Ekkor négy narancssárga ruhás szervező lépett oda hozzánk...

Csak ekkor eszméltem rá, hogy az általam kitalált megoldás miatt ki is eshet a csapatunk.
-Nos-köszörülte meg a torkát a szervező aki előbb még mérges volt rám-A csapat érkezése teljeséggel szabályellenes, a logikai feladat megoldása az lett volna, hogy a deszkákat eltolva felszabaduljon a zár!-közölte mérgesen. Próbáltam nem kimutatni, de féltem a kiesés- től.-Azonban...Valóban nem volt benne az instrukcióban, hogy milyen módon kell bejutni a táborba, ezért elfogadjuk, és nem jár kieséssel az extrém bejövetel.-fejezte be a mondandóját és nekem akkora kő esett le a szívemről abban a pillanatban, hogy szerintem azt az egész tábor érezte (Lehet kicsi túloztam. író). Ha kiestünk volna, az az én hibám lett volna, mivel az én ötletem volt ez a nem mindennapi megoldás. A többi csapat tapsolni kezdett. Kovács megköszönte, hogy így döntöttek a szervezők.
-De nyomatékosan megkérem a csapatot, hogy a jövőben tartózkodjon az egyéni megoldásoktól-mondta szi-
gorúan.
-Így lesz-ígérte a tanárunk-Ugye, gyerekek?-súgta a végét oda nekünk.
Alig láthatóan bólintottam.
-És most jöjjön velem a gyengélkedőbe, mert szeretném, ha megvizsgálná a verseny kirendelt orvosa-forgatta a szemét a narancssárga melegítős férfi.
-Erre semmj szükség, jól vagyok. Maximum néhány bordám törhetett el.-legyintett a kísérőtanárunk szórakozottan.
Erre a szervezőket kivéve mindenki felnevetett. Gyorsan elkísérték az orvosi felé, mi pedig így felügyelőtanár nélkül maradtunk. Felkaptuk a kapu melett heverő táskáinkat, és letettük őket a többi sporttáska közé.
Elindultunk egy üres asztal felé. Én csak akkor jöttem rá, hogy hol is vagyok.

......................................................................

Sziasztok!
Nagyon siettem evvel a résszel.
Remélem tetszik!
Ui.:Íráshibákért bocsi!

By:Lola