvétot szervezni.

Szerintem ez is húsvétkor volt a ruhám miatt.

1 éve:

A gimi elkezdődött...ez az 1. napunkon készült.

Suliban készült ez is, valami csoportfeladat volt szerintem.

Ez azt se tudom, hol készült, viszont jól elvagyunk rajta.

Hazafele a sétálás közben ezen gondolkodtam...vajon ténylegesen szét kellett rontanunk a barátságunkat Wooyoung miatt???