Madárcsicsergésre keltem reggel és nyújtózkodni szerettem volna, amikor egy hajkötegben találtam meg a jobb kezemet.

Gyors, de óvatos mozdulattal visszahúztam a kezemet és szépen lassan elfordítottam a fejemet az idegen tárgy irányába. Ez az idegen tárgy Mark volt és az õ sötétbarna haja. Felém fordulva feküdt.

Nagyon nyeltem és leellenõriztem, hogy alszik-e, majd lassan feltápászkodtam, de egy erõs kar visszarántott az ágyba, a hasamnál fogva. 'Atyaég, ébren van?!'

-Mm... - ahogy hallottam, csak reflexbõl állított meg, mert a szemei még mindig csukva voltak. Másodjára is megpróbálkoztam a meneküléssel.

-Sophie, ne mozogj már. Maradj szépen itt. - az izmos kar megint megakadályozott, de most teljesen ráhúzott a kidolgozott férfi testre, ami a fõnökömé volt. Viszont eléggé természetellenesnek találtam, hogy az izmokat ennyire jól éreztem, ezért bár az oldalamon feküdtem, hátra csúsztattam a kezemet, mire valamibe beleütköztem.

'Mi ez..? Kemény, de egyben meg olyan puha tapintású..' Ott gondolkoztam a dolog felett, aztán tapogatni kezdtem, de rögtön elvörösödtem. Nem más volt az utamban, mint Mark férfiassága, ami büszkén meredt elõre.

-Ahh.. Sophie... - Mark közelebb húzott magához, ami azt eredményezte, hogy a csupasz combjaim közé beslisszant a megkeményedett hús. 'Istenem.. de égõ. Mi van ha felkel és így talál minket?'

Kiutat próbáltam keresni, de nem ment. A karjai úgy fonták magukat körbe rajtam, mintha egy polip fogná le áldozatát. Nem volt más lehetõségem, mint hogy várjak. A szoba nagy üvegfalai lehetõvé tették, hogy a nagy felhõkarcolóból rálássak a városra. Gyönyörû volt a kilát-.. 'Ahhh! Mégis mi történik?'

Megráztam a fejem, hogy visszatérjek a mostani helyzetbe, és azzal kellett szembe találnom magamat, hogy Mark a tegnap este bepiszkolt nemi szervemhez dörzsölte az övét. 'Ez az érzés. Még soha nem tapasztaltam ilyet.. mmm. Igen. Még~' Elárulom. Teljesen benedvesedtem. A fõnököm, aki egy izmos, helyes férfi, álmában rajtam elégíti ki a képzeletét.

Arra gondoltam, hogy kicsit rásegítek, és vele megegyezõ sebességben, én is dörzsölni kezdtem. Az alsó ajkamba haraptam hogy elfojtsam feltörekvõ nyögéseimet, amikor meghallottam, ahogy valaki kinyitja a bejárati ajtót. 'Nathan.'

Felénk lépegetett, majd megállt az ágy mellett és Mark felé hajolt. Én eddig végig tettettem, hogy még mindig alszok.

-Kelj föl, Mark. Hamarosan elkell engednünk Sophiet. Csak esti munkára szeretnénk felvenni. Nappal saját joga van oda menni, ahova akar. - feltûrte zakója ujját, hogy a karórája kijelzõjén kopogtasson.

-Mm.. rendben. Csak még 15 perc. - hallottam, ahogy egy nagy sóhajtás hagyta el Nathan ajkait, majd elhagyta az ágyat és maga után becsukva az ajtót, elsétált a folyosón.

Megnyugtatott a tudat, hogy 15 perc múlva nem leszünk már ilyen helyzetben egy ágyon, de ekkor paplan suhogást hallottam, és valahogy a hátamon fekve találtam magamat, kezeim a testem mellé leszorítva.

-Tettetni a fõnöködnek, hogy alszol? Milyen kis rossz vagy. - nem kellett felnéznem, hogy tudjam õ milyen pozícióban volt és hogy mekkora kaján mosoly ült a száján.

-Nem tudtam, mit tegyek. - feleltem félénken, tekintetemet az ágy szélére szegezve.

-Mondjuk ezt. - gyors mozdulattal Mark a fejemet felé fordította gyengéden, mutató ujját használva, és lehajolt hozzám egy gyengéd csókért. Ajkai édesek voltak és teltek. Felnyögtem.

Kicsit feltápászkodott, ezzel ajkainkat elválasztva, és az arcomat fürkészte.

-Mondták már neked, hogy mennyire baromi dögös vagy? - 'Hogy tessék...?'

Imádom Mark stílusát. Nektek mennyire jön be?