A nap hamar eltelt a fiúk társaságában, mondjuk Yeosang meg Jongho továbbra sem beszélt egymással, így kissé nehézkes volt mind a két helyszínen lenni egyszerre, de megtettem, értük bármit! Szerencsére ugye 12-kor vége lett a napnak suli szempontjából, így miután 11:45-öt csengettek, mindenki futni kezdett, konkrétan mindenki. Lökdösődtek, maratont futottak az ajtóig. Micsoda gyerekes viselkedés... nem meglepően leghátra kerültem, viszont őszintén: múlott bármi is azon, hogy 10 másodperccel később értem ki, mint azok a gepárdok? Nem!
Wooyoung-ék természetesen elől voltak, mindenki előreengedte őket. Az előttem lévő 9.-es lányok kibeszélték Danielle-t, a többi kicsi pedig próbálta értelmezni ezt a társaságot. Nem irigyeltem őket, igazuk volt, érthetetlenek.

Nagy nehezen kikószálódtam. Vidáman, a fejhallgatómmal a fejemen indultam haza. A BATTER UP szólt éppen, amikor delet harangoztak. A napfénytől csakúgy csillogott a bőröm, és a highlighter miatt az egész arcom egy csillámfelhőnek tűnhetett. Ám boldog voltam, én, Kim Minji boldog voltam ezen a csodás napon! Hogy miért? Nem tudtam. Valószínűleg csak a bál miatt, viszont így is egyszerűen csak mosolyogni bírtam.

Hazaérve ettem egy kis ramyeon-t, amit a kiskészletemből halásztam elő. Aztán befeküdtem az ágyamba, mivel annyira kiszívta a Nap az energiámat, sőt, a ramyeon miatt úgy égett a szám, hogy el nem tudom mondani. Így arra gondoltam, pihenek kicsit. 3-ra állítottam ébresztőt, de addig még több mint 2 óra volt, szóval nyugodtan tudtam egy picit szundizni.

~
Az ébresztőmre néztem. Recsegett, szokásosan. Nem nagyon aludtam, így Yunho-val sem találkoztam, de most egy kis nyugira vágytam, emiatt nem is baj, hogy nem taliztunk.

Nagy nehezen letusoltam, a hajamra meg mindenféle cuccot ráfújtam, hogy jól nézzen ki. Aztán felfogtam egy copfba a tetejét úgy, hogy elől maradjon egy-egy tincs haj minkét oldalon.

Ezután a kezembe vettem a ruhámat...gyönyörű volt. Viszont előtte gyorsan skincare meg smink...

Mire avval végeztem, negyed 5 lett. Gyorsabb tempóra váltottam. Felkaptam a ruhámat, parfümöt, meg hasonlókat is fújtam, ezek után a cipőm jött...kissé nehezen, de az is meglett.

Tökéletesen éreztem magam...és már háromnegyed is lett. Jongho hívott, amit fel is vettem.
- Halii - szóltam bele.
- Sziaa! A házatok előtt vagyok. Kész vagy?
- Igen, megvagyok!
- Várlak!
- Oksi, bye!
- Helloooo!

A táskámba beledobtam a kulcsomat, telefonomat, meg minden apróságot, és már szaladtam is ki Jongho-hoz.
- Úristen!! - ordítottam, amikor megláttam a limuzint.
- Szia, Minji - nevetett.
- Ezt hogy?
- Tudod, apukám ilyen autókat árul! - magyarázta.
- Á, értem. - bólogattam. - Azt mondtad, lesz egy titkos megállónk, igaz?
- Igen! Majd meglátod! - húzta el a száját.
- Oké! - biccentettem.

Nem sokat utaztunk, csak egy keveset, majd megálltunk.
- Te várj itt! - mondta Jongho.
- Rendben - egyeztem bele.
A fiú kiszállt, majd a házhoz ment. Az ajtót nyitva hagyta. Csengetett, és várakozott egy keveset. Yeosang nyitott ajtót...halkan, de hallottam a beszélgetésüket...
- Mit akarsz? - kérdezte Yeo.
- Leginkább? A szívedet, viszont egyelőre elég az is, ha eljössz velem a bálba!
- Komolyan mondod?
- Igen, semmi sem komolyabb ennél!
- Rendben...akkor igent mondok!
- Viccelsz? - ugrált Jongho.
- Nem! - rázta meg a fejét a másik.
- Gyere, siessünk! - fogta kézen Yeosang-ot.
- Oké - nevetett Yeo.

Amikor meglátta a limuzint lefagyott, majd engem is, nagyon nézett, ám egy vállvonással lerendezte az egészet, amin vigyorogtam egyet.