- Ez csodálatos!
- Nem annyira, mint te - vigyorodott el.

*valóság*
Az ébresztőm a szokásos recsegéssel ébresztett. Utáltam a szerdákat. Ilyenkor bent kellett lennem rengeteg ideig...csodás.

A táskámba beraktam minden cuccot, ami még nem volt benne, illetve megcsináltam mindenféle teendőt, amiket az emberek reggelente csinálnak, magyarul reggeli rutin.

A suliba szokásosan, időben elindultam. Fejemen fejhallgató volt, abban ment jó kis TXT, pontosabban a Run Away. Úgy éreztem, hogy a dal szövege arra késztet, hogy fussak. Így a reggeli sétám helyett, egy gyors futással indítottam a napot.
Lihegve az iskolakapuhoz értem. Nyugodtan elindultam, ám egy srác hirtelen elém állt, miközben én kissé lesúroltam a vállát.
- Oh, nagyon sajnálom - biccentettem nagyot, majd elindultam. A fiú megfogta a karomat, és visszahúzott.
- Ch...nézd már San, ez itt Kim Minji-ke - röhögött Mingi. - Szóval... - kezdte nyugodtan, majd vett egy mély lélegzetet. - TE NEM LÁTSZ?! - ordította.
- Nyugodj már le, haver! - ért hozzánk oda Wooyoung.
- Mi történik? - szólalt meg mosolyogva mögötte Danielle. Rossz volt nézni, hogy fogja Woo felkarját.
- Semmi, ugye, Minji? - fordult hozzám San.
- N-nincs semmi. Mi lenne? Ömm...én bemegyek. - motyogtam, és elindultam megint.
- Várj Minji, megyek veled! - vigyorgott Wooyoung.
- Egyedül megyek, te maradj a haverjaiddal! - mondtam neki fapofával. A barátom nem válaszolt, bólintott csak. Danielle azonnal a karját megfogta, így kezdeményezett valamilyen társalgást.

- Te hogy bírod ezt? - kérdezte Seonghwa, amikor beléptem a folyosóra. - Mindent láttam, és OMG...
- Hát...ez van, Seonghwa - vontam meg a vállamat.
- Hagyod, hogy a barátnőd rámozduljon a pasidra?
- Woo nem fog tenni semmit vele, ameddig együtt vagyunk, amúgy meg nem is érdekel...csak azért vagyok Wooyoung-gal, mert már tök régóta egymásba vagyunk habarodva, ennyi - zártam le a beszélgetést.
- De Minji...nem gondolod, hogy ez rossz így?
- Én ugyan nem, te igen?
- Eléggé - húzta el a száját.
- Gyere, menjünk be a terembe!
- Oksiii! - kuncogott. - Tanultál valamit föcire?
- Ühüm, de ennél a tanárnál lehet puskázni, nem veszi észre.
- Lesúgjuk egymásnak?
- Természetesen! - pacsiztunk le.

~
Végre a napnak vége volt. Egyedül baktattam ki a suliból. A szerdai napok unalmasak voltak mindig számomra, soha nem történt semmi.
Végig Seonghwa-val lógtam, a barátomhoz, meg a haverjaihoz nem mertem odamenni, egyszerűen csak nem volt kedvem látni Danielle arcát. Idegesített, hogy úgy bánik Woo-val, mintha az övé lenne...de mit tehetnék? Semmit az égvilágon, mert ha hibáztatni kezdem, akkor én vagyok a rossz...így inkább hagyom a fenébe.

Este sokáig gondolkodtam, hogy vajon tényleg nem kéne-e tennem valamit a ,,baráti társaságommal", viszont úgy döntöttem, nem. Minek felkavarni a nyugodt kapcsolatokat?

*az álom*
A tengerparton találtam magam, homokos parton. A víz hullámzott vadul, a sirályok pedig hangot adtak ki mögülem. Ekkor előbukkant a jóképű srác.
- Minji, végre, hogy itt vagy! - szaladt hozzám oda nevetgélve.
- Eddig soha nem voltál boldog ennyire, most hogy-hogy?
- Minji...a tengernél vagyunk!
- Igen...és?
- Odavagyok a tengerért. Kiskoromban nagyon gyakran mentünk, de aztán beköltöztünk Seoul-ba, és lehetőségem sem volt tengerrel érintkezni.
- Á, értem...ez csodás - mosolyogtam rá.
- Ugye?
- Gyönyörűszép kék a víz - vigyorodtam el.
- Így igaz. De te még inkább az vagy - fordította el a fejét
- Én? Viccelsz!
- Dehogyis, én teljesen őszinte vagyok, Minji. - fordult vissza felém virító mosolyával.