- Tetszik a pulcsid amúgy! - tereltem el zavaromban a témát.
- Sima fehér...
- Tökéletesen áll így is - motyogtam.
- Most egymásnak bókolunk? - nézett rám kissé kipirulva.
- Lehetséges...várj, jó láttam, hogy pirosas lett az arcod?
- Igen - kuncogott.
- Wooyoung sose jött zavarba tőlem, kivéve egyszer talán, viszont az se ma volt...
- Nem értem, hogy miért vagy még mindig vele együtt - rázta meg a fejét.
- Ez van...na de! Ki vagy te?
- Valaki, továbbra is!
- Kérlek, legalább a nevedet áruld el!
- Az egészet nem lehet!
- Akkor részletet, kérlek szépen!
- Minji, nem lehet... - bekönnyeztem. A nevét se tudatom, ám lógnom kell vele az álmaimban, és láthatóan még oda is vagyunk egymásért! - Basszus...kérlek ne sírj! - továbbra is bőgtem. Ekkor meghallottam valami igazán nyugtató hangot. Mintha a fülemben hullámozna a tenger. - Tetszik? - kérdezte lágyan.
- Nagyon is - mosolyodtam el.
- Ez a lényeg! Olyan különlegesek a kagylók... - A szemembe nézett, vigyorgott, én is, nem bírtam magammal. Túl édes volt! Közeledni kezdtem felé, ő is felém, ám hirtelen megtorpant.
- Most mi a baj? - kérdeztem ijedten.
- Minji...alig ismersz. Még nem csókolózhatunk... - fordult hátra nekem.
- De...
- A nevemet se tudod, és meg akarsz csókolni? Nem tehetjük...MÉG NEM!
- Most dühös vagy rám?
- Dehogy vagyok az, nem tudnék rád sosem haragudni! - küldött felém egy biztató mosolyt.

*valóság*
Anya ordítozott, nem is értettem. Apával eddig tök jó volt a kapcsolatuk, alig volt valaha nézeteltérésük, erre most megy a kiabálás.
Nyafogva kikeltem az ágyból, s kibattyogtam a konyhába, ahonnan a zaj szólt.
- Kincsem, nyugodj le...
- DE MINJI-NEK PASIJA VAN, EGY ROSSZFIÚ! - sikítozott az anyukám.
- Nem olyan nagy baj...majd talál mást. Az első szerelem soha sem nyerő - simította meg a felesége vállát apu.
- Um - motyogtam. Felém fordultak.
- Minji~ - nyúlt felém édesanyám.
- Tudom, hogy Wooyoung nem a legtökéletesebb ember, de nincs más, aki megbecsülne minimálisan is, csak ő, így sajnálom, de ő marad... - mondtam halkan.
- Megértjük, Picim - bólintott apa.
- Anyu is? - biccentettem az említett felé.
- Igen, én is...csak azt hittem, hogy egy jófiúval jársz - suttogta a mondat végét.
- Sajnálom, ha csalódást okoztam.

A szobámba visszasétáltam. Felvettem az egyenruhámat. Közben kocsi hangokat hallottam, így gondolom anyáék elindultak a munkahelyükre.

~
Az osztályterembe egyedül léptem be, Seonghwa-t nem láttam, szóval lehet beteg volt.
A helyemre leültem, Danielle pedig egyszer csak lepottyant mellém.
- Igen? - kérdeztem, miközben pakoltam ki a táskámból.
- Nem ülhetek csak a legjobb barim mellé le? - pislogott nagyokat rám.
- Deee, csak nem értem, mit akarsz...
- Holnap bulit rendez Woo~
- Neked szólt, de nekem nem?
- Azt hitte, nem akarnál jönni, mivel...
- Tudom-tudom, és jól is sejtette, nem akarok menni, helyette tanulnék, lassan vizsgaidőszak.
- Még van addig pár hét, addig lehet szórakozni!
- Én nem szeretnék menni.
- Ahogy gondolod, de én ott leszek, meg Mingi, és San is fixen! - bólogatott.
- Nem tartóznak a legjobb haverjaim közé, így végképp semmi kedvem menni. - vontam meg a vállamat.
- Okés, csajszi! Ha meggondolod magad, tudod hol találsz! - mosolygott rám, majd elment a helyére.

- Fura csaj vagy... - rázta meg a fejét a tőlem jobb padra ülő srác, azt hiszem Jongho a neve.
- Miért?
- Majd kifejtem, most semmi kedvem hozzá - bújt vissza a könyvébe.
- Oké...

DUPLA RÉSZ NAP! ❤️❤️❤️