- Utolsó dolog... - vettem egy nagy levegőt, mire megfordultak. - Vége van Wooyoung!
- Minek? - kérdezett vissza.
- A kapcsolatuknak! Mától nem vagyunk együtt!
- Mi? - ijedt meg.
- Nem viccelek.
- Basszus...sajnálom, Minji! Fogadj vissza, könyörgök! - szaladt hozzám oda.
- Hogy mennyire igaza volt Y-nak! - gondolkodtam.
- Kinek? - nézett rám furán Woo.
- A fiúnak, akit igazán szeretek...tudtam, hogy rögtön szakítanom kellett volna veled!
- Ki ez a srác? Hol lakik? Melyik suliba jár? Mondd!
- Semmi közöd hozzá...viszlát, Jung Wooyoung, - intettem,majd a 2 igazi barátommal elindultunk a termünk felé. Időközben jócskán becsengettek már, így nem rohantunk, úgyis leszidnak.

- Kim Minji, Park Seonghwa! Minek köszönhetem késésüket? - érdeklődött a történelem tanár gúnyos mosollyal az ajkán.
- Sajnálom, tanár úr! - hajolt meg Seonghwa, illetve utána én is.
- Hú...jó, elnézem, mert csak 7 percet késtek, viszont Jung Wooyoung-nak, meg Danielle Marsh-nak be fogom írni! - dünnyögte.
- Köszönjük, Mr. Jeong! - hajolgattunk.
- Most már üljetek le! - szólalt meg. Azonnal meg is tettük.

~
Az exem meg a volt barátnőm nem jött be órára, és gondolom a drágalátos haverjaik sem.

Szünetben Jongho odajött hozzánk megkérdezni, mi is volt. Hongjoong közben bejött osztálytársával, egyben legjobb barátjával az oldalán, Yeosang-gal.
Gyorsan összefoglalta Seonghwa, hogy mi is történt, mire a Jongsang páros bólogatott, illetve nagyon szidták San-ék csoportját. Ezek után jöttek rá, hogy Seonghwa meg Hongjoong együtt vannak. Megtapsolták őket, majd feleszméltek, hogy egy térben vannak. Yeosang megköszörülte a torkát, megfogta a karomat, és mintha az természetes lenne, kiráncigált a folyosóra.

- Mi az? - kérdeztem.
- Szerelmi tanácsra van szükségem! - jelentette ki.
- És miért pont tőlem kérsz tanácsot? Ott van Hongjoong, aki most jött össze Seong-gal! - világosítottam fel.
- Mert ő valami olyasmit mondana, hogy vegyek neki virágcsokrot, vagy nem tudom...AZT MEG NEM AKAROK - válaszolt nemes egyszerűséggel.
- Oké...szóval Jongho - mondtam, de belevágott a szavamba.
- Honnan tudod, hogy róla van szó?
- Túl egyértelmű - vontam meg a vállamat.
- Oké...mit tegyek?
- Hát, figyelj...beszéltem Jongho-val az exéről, erre te odateremtél, és besértődtél, hogy volt barátnője!
- Jó, de... - hisztizett.
- Nincs ,,jó, de", szépen bocsánatot kell tőle kérned, hogy úgy kiborultál az exe hallatán!
- Ne mondd már ki ezt a szót...zavar!
- Woo is az exem...EZT MILYEN JÓ KIMONDANI - kiáltottam.
- Ne ordibáljál már, Minji...komolyan, lányok...
- Ezt hagyd abba! Te nagyobb drámákat szoktál lenyomni!
- Ez nem igaz!
- De!
- Nem!
- Dede!
- Nem-nem!
- Szerintem is. - lépett hozzánk oda a semmiből Hongjoong.
- Köszi, Hong - pacsiztam le vele.
- Undokok - túrt a hajába a másik fiú.

~
A napnak hamar vége lett. Hazafele egyedül mentem, vagyis csak azt hittem, mivel a semmiből mellém teleportált Danielle.

- Minjiii - szólított meg.
- Te mit keresel itt? - kérdeztem, miközben nem néztem rá.
- Gondoltam, mehetnénk együtt haza, hiszen barátnők vagyunk!
- Ezt neked ki mondta? - szólaltam meg halkan.
- Nem vagyunk azok?
- Az exemre hajtottál végig, ne hazudj! De tudod mit, legyen a tied! Mit bánom én...
- Ki tetszik neked? - érdeklődött.
- Olyasvalaki, akit nem ismersz!
- Ne légy már ilyen!
- Bocs, előtört belőlem az, amit évek óta elhallgattatok! - válaszoltam, majd egyszerűen otthagytam. Semmi kedvem nem volt hozzá, meg a kis hisztizéseihez! Ekkor döbbentem rá, hogy milyen is igazából Danielle Marsh!

Infó: már csak 9 igazi rész van a könyvből, tartsatok kiii! <3333