Hazaérve első dolgom volt enni...nem ettem semmit szinte suliban, így ideje volt már! Minimum 4 tálnyi müzli után bementem a szobámba.
A ruhám ott volt...a kéksége még mindig ámító volt...másnap este 5!!! Alig vártam már, nem bírtam magammal.

Semmiből nem adtak házit, így végképp halálra untam magam, egészen addig, amíg nem jött egy hívásom, még pedig Jongho-tól.
- Halii - szólaltam meg, miközben bekapcsoltuk a kamerát.
- Sziooo!
- Miben segíthetek?
- Honnan tudod, hogy segítség miatt hívlak?
- Gondolatolvasás - nevettem.
- De igen amúgy...nem tudom, milyen öltönyben legyek holnap!
- Még csak most gondolkodsz, hogy milyen legyen az outfited??? CSALÓDTAM BENNED JONGHO!
- Ne már, Minji - nevetett.
- Na szóval...mondd az opciókat!
- Nem jó, ha átdobom képenként?
- Van mindegyikről képed?
- Tudod, felpróbáltam már őket egyszer, azért nem tudom, hogy melyik legyen, döntésképtelen vagyok, így csináltam csomó képet!
- Á, oksi! Küldd őket!!!
- Mennek is már át.

- Ugh - néztem gyorsan át őket.
- Mi a baj?
- Soroljam?
- Aha...
- Az első olyan, mint Hongjoong haja...lényeg annyi, hogy fura.
- Oké.
- A másodikat szerintem a nagypapádtól loptad...egyértelmű nem!
- Hát...jó! - bólogatott.
- Harmadik...TE VÁMPÍR VAGY?
- Öm...nem?
- Akkor miért van ilyened?
- Egyszer kellett Halloween jelmezhez!
- VÁLASZOM RÁ: NEM! - ráztam a fejemet.
- Rendben.
- Negyedik...nem találok rá szavakat...
- Ugye? TUDTAM, HOGY AZ A BEFUTÓ - mosolygott.
- Nem, pont az, hogy nem illik hozzád!
- Oh...
- Biztos nincs valamid még?
- Várj, megnézem...van egy sima fekete!
- Tökéletes, vedd fel most azonnal!
- Addig kikapcsolom a kamerát...
- NYILVÁN...JÉZUSOM, JONGHO - temettem az arcomat a kezembe.
- Megvagyok!
- Mutasd!

- Tökély!
- Szuper, akkor ez is megvan!
- Igen...időben - nevetgéltem.
- Kim Minji, csak szólok, én fuvarozlak holnap!
- Elnézést, Uram, kedves leszek Önnel!
- Csodás!
- Naaa, megyek szerintem!
- Légy jó, Minji!
- Te is, Jongho!
- Sziaaaa!
- Hellooooo!

Ezt az igazán tartalomdús hívást leraktam. Nekikezdtem egy sorozatnak, habár nem igazán kötött le...

~
Nagy nehezen beálmosodtam, így végre befeküdhettem a pihe-puha ágyamba egy jó kis alvásra. Alig vártam az Y-nal való találkozást, hiszen mindig olyan szuper volt.

*az álom*
Megint a naplementében találtam magam, a Han folyónál. Y ott állt a korlátnál hosszú, szövet kabátban, szemüvegben (amit még nem láttam rajta), illetve a tökéletes hajával. Rám mosolygott, amikor meglátott.
- Minji, szia! - intett, majd magához invitált.
- Hello, Y - biccentettem.
- Tudod mit?
- Na?
- Elmondom a nevemet...ideje, nemde?
- Azt hiszem... - kuncogtam.
- Én...Yunho vagyok - mutatkozott be.
- Ahw, de aranyos név - vigyorogtam, mire nevetni kezdett.
- Szóval igen, én Yunho vagyok.
- Yunji...Minho? - gondolkodtam hangosan.
- Hát te?
- Mi? Semmi!
- Aha - nevetgélt. - Egyébként...nem gyönyörű?
- Bámulatos, a Han folyónál híresen csodaszép naplementék szoktak lenni!
- Nem csak arra értettem...
- Hanem? - fordultam felé. Engem nézett, az íriszeivel csakis engem figyelt, minden egyes porcikámat.
- Rád - bólintott.
- Én gyönyörű? Ne viccelj már!
- Minji, hidd már el, nem ismerek nálad szebb lányt!
- Nem hiszem el akkor se - rántottam meg a vállamat.
- Akkor ne hidd el - nevetett.
- Az menni fog!
- Makacs vagy!
- Őszinte!
- Makacs!
- Ahogy gondolod - kuncogtam.
- Szuper, nyertem! - vigyorgott. - Na szóval...
- Igen?
- Mizu?
- Semmi nagyon, holnap lesz a bál ugye, arra készültem, meg azt várom nagyon durván!!
- Biztosan király lesz!
- Ebben nem kételkedek - bólogattam.
- Első bálod?
- Igen - válaszoltam.
- Én holnap a legjobb barátommal fogok találkozni végre, jó sok időkihagyás után!
- Szupi!