Lenyomtam a kilincset és a nyugalom helyett valami egészen más várt...

Az orosztanárnő holtteste feküd a földön, csupa vérben.

Túl messzire ment! Csak is ő lehetett...

Letérdeltem mellé és megpróbáltam megkeresni a pulzusát, bár már rég késő volt, ezt jól tudtam. Már meghalt.

A rendőröket tárcsáztam, majd apát. Azt felelte, vigyázzak a rendőrökkel, de ő mindenre ezt mondja amikor nincs itt.

Beengedtem a két rendőrt.

- Ismeri ezt a személyt?- mutatott az orosztanárnő felé.

- Igen, az orosztanárnőm volt- nyeltem egy nagyot.

- Mi a neve?

Gondolkoztam, de sehogy sem jutott eszembe a néhai tanárnőm neve.

Miután a rendőrök elmentek és magukkal vitték a halott asszony testét, felzaklatott lelkiállapotban ültem le a tévé elé. Bekapcsoltam, de nem tudtam rá figyelni. A szemem előtt lejátszódott a szobába lépésem pillanata. Megborzongva terültem el a kanapén.

Veszélyben az életem!

Ha tudja, hogy hol lakik, akkor...engem is meg tud találni!

De miért akar megölni?! Ártottam valaha is valamit neki? Azt sem tudom ki a fészkes fene ő egyáltalán!

Sírva hajoltam a térdemre. Két éve nem sírtam, csak most először.

Vajon miért nem hagy békén?!

Apa pár perc múlva hazaért. Készített két- két sonkás szenvdicset, leül mellém és együtt néztük a sorozatot.

- Tudod ki volt az a nő?- kérdezte apa, hangján hallottam a kétségbeesést.

- Aham. Az orosztanárnőm volt- feleltem elfúló hangon.

Hamarosan visszavonultam a szobámba, bezártam minden ablakot és ajtót, de még így sem tudtam elaludni. Nem hagyott nyugton a tudat, hogy egy félőrült bármelyik pillanatban betörheti a biztonságosnak hitt ablakom és megölhet.

Hogy álomba rázzam magam elkezdet félhangosan szavalni a János vitézt, a Himnuszt, a Toldit majd a Walesi bárdokat.

- Levágva népünk ezre, halomba, mint kerszt, hogy sírva tallóz aki él, király te tetted ezt!

Aztán hamarosan nem túl nyugodt álmamaim tengerébe lubickoltam.

Bocsánat, hogy az átlagosná rövidebb lett! :(

♥ : Hédi