Egész gyorsan oda is értünk a sulihoz. Kiszálltunk mind a hárman és együtt bementünk. Már majdhogynem mindenki ott volt, mindenféle osztályból láttam embereket. A fiúk felém fordultak.
- Esetleg elvonulhatunk kettesben? Lenne mit megbeszélnünk - motyogta Yeosang.
- Persze, menjetek csak - mosolyogtam rájuk.
- Köszi - mondták egyszerre.

Egyedül maradtam, egészen addig, ameddig Danielle nem jött velem szemben.
- Szia, Minji - suttogta.
- Szia - biccentettem.
- Figyelj...bocsánatot kérek. Szörnyű ember vagyok, voltam! Borzasztó dolgot tettem, a csajkódexet figyelembe nem véve tetszett meg Woo, aki a pasid volt! Sajnálom! - mondta egy szuszra. - Tudod, próbálkoztam nála a szakításotok után, ami hát elég kínos volt, arról nem is beszélve, hogy nem is voltam már jól nélküled, ha őszinte akarok lenni, katasztrofális volt ilyet tenni, mardosott a lelkiismeret. Sajnálom!!
- Megbocsátok, ha beszélsz Mingi-ről! - vigyorogtam.
- Csak ennyit kérsz cserébe? - könnyezett be.
- Mert mit kéne csinálnom?
- Szolgáddá fogadni, vagy nem tudom...
- Dehogy teszek ilyet - nevettem.
- Köszönöm, Minji!
- Szívesen! Amúgy gyönyörűszép vagy!
- De cuki vagy - kuncogott.
- Na, most már muszáj beszámolnod Mingi-ről!
- Az úgy volt, hogy ugye Woo kioffolt, amit Mingi-nek sírtam ki. Ne kérdezd! Ő pedig szerelmet vallott aztán nekem, amire nem tudtam nemet mondani, olyan ari!
- Wooyoung miért offolt ki?
- Mert már van párja!
- Mi? Ilyen gyorsan? - lepődtem meg.
- Nézd! - mutatott a tömegbe. Woo meg San együtt táncoltak...persze, velem nem táncolt. Aranyosak voltak, ha őszintének kell lennem.

- Wow - mosolyogtam. - Amm mik a terveid a bálra még?
- Nem sok, szerintem Mingi-t elő kéne keresnem - nevetgélt. - Mondjuk lehet, ő hamarabb megkeres. Több tervem nem nagyon van!
- Ha gondolod, majd odajöhetnél a barátaimhoz!
- Mármint Oreo-hoz, meg Kang Yeosang-hoz?
- Ömm...igen! - vigyorogtam.
- Az király lenne! - mondta mosolyogva.
- Mi lenne király? - ért hozzánk oda Mingi.

- Semmi, Kicsim - válaszolta Danielle.
- Oké! - bólint, majd rám néz. - Rég láttalak, Minji.
- Én is téged, Mingi.
- Hogy vagy?
- Meglepően jól, köszi, te?
- Ilyen barátnő mellett, mint Danielle? Nálam nincs vidámabb ember, így nagyon is jól vagyok!
- Ennek örülök!
- Én is! - biccentett. - Most viszont megyek, csak meg akartam nézni, hogy megvagy-e! - nézett a másik lányra.
- Mint látod igen - mosolyodott el.
- Akkor jó, megyek, szia, Kicsim!
- Szia - mondta Danielle, majd egy búcsúcsókkal elköszöntek.
- Akkor mehetünk a srácokhoz? - pillantottam a barátnőmre.
- Még jó hogy - bólogatott.

Együtt, a másik kezét fogva próbáltuk nem elveszteni egymást. Utunk során Woo-ékba botlottunk, akik nem vettek észre, így én csak Wooyoung fülébe súgtam valamit:
- Sok boldogságot!
- Mi? - fordult felém. - Minji?
- Igen, szia! - bólintottam.
- Jó látni!
- Téged is, Wooyoung! Sok boldogságot tényleg, én viszont megyek!
- Szia!
- Szia!
Danielle rám nézett amolyan ,,ez meg mi volt?" nézéssel, mire csak megráztam a fejemet.

A fiúkat nagy nehezen megtaláltuk. Olyan szinten el voltak bújva, hogy nem is csodálom, hogy nem találtam őket.

- Srácok - szóltam oda.
- Minji - szaladt oda hozzám Hongjoong, avval a szándékkal, hogy megöleljen, amit engedtem is neki.
- Szia, Hong! - mosolyogtam, majd Yeosang jött hozzám oda.
- Meg kell jegyeznem, szupiii a mai ruhád - vigyorgott.
- Köszike - nevettem. Jongho jött.
- Bocsi, hogy otthagytuk.
- Nem baj, inkább azt mondd: SIKER?
- IGEN - ordította.
- EZ AZ! - pacsiztunk le. Seonghwa volt leghátul.
- Szia, Minji! - ölelt meg gyorsan.
- Halii! Mizu?
- Semmi nagyon...figyelj csak!
- Hm?
- Bemutatnám a legjobb barátomat az előző sulimból. - nézett körbe. - Yunho, hol vagy?
- Itt vagyok Seongh- akadt meg a szava, nekem meg leesett az állam, ahogy ránéztem...