Lent ajtónyitódást hallottam...anyáék hazaértek. Így már nyugodt voltam, hiszen végre itthon voltak. A telefonomat a filmmel együtt leraktam, azonnal el is aludtam.

*az álom*
A tengerhez közeli helyen ébredtem. Y előttem állt egy kis építményen, tiszta fekete ruhában, egy szürke baseball sapkával kiegészítve. Valahogy tökéletesen nézett ki...csodásan.

- Szia! - szóltam hozzá.
- Hello, Minji - mondta, továbbra is a vizet nézve.
- Mi a baj? - furcsálltam viselkedését.
- Tegnap kissé kiborultál - válaszolt rezzenéstelen arccal.
- Bocsánatot kértem!
- Elég érdekes módon...illetve nem emlékszel másra? - rántotta meg a vállát.
- Figyelj...nem tudom, miről beszélsz! Kifejtenéd, kérlek? - suttogtam.
- Összehasonlítottál a fantasztikus pasiddal, Jung Wooyoung-gal! - tájékoztatott. Hangja egyszer nem csuklott el, maradt ugyanolyan, nyugis.
- Basszus...sajnálom! Eltűntél, nem tudtam semmit se tenni!
- Ne húzd ki magad! Hagyjuk... - rázta meg a fejét. -
,,All of my life 찾아 헤매던 그곳은 닿을 듯말 듯 한 흐린 신기루 꿈속의 dreamer 두려움과 환희의 바다 I saw it in my dream that day, I'm sure that we will find someday. 흐릿한 잔상을 쫓아가 매일 밤 한 획씩 그려가는 sketch map 모두 외면해도 I'm fine 좀 멀다고 해도 I still climb 존재 자체가 없는 세계라면 I'll make it close to our life" - énekelte.

- Ez gyönyörű! - állapítottam meg. - Lefordítottam magamban...
- Tetszik? Rólunk írtam - mesélte.
- Tényleg? Wow...mi a címe?
- Utopia - válaszolt.
- Szép...a refrénjét be tudnád mutatni? - érdeklődtem.
- Majd...egyszer - vonta meg a vállát. - Nehogy azt hidd, hogy azért tereltem el a témát Wooyoung-ról, mert nem tartom fontosnak, hogy összehasonlítottál azzal a szeméttel!
- Tudom...tényleg elnézést nagyon, Y! - hajoltam meg.
- Mesélj, hogy telt napod?
- Ilyen hirtelen?
- Szörnyű érzés rosszkedvűnek látni, annyi!
- Amúgy jól, habár 2 barátom ma kerülte egymást, ki tudja, miért. A másik 2 meg szerintem tök aranyosak lennének együtt!
- Ez szuper! Hozd össze őket!
- Komolyan? - néztem rá komolyan.
- Szerintem biztosan örülnének neki! Az én legjobb barátom is odavan most egy iskolatársáért. Ma hazakísérték egymást!
- Komolyan? Az én barátaim ugyanezt tették...mondjuk ez Seoul, mindenki kísérget mindenkit!
- Igaz - bólintott. - Van nálad vászon?
- Miért? - nevettem a furcsa kérdésén.
- Le akartam festeni a vizet - mesélte.
- Á, sajnos nincs...most hogy mondod, én is szívesen megtenném! - értettem egyet. - Van itt vajon bolt?
- Egy álomban? Fixen nem!
- Honnan tudod? - vigyorogtam.
- Szerintem adjuk fel!
- Nem vagy kitartó - vágtam be a durcit.
- Mert te az vagy? - fordult felém.
- Inkább, mint te - válaszoltam a vállamat megvonva. Erre felnevetett.
- Aranyos vagy továbbra is - állapította meg.
- Ilyenkor úgy megölelnélek, ugye tudod?
- Majd megteszed, ha eljön az ideje...ami nem most van, mivel lassan 6 óra, az az kelnünk kell! - szomorított el.
- Ne már!
- Sajna de! Amúgy...ki a kedvenced az Enhypen-ből?
- Ez elég random!
- Naa, mondd!
- Jungwon - biccentettem.
- Nekem Jay...őket shipellik! - mondta, majd pedig eltűnt.
- MI VAN? - fordultam körbe. - Jézusom...

*a valóság*
Nem tudtam értelmezni...őket shipellik? Hát igen...de mi?
Ilyen gondolatokkal csináltam rántottát magamnak, miközben felkészültem a keddi napra.
Gyorsan készen is lettem, meglepően időben. Nem is értettem...SEMMIT SE ÉRTETTEM.