A tanár belépett, kezdetét vette a kémia óra. Nagyon unalmasan elkezdett magyarázni a felnőtt, mi pedig próbáltunk valamit jegyzetelni, de nem igazán ment...hadart nagyon szokásosan a tanító.

~
Amint vége lett az órának szaladtam ki a teremből. San és Mingi konkrétan mögöttem beszéltek ki, ami borzasztóan esett.
Ekkor valaki megkocogtatta a vállamat.
- Ne aggódj a tesóm miatt - előttem Jongho volt.
- Mégis kicsoda a tesód?
- San - mondta ki.
- TESSÉK? NEKED? - lepődtem meg nagyon.
- Ne ordibálj...igen, ő az.
- Hűha...ez kissé lesokkolt - nevetgéltem kínomban.
- Gyere, nem hagylak itt ezekkel! - húzott el az udvar felé.
- Hová megyünk?
- A barátaimhoz. - jelentette ki.
- És azok kicsodák?
- Minji...a mai beszélgetéseink alatt hatszor kérdeztél, nem gondolod, hogy kissé túl gyakran kérdezősködsz?
- Hagyj... - nevettem.

Az udvaron egy padot választottunk. Ekkor az épületből kilépett Yeosang, Kang Yeosang. A mosolya aznap is túlságosan virító volt, a kint lévők háromnegyede majdnem hanyatt esett a fiú tökéletességétől.
- Szia, Mr. Híresség! - röhögött Jongho.
- Ch...bocs, hogy népszerű vagyok - durcizott be a másik.
- Tök klassz a hajad! - dicsértem meg Yeosang hajkoronáját.
- Köszi, tudom...amúgy te ki is vagy? - érdeklődött.
- Az osztálytársam, Kim Minji. - válaszolt helyettem Jongho.
- Várj...te vagy az a Kim Minji, akinek a pasija Jung Wooyoung? - nézett rám komolyan.
- Igen.
- Hú! A te helyedben olyan féltékeny lennék!!!
- Már miért? - pillantottam rá.
- Miért hagyod, hogy a barinőd ellopja?
- Ilyenről szó sincs!
- De igen - helyeselt Jongho is.
- Én leszek a téma örökre? - néztem körbe rajtuk.
- Igen! - ért hozzánk oda Hongjoong. - Nem tudom, miről van szó, de igen! - nevetett.
- Köszi...
- Bocsi, kiscsaj - biccentett.
- Semmi baj, Oreo!
- Hagyj már...a palid rám akasztotta ezt a nevet, azóta meg mindenki így hív...
- Mert vicces - túrt a másik hajába Yeosang.
- Woo adta neked ezt a nevet? - álltam fel erőteljesen a padról.
- Igen... - bólintott.
- Bocsánat az ő nevében is, Hongjoong!
- Semmi baj...
- Minji a nevem!
- Mi?
- Minji-nek hívnak - kuncogtam.
- Akkor...semmi gond, Minji - ölelt át.

~
A suliból kilépve a friss szél a hajamba kapott. Jó érzés volt így hazabaktatni.

Már majdnem hazaértem, viszont a telefonom megrezzent.

Woo💕

Szia Minji!
Arra gondoltam, hogy a holnapi bulit lefújom, ha te nem jössz
Azt akartam, hogy kicsit együtt legyünk, mivel mostanság nem lógunk nagyon sokat

Szia!
Hát, nem igazán akartam menni, nem vonz
Ám ha szeretnéd, elmegyek : )

Köszi ❤️

Semmiség

Csodás, akkor mennem kell a csoda partijába...szuper. Nem akarok menni, ellenben már igent mondtam, így tök mindegy már, igaz?
Időközben hazaértem. A matekházim felett gondolkodtam el, hogy vajon volt-e értelme Woo-val járnom. Konkrétan mindenki ellenezte a kapcsolatunkat, a ,,legjobb" barátnőm ráhajtott, és úgy éreztem, hogy maga Wooyoung sem értékelt annyira.

~
Az ágyba befeküdve eldöntöttem, hogy ideje lenne szakítanom Woo-val, a holnapi buli tökéletes alkalom erre, aztán meg lehet Danielle-vel amennyit csak akar, erre vágyik, ugye? Igen!

*az álom*
Egy tiszta, fehér házban találtam magamat. Rengeteg ablak volt, így az egész nagyon fényes volt. Kint növények voltak, egyszerű zöldek.

A srácot megpillantottam az egyik ablaknak dőlve. A haja megint csak fájdalmasan tökéletes volt. Egy másféle fehér pulóver volt rajta, mint tegnap, meg szakadt farmer, viszont így is nagyon tetszett.

- Minji, örülök, hogy látlak! - mosolygott rám.
- Én is! - tűrtem az egyik hajtincsemet a fülem mögé.
- Arra gondoltam, kicsit beszélek magamról, illetve te is, jó? - pillantott felém a nagyon helyes arcával.