Bakugo szemszöge:

Elegem van a mindennapi stresszből. Muszáj egy normális munkát is csinálnom, hogy ne legyen gyanús. Bérgyilkos vagyok. Hideg vérrel gyilkolok meg mindenkit. Nagyon sokat fizetnek a kontaktjaim. Emellett egy kávézóba dolgozom mint barista. Bár nem hinném, hogy sokáig ott leszek még. A sok hülye vendég, és a főnök felbasz. Ezért elkezdek kiabálni. Na ez nem tetszik a főnöknek. Ilyenkor legyek türelmes persze. Na de mindegy is. Lassan el kéne indulnom dolgozni...

Pár percet még nyomtam a tiktokot majd felvettem egy melegítőt és egy bő fekete pólót. Mivel kicsit hűvös van kint, ezért felkaptam még egy nike pulcsit is. Felvettem a fehér Jordanom és elindultam a munkába. Az úton zenét hallgattam. Nyilván metált hisz az a legjobb. Hamar oda is értem, és egyből a dolgozó szobába mentem.

-Jó reggelt Bakugo!- köszönt az egyik munkatársam, Ida
-Reggelt.- köszöntem vissza unottan, mivel ezt a srácot nem kedveltem sosem
-Szép jó reggelt Bakubro!- kiabált hozzám a legjobb barátom, Kirishima
-Jó reggelt.
-Hogy vagy ma tesó?
-Szarul, mint mindig.
-Na, és most miért vagy szarul?
-Dolgozni kell.
-Ja! Értem!
-Kirishima a kettes asztalhoz!- kiabált a főnök
-Máris! Na jólvan bro én megyek! Majd beszélünk!- majd elment ki vinni azt a pár kávét amit a kezébe nyomtak

-Jó reggel Katsuki! Elkéstél..- jött oda hozzám a főnököm
-Öt percet körülbelül..
-Az már éppen elég sok. Levonást kapsz ezért a hónap végén!
-Chh oké.- majd ott hagytam

Elmentem a köpenyemért amire nagy betűkkel rá volt varva, hogy Bakugo, majd beálltam a kávégép mellé.

Az idő szokásosan lassan telt, de végre itt volt az ebéd szünet és Kirishimával pihenhettünk kicsit.

-Haver, te nem eszel?- kérdezte a fiú
-Nem eszek most, de azért köszi.
-Egy kávét sem kérsz?
-Nap közbe ittam már egyet.
-Te tudod!

Beszélgettünk de nemsokára elkezdett csörögni a telóm.

-Ezt most fel kell vennem.
-Oké tesó! Menj csak

Majd arrébb álltam és felvettem a telefont.

-Halo?
-Bakugo Katsuki.
-Én vagyok.
-Gondolom tudod miért kereslek.
-Munka lenne uram?
-Munka hát! Vissza térő kontakt vagyok, emlékszel rám?
-Hmm egy amerikai srác volt az áldozat nem?
-Jó a memóriád! Emlékszel mennyit fizettem?
-Emlékszem.
-Dupla annyit fizetnék ezért a munkáért!
-Jól hangzik, ki az áldozat?
-A fiatalabb Todoroki. Biztosan ismered.

Shoto...- gondoltam magamban

-Ismerem..
-Na akkor ő lenne. Todoroki Shoto, 24 éves multimilliomos. Egy hatalmas panelházban lakik.
-Oké...
-Elvállalod?

Szükség van erre a pénzre. Legalább egy évi megélhetésem.

-El...
-Akkor ezt megbeszéltük! Hívj ha kész!- majd letette

Nem hiszem el, hogy elvállaltam. Még mindig kedvelem Shotot..

-Vége az ebéd szünetnek! Mit lazsálsz már itt! Most azonnal menjél dolgozni! Nem a pihenésért fizetek!- kiabált le főnököm
-Tudja mit? Felmondok! Fasznak sem fog ez a munka hiányozni!- kiáltottam vissza rá, majd vissza adtam a kötényem
-Várj Katsuki! Japán egyik legjobb baristája vagy ez meg egy nagyon híres kávézó! Ennél jobb helyet nem találsz!
-Lehet, hogy jó! De szar ember vezeti!- majd elsétáltam.

Olyan hülye vagyok. Most Kirishima egyedül marad azzal a hülye Idával. Ja meg persze Minával, aki rá van szállva. Ő sem érti meg, hogy Kirishimának barátja van. Ja! Említettem már, hogy mindketten buzik vagyunk? Ha nem akkor most mondom. Buzi gang! Már majdnem otthon voltam amikor a telóm jelezte, hogy Kirishima hív.

-Csá tesó!
-Szia.
-Bakubro komolyan felmondtál?
-Aha.
-De miért?
-A főnök már nagyon idegel, én ezt már nem bírom. Meg úgyis jött most egy meló, legalább 1 évi megélhetésem fizetik.- mondtam el nyugodtan hiszem Kirishima tudott a másik melóról, bár nem nagyon támogatja
-Jaj már! Meddig akarod még ezt csinálni?
-Ameddig lehet.
-Hát jólvan. Egyébként nem akarsz átjönni kajalni?
-A pikachu főz?
-Nem nyugi! Most én.
-Akkor megyek!
-Gyere hatra, csákány!- és letette

Legalább ma sem kell pizzát ennem.

Már készülődtem vacsorára, ami azt jelentette, hogy unalmamba néztem az instát. Már tekergettem egy ideje, amikor hirtelen feldobta egy ismerős arc posztját.

Shoto, te mindenhol ott vagy...-gondoltam

Ne! Oh ne ne ne ne ne!- kiabáltam magamnak

BE LIKEOLTAM A POSZTJÁT!?- Habogtam úgyszintén saját magamnak

Ennél rosszabb már nem is lehet ez a nap.- motyogtam az orrom alá

Todoroki szemszöge:

-Todo! Merre vagy?- lépett be az ajtón a legjobb barátom, Deku
-A konyhába! Gyere csak!- kiáltottam neki vissza
-Óóó, mit főzöl?
-Csak kísérletezek! Kérsz?
-Aha! Mi van benne?
-Nagyrészt cukkini.
-Hmm ez nagyon finom!
-Reméltem, hogy izleni fog!
-Todo, üzeneted jött.
-Oo tényleg! Megnézem ha nem gond!
-Nem baj.
-Deku...Katsuki likeolta a képem.
-HOGY MICSODAAA?
-Szerited vissza likeoljam az ő új képét?
-Aha! Hiszen még mindig szereted!
-Igaz...jó akkor likeolom.

Bakugo szemszöge:

Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Na de most ne ezzel törődjünk, inkább elindulok. Bepattantam a BMW-mbe, és elindultam Kirishima és Denki háza felé.

Már egy ideje vezettem, mert ők sem az utca végén laknak, amikor megláttam, hogy értesítésem jött. Úgyis piros volt a lámpa szóval gondoltam megnézem.

MI A....NEM...EZ VALAMI ÁTVERÉS...NEM NEM ÉS NEM! TODOROKI VISSZA LIKEOLT!?

Hallottam, hogy hátulról már dudálnak rám úgyhogy el dobtam a telóm és elindultam.

Én ezt nem tudom felfogni...

Pár perc vezetés után oda is értem a haveromhoz. Nyilván nem csengettem, vagy kopogtam, csak berontottam mintha otthon lennék.

Amint beértem lehuppantam az egyik kanapéra és bekapcsoltam a tévét.

-Neked is szia Bakugo..- köszönt a konyhából Kirishima
Vissza intettem neki mert nem akartam annyira bunkonak tűnni.
-Megjött Bakugo?- futott le a lépcsőn pikachu, más néven Denki
-Ja!- kiáltott vissza neki Kirishima
-Szokásos módon?
-Hogy máshogy!- röhögött bele a mondandójába Kirishima
-Csumi csivava!- köszönt oda Denki
-Cső pikachu.
-Mit nézel?
-Valami indiai drámát.
-Uuu csak nem a kalank megy?- kiabált ki a konyhából Kirishima
-De, az!- kiáltottam vissza neki
-Szivem, be fejezed a kaját? Tudod, hogy imádom a kalankot?
-Biztos lehetsz benne, hogy nem! Már vagy kétszázmilliószor láttad!
-Légyszi!
-Ahj oké! Mit kell vele csinálni?
-Csak kevergetni.
-Oksi! Tíz perc múlva jöhettek.
-Mindenképp!
-Nyálasok!- fintorogtam
-Hé! Mikor is volt utoljára kapcsolatod? Ja, hogy nem is volt? Az egyetlen fiú akivel kavartál az Todoroki volt.
-Apropó Todoroki! Őt kéne tudod.- majd a kezemet végig húztam a torkomon jelezve, hogy őt kéne megölni
-Oh ne!
-Oh de! Közbe meg, véletlenül be likoltam az új képet, és ő vissza likeolta az enyémet.
-Mi van? Ez komoly?
-Az! De nagyon sokat fizetnek..
-Nem ér annyit, tudom hogy még mindig érzel iránta valamit
-Igen. Szeretem őt.
-Hát ja..

-Kész a kaja!- kiabált a konyhából Denki
-Jövünk!

Megettük a kaját, beszélgettünk, nevetgéltünk (bár inkább csak Kirishima és Denki) de jól éreztük magunkat.

-Kösz a kaját! Léptem.- mondtam majd elkezdtem felhúzni a cipőm
-Várj egy picit! Beszéljünk kint négyszemközt!- jött oda Kirishima

-Igen?
-Gondold át, hogy meg ér ennyi pénz ez a munka.
-Nincs köztünk semmi, azt sem tudom, hogy van e valakije. Az is lehet, hogy házas.
-Nem tudhatod. De akkor sem ér ennyit Bakugo. Ő mégiscsak Todoroki. Vágod ugye? Te szereted őt, ha házas, vagy ha van valakije akkor is. Neked is fájna.
-Át gondolom. Cső.
-Szia..

Elindultam már korom sötétben haza felé. Semmit nem láttam szinte az útból. Ideges is voltam. Egyre csak gyűltek és gyűltek az érzelmek bennem. Már nem bírtam úgyhogy erőből rá csaptam a kormányra ami ennek hatására elfordult. Nem bírtam kontrollálni, úgyhogy a járdán kötöttem ki a kocsimmal.

Nagyon jó!- kiáltottam idegesen

-Hé, esetleg segíthetek?- kérdezte a járdáról egy csendes hang...

(1186 szó)