Reggel egész nyugodtan keltem. Arra az elhatározásra jutottam, hogy, ha Dániel még egyszer csinál velem valamit, jelentem az igazgatónál. Másrészt pedig, nem fogok félni tőle.

A suliban bevártam Lolitát és együtt mentünk be. Már mindenki tudott az esetről, s minenki tudni akarta hogy vagyok, mennyire viselt meg a helyzet, satöbbi. Eléggé zavart, ugyanis itálok a középponntban lenni.

Az iskola pszichológusa megkeresett második órában, majd az elkövetkező három tanórát nála töltöttem. Nagyon kedves és megértő volt, azonban a dánieles dolgot nem mondtam el neki. Attól tartottam, még megölhetnék.

A három óra után a fülembe az ordító Siával mentem a folyosón, szép lassan,gondolván ráérek.

Ekkor Dániel tűnt elő a semmiből. Az ürse folyosón még kiáltani is hiába lett volna. A fiú a falhoz lökött, majd a torkomat erőteljesen odanyomta. Kapkodtam a levegőt, hadonásztam a kezemmel, mondanom sem kell, mind hiába. A fiú nem tágított. A szemem előtt fekete karikák kezdek megjelenni, majd szép lassan az egész egybeolvadt.

- Ennyit az életedről, Budai Gertrúd!

- Mi történt vele?

- Oxigénhiány, biztos folytogatta a valaki!

- Szerintem öngyilkos akart lenni, mert nagyon megviselte a tegnapi ügy!

- Szerintem csak valami szerve felmondta a szolgálatot!

Kinyitottam a szemem. Az osztályom,apa és egy doktor állt az ágy mellett. Meg persze, vigyorogva Bátorffy Dániel is.

Tökéletes emlékeztem mindenre, s azonnal megpróbáltam felülni.

- Ne, ne még feküdj vissza. Bármikor rosszul lehetsz, ugyanis majdnem meghaltál.

Látod, Dániel nem sikerült. Lehet, hogy a legjobb, ha végzek magammal. Igen, az lesz a legjobb, mindenkinek.

Mindenki kiment, egyedül maradtam.

Tollat kértem, papírral. Hamarosan meg is kaptam.

Kedves mindeki!

Szeretném, ha tudnátok miért is haltam meg. Megöltem magam. Nem bírtam, hogy aki megtudja a titkom, mind meghal. A tanárnőt megölték, Bátorffy Dániel volt az. Ő fojtogatott engem is, ő miatta haltam meg majdnem. Most azonban én fogok végezni magammal. Ki fogok ugrani a kórház ablakán, s majd felismerhetetlen hulla marad csak utánam. Bátorffy Dániel nemetni fog, ördögien.

Akik magukra maradtak nélkülem, Apa, Zsófi és Lolita. Nem kell aggódni, jó helyen leszem. Majd innen fentről figyellek titeket. Tudom, hogy erősek vagytok, tudom, hogy nélkülem, a kis porszem nélkül is tudtok élni. Lesznek új barátaitok, ismerőseitek, de tudom emlékezni fogtok szerény személyemre.

Kedves Bátorffy Dániel! Tudod, hogy miattad haltam meg. Nem tudom miért akartál végezni velem, de most a tényelges halálom előtt képes vagyok megbocsátani gyilkos szándékaidért.

Ui.: Dániel, Stefi őrülten szerelmes beléd. Apa, vigyázz a tűzhellyel! Lolita, nem felejsd el a töriházikat!

Gertrúd.