Nathan a mondatomat meghallva magához húzott a derekamnál fogva, és megcsókolt.

Nagyon erős és nagyon vad csók volt. Éreztem, hogy többet akar egy szimpla csóknál. Az egész testem lázban égett, a lábaim pedig remegtek alattam, mint a nyárfa levél.

-Sophie.. - felmordult, majd ajkait nyakamra tapasztotta.

-N-nathan? - szívverésem a tízszeresére növekedett és próbáltam lenyugodni, mert kicsit zavarbaejtőnek találtam, hogy ennyitől máris kiugrik a szívem.

Ő viszont mit sem figyelve rám, szívogatni kezdte bőrömet, nem hagyva engem elmenekülni. Apró kis lélegzetvételekkel próbáltam visszafogni nyögéseimet, majd pár perc tortúra után elengedett, én pedig próbáltam nem összerogyni.

A tükörnek támaszkodva stabilizáltam a légzésemet és az egyensúlyomat, majd felnéztem, a tükörképemet szembe találva. Ujjaimat végigsimítottam a pirosló bőrfolton, amit a főnököm hagyott nekem.

-Ez a fizetésed a tegnapi napért. De ha többet szeretnél.. - közelebb hajolt - ..akkor csak mondanod kell. - kacér mosoly ült ki az arcára. 'Annyira dögös egy pasi ez.'

-Ha tényleg szeretnéd az igazat, akkor elárulom, hogy igen, többet szere-... - a hasam korogni kezdett, én pedig ott álltam, egy nyuszijelmezben, teljesen rákvörösen.

Felnevetett, aztán közelebb lépett és kezét végigsimította a hajamon.

-Értettem. Éhes vagy. Menjünk ebédelni, már későre jár. - mosolyogva sarkon fordult, majd az ajtó felé vette az irányt. - Odakint várlak. Öltözz át nyugodtan, nem akarom, hogy benedvesítsd a kosztümöt még most.

Azzal kacsintott, és kilépett a "próbafülkéből". Átöltöztem, és éppen az blúzomat igazítottam, amikor az egyik munkatárs a szalontól belépett.

-Kisasszony, a párja azt üzente, hogy a ruhák bármelyikét magával hozhatja a kasszához. - látszott az arcán a boldogság, az enyémen viszont döbbenet.

'P-párom? Ő a főnököm.' Bárcsak a párom lett volna, nem igazán tudott volna az ember panaszkodni egy ilyen istenség mellett. Ambíciózus férfi, nagy célokkal és izmokkal amikre ráfeszül az öltönye, ami mindig kiemeli a szeme színét.

'Sophie! Úristen, te miket képzelsz?' Kicsit megpaskoltam az arcomat, majd megráztam a karjaimat, felébresztve magamat az ábrándomból.

Az előbbi nő kitipegett a szobából, ami engem is sietésre késztetett. A nagy sietségben viszont nem figyeltem oda, mit kapok le a fogasról, csak megfogtam a bordó ruhát, amit az imént próbáltam fel.

A kasszához sétáltunk, majd nagy örömömet félbeszakította az eszem. 'Biztos jó az, ha ő fizeti?'

-Hagyjd csak, Nathan. Majd fizetem én. - rámosolyogtam, mire ő felnevetett.

-Nem bántásból, de ha kitudnád fizetni a ruhákat, akkor biztos, hogy nem lennék a főnököd. Na meg a ridikülödet sem hoztad magaddal. - mutatott a vállamra, amin most kivételesen tényleg nem lógott a kis táskám, amit mindig magammal szoktam hordani.

Még anyukámtól kaptam a tizennyoldacik születésnapomra, miután leérettségiztem. Sok sikert kívánt az élethez, még mielőtt elköltöztem volna otthonról.

Mosolyogni kezdtem az emlékekre visszagondolva, mire egy kar a vállamnál fogva közelebb húzott engem Nathan testéhez. Ez segített kizökkenni. Gyorsan átadtam a pénztárosnak a ruhát, majd lesütöttem a szemeimet. Nem elég, hogy a főnökömet kellemetlen helyzetbe hoztam azzal, hogy azt hitték egy pár vagyunk, de még a ruháért is neki kellett fizetnie.

A kedves, mosolygós nő lehúzta az árcédulát, ezzel megjelenítve a ruha árát a kijelzőn.

-3368 dollár (kb 870.000 Ft) lesz, uram. - kezét nyújtva a pénztáros várt a bankkártyára, amit Nathan át is adott.

-Köszönjök a kiszolgálást. - a zármondattal el is vette a szatyrot, benne a ruhával és kisétált az üzletből, engem a kezemnél fogva vezetve.

.....

Ahogy a hotelhez érkeztünk, Nathan átdobta a kocsi felett a kulcscsomót a londinernek, hogy beparkolja a gépjárműt.

Követtem minden lépését, ahogy felmentünk a felvonóval a legfelső emeletre, ahol még mindig nagy volt a csönd. A kártyát érintve, kinyílt a hotelszoba ajtaja, én pedig megpillantottam a már valamennyire ismerős francia ágyat, ami még mindig a nappali közepén állt, büszkén visszahozva az emlékeket az estéről és reggelről.

A szatyrot átadta nekem, majd kilazította nyakkendőjét. Levette azt és szürke öltönyét a szék háttámlájára helyezte. Fehér ingujjait felhajtotta és kissé kigombolta a felső gombokat. Nem tudjátok elképzelni, milyen kilátásban volt részem.

- Próbáld fel, amit vettünk. - gyengéden mosolyogva leült az ágy szélére, és boldogan sóhajtott. Gondolom fáradt lehetett a folytonos munkától.

Elvonultam a fürdőbe és belenéztem a szatyorba. 'Hogy mi...? Ez nem.. hogy lehet ez?' Kihúztam a ruhadarabot, és a nyuszijelmezzel volt megint dolgom.

Mindenesetre felvettem, nem akartam, hogy a főnököm bepipuljon. Nagyon nehezemre esett eddig megélnem egyedül, most viszont ez az állás eleget fizetne a lakbérletemre.

A csomag tartalmazott egy fekete tapadós dresszt, egy fekete harisnyát, egy fekete magassarkút, nyuszifüleket és még nyuszifarkincát is kaptam, aminek a vége fura alakú gumiban végződött.

Kiléptem a fürdőből, és nem éreztem zavarban magamat. Már hordtam ezt a ruhát és már láttam, mit tehet velem Nathan. Elétipegtem és a kezeimet a hátam mögé helyeztem, összekulcsolva.

- Főnök. Magyarázatot szeretnék kérni erre. Nem emlékszem, hogy ezt a kasszához tettem volna. - felmordult, de most idegességet észleltem felfedezni.

-Ne hívj így, ha egyedül vagyunk. - gyorsan felpattant, a csuklómat fogva megfordított és az ágyra fektette felsőtestemet, a hasamon feküdtem.

A csuklóimat szorosan lefogta, majd hallottam a hangjában, ahogy önelégülten mosolyog.

-Harapj bele a párnába. - nem is tudtam elemezni a mondatot, már éreztem is, ahogy egy csapás elcsattan a fenekemen.

-AHHHHH. - felnyögtem, ahogy a fájdalom szétáradt a hátső fertájamon.

Erre még egy csapást mért rajtam. Ez már nem volt annyira kellemetlen, mint az előző, mert a fenekem lezsibbadt, így ezt alig éreztem. Addig folytatta a csapkodást, amíg hangosan felnyögve el nem mentem.

-AAAHHHHHHH~!!❤ - a párnába harapás sem tudta elfolytani a torkomból feltörő hangokat.

Éreztem, ahogy égnek a helyek, ahol tenyere ért engem. Éreztem, ahogy engem végigmért hátulról. Éreztem, ahogy végigcsorgott a nedvem a combjaimon. De annyira jó volt.

Miután kissé megnyugodtam, elengedte a csuklóimat. Felé fordultam.

-Tudod, hogy ez micsoda? - felemelte a nyuszifarkincát.

Azt magammal vittem az ágyhoz, mert nem tudtam felcsatolni a kosztümre sehogyan. Nem volt rajta semmilyen csatt vagy tűző.

-Persze, hogy tudom. A kosztümöm része, de hibás. Nem tudtam felhelyezni a ruhára. - diadalittasan mosolyogtam, hogy egy drága üzletből vett ruha végül rosszul lett elkészítve.

-Oh, Sophie. Te kis szűz csajszi. - kuncogott mély hangjával, majd megnyalta halványan a szája szélét. - Ma valami újat fogsz megtanulni.

Írjátok meg komiba és csillagozzátok a sztorit, ha tetszett

Nathan annyira "rossz fiús". Imádom ❤ olvadok, ti nem?

Gondoltam arra, hogy fiú szemszögből is írnék pár fejezetet elvétve. Tetszene az ötlet? ❤

Kérdés: Kicsit hosszabb lett ez a fejezet mint a többi. Melyik a jobb: rövid vagy hosszú fejezet?