Az orvosok megvizsgáltak, suttogtak egymás fülébe, majd behívták apát és Lolitát.

- Uram, a lánya azt állítja, hogy meg akarták ölni. Mivel semmiféle bizonyíték nem mutatja, hogy ez igaz lenne, a lányát kis időre megfigyelés alá vesszük. Lehet, hogy valami komoly betegsége van. Valami baj lehet az elméjével.

Apa egy percig sem tiltakozott. Beismerte, hogy valami bajom van.

- Semmi bajom. Meg akarnak ölni.

Az orvos amolyan " jól van, tudjuk" fejjel bólintott. Amikor az orvosok kimentem nem sokáig maradtam egyedül.

- Hát szépségem, úgy tűnik elmeroggyant vagy- nevetett fel Dániel.

Illetve csak a hangja. Ő nem volt ott, csupán a fejemben kiabálta ezeket. A torkomon szorítást éreztem.

- Segítség!- kiáltottam, mire az orvos berohant.

- Nővér kérem igazítsa meg a párnát és a takarót. Jól van, Gertrúd, semmi baj. Csak képzelted.

Beszélni sem maradt erőm hirtelen, a fejemet a párnába temettem és aludni próbáltam. Az álmaimba Dániel szólongatott.

Gerta, Gerta megőrültél. Miért nem ölöd meg magad? Egy ilyen elmebajosra nincsen szüksége senkinek. Gyerünk, vegyél be valamit, végül is a kórházba vagy. Ugorj ki az ablakon. Vágd fel az ereidet, csak halj meg, hogy ne keljen helyetted ártatlanoknak meghalni. Mert mindenki meghal körülötted amíg te nem halsz meg, Gerta.

Amikor felriadtam mindenki körülöttem állt és engem bámult.

Bocsi, hogy ennyire borzalmasan rövid lett, de nem volt több időm. Az új rész hamarosan jön! 

Addig is puszi: Hédi 💂