- Üdv a mi világunkban, Minji! - mondta nyugisan.
- TESSÉK? - ijedtem meg.
- Jól hallottad! - megfordult. Nagyon helyes volt. Arcvonásai tökélyek, igazán férfiasak. Haja tökéletesen állt, minthogyha most állították volna be neki. - Gyere, induljunk arra! - mutatott egy domb felé.

- Várjunk...te ki vagy?? - fordultam felé.
- Valaki! - tudta le egyszerűen, miközben valahogy megjelent rajta egy dzseki.
- Mondd már el! - kérleltem. Leült a fűre, és eltűnődött.
- Most még nem tehetem, sajnálom, Minji! - hajolt meg.
- De te akkor miért tudod a nevemet?
- A mai világban csak titkolózások vannak, nem? - fordította el tökéletes arcát, és a felhőket figyelte.
- Ezt meg hogy érted?...

*valóság*
Az ébresztőm rikácsolni kezdett. Felkeltem. Ki volt az az álmomban? Olyan furcsa volt...mintha igazi lett volna, igazi ember! Ezen felül pedig varázslatosan nézett ki!

Miket beszélek? Az én pasim Wooyoung, Jung Wooyoung! A suli rossz társaságának egyik főtagja...ez aztán dicsekvés, mi? Szánalmas vagyok! Van egy badboy barátom, most meg az álmomban találkozgatok egy random cuki, de őszinte fiúval...Jézusom, Minji!

A konyha felé indultam meg, gyors ettem kicsit. Felvettem az egyenruhámat, tolltartómat bedobtam a hátizsákomba, és el is indultam a suliba.

~
Danielle, illetve a 3 srác már kint voltak. Kivételesen nem késtek el, ami elég ritkaság...
- Hali! - ölelt meg először a barátnőm. A műmosolyommal vissza néztem rá, és én is köszöntem.
- Sziasztok! - biccentettem.
- Szia, Min! - nyomott puszit a számra Woo, majd visszaállt San-hoz, meg Mingi-hez.
- Bemegyünk? - kérdeztem. A magasabbik végigmért, majd megvonta vállát. Az egyetlen lány felé fordultam, aki viszont bólogatott. - Akkor hát, sziasztok! - intettem.
- Hellooo!! - vigyorgott Danielle, majd a belém karolt, és az új, sárga hátizsákjával ugrálva befelé indult.

Útközben majdnem mindenkinek köszönt, vagy csak biccentettek neki. Mosolyogva, bátran sétált Danielle úgy, ahogyan én soha sem tudnék. Önbizalomban nem hiányos a csaj, az tuti.

Leült középre, kihúzta mellette a széket, gondoltam azért, hogy leülhessek.
- Ideülhet majd Wooyoung? Mondta, hogy szeretne középen ülni, de te meg inkább előrébb...ugye megérted?
- De te nem ülsz attól még mellém? - kérdeztem.
- Sokszor lemarad! Majd odaadom neki a jegyzeteimet!
- Én is oda tudnám neki adni! - motyogtam.
- De te alig tudod követni a tanárokat!
- Oké, akkor üljön melléd!

Mosolyogva lepottyant a helyére, én pedig előrebattyogtam egy (azt hittem) üres helyre.