Mosolyogva lepottyant a helyére, én pedig előrebattyogtam egy (azt hittem) üres helyre.

Amint leültem, egy mosolygós fiú lépett be a terembe. Haja kissé bozontos volt, szemét összehúzva vihogott valamin, amit a telefonján nézett. Fel se pillantott onnét, csak a mellettem lévő székre lecsüccsent.
- Bocsi, de itt én ülök! - motyogtam neki. Nem válaszolt. A vállát megbökdöstem.
- Hm? - nézett fel kuncogva.
- Én ülök itt... - suttogtam neki félénken.
- Az ofő ültetett ide! - vonta meg a vállát.
- De hát...várjunk csak, te új vagy?
- Aham, csak most tudtam átjönni! - vigyorgott továbbra is. - Park Seonghwa vagyok, te?
- Kim Minji - biccentettem.
- Minjiii!!! Lett egy új barátom!!!
- Mi?
- Tudod, nincs sok! Egyetlen egy van, de ő maradt a régi sulimban...
- Oh, sajnálom, Seonghwa! Akkor leszek én is a barátod! - mutattam felé egy biztató mosolyt.
- Kösziii! - tapsikolt. - Amúgy, miért most van az ültetés?! Szeptember 18-a van!
- Mert mindenki most találja ki, hogy ki mellett akar! Eddig csak felmérők voltak, ahol egyesével kell ugye ülnünk! - világosítottam fel.
- Ó, igaz! - nevetett.

Ezek után csendben maradtunk, mert bejött a kémiatanár.

~
Otthon voltam. Este volt már. A házijaim aránylag készen voltak, a másnapi dogára kb. felkészültem. A barátaimmal nem igazán beszéltem suliban, illetve itthon sem, kivéve Seonghwa-val. A srác túl energikus...

9 körül beálmosodtam, így az ágyamba vetettem magam. Takarómat magamra húztam, és elgondolkodtam...Vajon újra az álmomban lesz a helyes fiú? Remélem...

*Az álom:*
Egy füves pusztán voltam. Kietlen volt, egyetlen fa sem volt, csakis aljnövényzet.
Ekkor pedig megláttam...
- Itt vagy megint - mondtam. Megfordult. Haja megint csak tökéletesen állt, barna íriszeivel kémlelte a mezőt. Halványzöld felsőt viselt, és egy sárgás nadrágot. Elég kényelmes szett volt az előző napihoz képest.
- Szia, Minji! - mosolyodott el halványan.
- Szeretném tudni a nevedet! - jelentettem ki.
- Minji...egyelőre nem mesélhetek semmit se magamról, sajnálom! - közeledett felém. Eszméletlen magas volt...185cm körüli. Én meg elég törpe voltam, naaa...
- De miért nem?
- Ezt parancsolták nekem!
- Mégis kicsoda?
- Ne kérdezz sokat! - vigyorodott el.
- Akkor egyelőre leszel nekem jóképű srác!
- Ó...jóképűnek tartasz? - pirult el.
- Ühüm.
- De neked van barátod, nem? Akkor ne állíts ilyet rólam...
- Van, és nem tudom ezt te honnan tudod, de van! Viszont ettől függetlenül kijelenthetem, ha egy srác jól néz ki! - mosolyogtam rá.