*az álom*
New York-ban ébredtem...azonnal felismertem a táblákról, a sárga taxikról, hasonlókról. Y is ott állt az egyik út melletti jelzőnél, egyszerű, fekete szettben, farmer dzsekiben.
- Y... - szólítottam meg.
- Oh, hello, Minji! Üdv itt, New York-ban - mosolygott.
- Miért is vagyunk pont itt? - kérdeztem.
- Nem ez az álom úti célod? - hajtotta cukin oldalra a fejét.
- De...köszönöm - biccentettem. Nem mertem kimutatni rajongásomat, pedig sikítani tudtam volna...HISZEN EZ NEW YORK!!!!

- Egyébként... - érdeklődtem, miközben elkezdtünk a város belseje felé haladni. - Tegnap mi volt az a Jaywon-os cucc?
- Oh, hogy az? - nevetgélt.
- Igen - válaszoltam.
- Tudod...gondoltam, ez ilyen aranyos dolog...nem volt az? - ijedt meg, közben meg is állt.
- Dehogynem, épp ez az, nagyon édes volt! - vigyorogtam.
- Jaaaa - kuncogott. - Akkor jó, Minj!
- Minj?? - furcsállva néztem fel rá.
- Becenevet adtam neked, nem tetszik?
- Ez is nagyon cuki, ne aggódj! Ma éjjel csak kérdezgetsz! - nevettem.
- Hát, ez van - vonta meg a vállát szórakozottan.
- Amúgy...te művész akarsz lenni? - vetettem fel hirtelen.
- Hogy őszinte legyek, inkább csak azt akarom, hogy az alkotásaim az egyes emberekben mély érzelmeket fogalmazzanak meg - motyogta.
- Ez gyönyörű - bólintottam.
- Na, és te?
- Nem...
- Komolyan? Azta, pedig azt hittem! Ám értesz hozzá! - bólogatott.
- Tudod, a filmipar a célom! - mondtam halkan.
- Wow, Minj...ez nagyon király - biccentett.
- Köszönöm!
- Azon belül esetleg?
- Forgatókönyvíró, meg akarom jeleníteni a színészeket - meséltem.
- Bámulatos...
- Ugyan már - löktem meg játékosan. A vállát akartam, viszont a magasság különbség miatt csak az alkarját sikerült.
- Pici vagy - nevetgélt saját poénján.
- Nagyon vicces...te meg zsiráf vagy - forgattam meg a szemeimet.
- Neeem, aranyos, hogy ilyen vagy - mosolygott.
- Akkor jó...NA VÁRJUNK...EZ A TIMES SQUARE????
- PONTOSAN! - vágta rá a fiú.

Eszméletlenül szép volt, mintha csak a kedvenc sorozataimból szedték volna ki. Y-nal az oldalamon battyogtuk körbe. Hatalmasnak tűnt, pedig azért annyira nem volt az, ám gyönyörű az tényleg.

- Bejön a látvány? - tűrte az egyik hajtincsemet a fülem mögé a semmiből a srác.
- I-igen - motyogtam zavaromban.
- Az ilyen apróságok is zavarba hoznak?
- Hát, igen!
- Ez nagyon édes - vigyorgott a másik. Kínos csönd követte a mondatát, semmit se szóltunk egymáshoz.
- Erre nem igazán tudok mit mondani - szólaltam meg.
- Jó, ez igaz - nevetgélt. - Van esetleg téma ötleted?
- Szakítottam Woo-val! - jelentettem ki.
- MI? - kérdezte hangosan.

*valóság*
Az ébresztőm idegesítően kattogni kezdett, kinyomtam. Szegény Y, most nem tudta meg, hogyan is szakítottam Wooyoung-gal, majd meg tudja holnap.

Nagy nehezen felkeltem, gyors reggeliztem, illetve elkészülődtem.
Szokásosan zenére mentem suliban, Twice-ra leginkább. Jó, aztán bejött a 28 reasons Seulgi-tól, aminek a szövege igazán megfogott.

Seonghwa meg Hongjoong a suli előtt vártak meg, majd együtt bementünk. Időközben Yeosang is csatlakozott hozzánk, Jongho-val viszont csakis a termünkben találkoztam. Azonnal le is támadt egy kérdéssel.
- Minji - szólított meg.
- Hm? - fordultam felé.
- Holnap után vihetlek én?
- Mármint a bálba?
- Aham.
- Nagyon örülnék neki - mosolyogtam rá.
- Oksi, akkor ezt megbeszéltük - bólogatott. - viszont...
- Hm? - fordultam vissza hozzá.
- Majd megállunk egyszer útközben, be kell szereznem valamit...
- Hát...jó - biccentettem furcsállva az előbbi beszélgetésünket, ám a matektanár megzavart ebben az igazán fontos tűnődésben.