- Arra gondoltam, kicsit beszélek magamról, illetve te is, jó? - pillantott felém a nagyon helyes arcával.
- Benne vagyok, Mr. Jóképű! - bólintottam. Leültem mellé az ablakpárkányhoz. - Kezdesz te?
- Ha ezt szeretnéd, akkor természetesen igen! - vett egy mély lélegzetet. - A nevemet nem mondom el, de a koromat igen, 17 vagyok! A családi helyzetem átlagos, habár anyukám meghalt kiskoromban, apával vagyunk ketten, de ő meg nem gyakran van otthon, így nem találkozok vele sokszor, de unokatesómmal nagyon gyakran. Jó tanuló voltam mindig is, nincs problémám a tanulást illetően. Barátomból nincs sok, 1 biztosan, meg neki az ismerősei. Ennyi lenne.
- Azta mindenit! - bólogattam, hogy lássa, megértettem. - Én 16 éves vagyok, a szüleim munkamániások, éjjel-nappal dolgoznak, így nem gyakran találkozok velük én sem. Tesóm nincs, unokatesóim pedig nem Koreában laknak sajnos. Én 4-es vagyok kb. mindenből, szóval nem vagyok túl kiemelkedő. Nekem egy kamu legjobb barátnőm van, 1 csodás fiúbarátom, illetve ma megismertem másik 3 srácot. Összesítve egy naon unalmas személyiség vagyok.
- Szerintem izgalmas - vigyorgott.
- Ebben mi az izgi? - forgattam meg a szemeimet.
- Minden...bármit mondasz, számomra izgalmas! - jött zavarba bókolás közben, mindeközben én is teljesen piros lettem.
- Köszi... - biccentettem.
- Igazán szívesen - nézett rám. Az arcom égett, úgy bámult, mint Wooyoung 2,5 éve, amikor összejöttünk...az az úgy, mintha mindjárt megcsókolna.

*valóság*
Az ébresztőm szokásosan recsegett...elgondolkodtam rajta már, hogy kihajítom, egyszerűen gyűlöltem a hangját, de végre péntek van, jejjj!!! Na várjunk csak...AKKOR HOLNAP ADDIG ALSZOK, AMEDDIG AKAROK, ÉS ADDIG ÁLMODHATOK MR. JÓKÉPŰVEL, AMEDDIG CSAK AKAROK!!!
Végreee~

Magamra kaptam az egyenruhámat, meg egy oversized pulóvert, egy sima cipő, kabát, aztán indultam is a suliba.

Kint már várt rám Seonghwa.
- Te nem beteg vagy??? - kérdeztem azonnal, amint odaértem.
- Neked is szia! Egyébként csak orvosnál voltam, nem vagyok beteg!
- Oh, oké! Amúgy gondolkodtam...
- Na min? - kíváncsiskodott.
- Elmegyünk Wooyoung bulijába! Vissza akarom kapni, mint pasimat, eléggé eltűnődtem a Danielle plusz Woo dolgon, amit mondtál!
- Ez az, Minji! Ez csodás!! - tapsikolt.
- Am nem említettem, de szereztem új haverokat!
- Hú, mesélj!
- Az első az osztályunkba jár, a neve Jongho.
- Az a könyvmoly srác, aki állandóan bent marad suli után kosarazni, meg kávézni?
- Pontosan! - mosolyogtam rá, miközben már leültünk helyünkre. - Illetve 2 évfolyamtársunkat!
- Mondj neveket, úgy tudni fogom!
- Jójó! Kang Yeosang!
- AZ A ROHADT HELYES SRÁC? - ordított fel, mire mindenki ránézett.
- Igen, ő! - kuncogtam az előző előadásán egyet.
- Bejön neked?
- Dehogyis, ellenben cuki, ez tény és való!
- Ki az a maradék egy?
- Kim Hongjoong!
- AAAAAA!!! - kiáltott fel rá megint, viszont a felügyelő tanár észrevette pechére. Dühösen pillantott a mellettem ülő felé, aki azonnal hajolgatni kezdett bocsánatkérésképpen, nagy nehezen el is ment Jung tanár úr. - Neki olyan király haja van, illetve olyan jó angolból...vele vagyok egy csoportban, és neki kellett felelnie, majdnem elájultam a hangjától!
- Azért ne - nevettem.
- Hát Minji...szuper barikat szereztél, az egyszer fix!!! - bólogatott.
- Ugye-ugye?
- Igen-igen - röhögött. - Basszus...
- Mi a baj???
- Rajz óra lesz...
- Fixen megint portrét kell rajzolni - ötleteltem.
- Rajzoljuk a másikat?
- Persze! - válaszoltam, miközben vettünk elő lapot.
- Ez érdekes lesz - nevetett a papírra bámulva.