Tana így hát elkezdte:

- Ismered Pygmalion és Galatea történetét?Rövidre fogva; Pygmalion egy ifjú szobrász volt, aki megvetette a nőket.Számára csak a saját keze munkája volt szent és, hogy igazát másoknak is bebizonyítsaegy női szobrot készített. Minden zsenialitását beleadva, olyanná vált amárvány a kezei között, mintha csak egy valódi nő dermedt volna meg. ÁmPygmalion a saját csapdájába esett és beleszeretett művébe. Elhalmozta pompásruhákkal, drágaköves arany ékszerekkel és a szerelmével, még ha ez reménytelenis volt. Végül Aphrodité istennő meghallgatta az imáit és életre kelltette aszobrot, név szerint Galateát. Majd összeházasodtak és a történet happy enddelvégződött- itt egy nagy felhőt fújt a levegőbe- tömören ez a lényeg és ezekreez elvekre épült fel a Pygmalion társaság, aminek én is tagja voltam. Szépség,erő, elegancia, gyengédség, örök fiatalság, egy tollpihe súlyú lélek és még olysok más, mely megalkotja a tökéletességet. Mi csak erre vágytunk, nem voltakrossz szándékaink hidd el nekem. Fiatal tudósok voltunk, tele ambícióval éslelkesedéssel, de túl naivak is. Uzor doktornak, a társaság atyjának pont amagunkfajtákra volt szüksége. Egy elég különleges lehetőséget ajánlott felnekünk, amire egyből igent mondtunk. Létre akarta hozni a tökéletes embert, akitalán már több is, mint ember, maga Galatea. Ezért a céljáért bármire képesvolt, a leg elvetemültebb értelemben. Persze mindezt az elejétől fogva tudtuk,de akkor még nem érdekelt minket. Egyszerűen azt akartuk csinálni, amit szerettünk,bármi is legyen ennek a következménye. A Pygmalion társaság hivatalosan génkutatástvégzett és csupán patkányokon, idővel majmokon tesztelt különböző klónozásikísérleteket, de a gyakorlatban messze többről volt szó. Mesterségesmódszerekkel embereket terveztünk meg majd megpróbáltuk mesterségesenlétrehozni őket. A legnagyobb elmékkel dolgoztam együtt, de így is évekbe teltmire az első sikert produkálni tudtuk, ami fantasztikus tudományos áttörésvolt. Rengeteg életet menthettünk meg volna, ha mindezt publikáljuk, hogy azorvostudományban alkalmazhassák... de Uzornak ez kevés volt, és mint vezetőnkmegtiltotta, hogy bárkinek is elmondjuk, s ettől a véleményétől nem lehetetteltántorítani. Mi pedig követtük őt, de kérlek, értsd meg. Az emberekmanipulásában is zseniális volt... Így folytattuk a tökéletességre törekedve ésegyre több alanyunk lett, akik felkeltették a feletteseink figyelmét, többekközött a katonaságét is. Azontúl már szigorúan titkosított lett a projekt és azirányítást is pillanatok alatt elvesztettük. A sikerünkben ők fegyvert láttak.A mi kis "gyermekeinkben", pedig lombikból kipattogó katonákat- Tana ismét egymélyet szippantott a dohányból, egy kis szünetet tartva, majd folytatta- Azokaz idióták. Nem tudták felfogni a dolog valódi jelentését, de mi még náluk isnagyobb idióták voltunk, hogy ezek után is folytattuk. Célunkká Uzor céljavált, "Galatea" létrehozása. Hogy ezt folytathassuk, a fejlődéseink eredményeitsorra adtuk el, önkéntelen bábokat adva a nagyhatalmak kezébe. Ahogy Pygmalion,mi sem akartunk megállni, amíg a művünk tökéletes nem lesz, de óvatlanokvoltunk és kitört a klónok közt egy vírus, ami szörnyen eltorzítottagalateainkat. Ez egy újfajta veszettség volt... Egyszerre csak megőrültek, hajlamosaklettek a kannibalizmusra, egymás, de különösképpen az emberek irányában, ígyamikor elszabadultak a fél várost és több Pygmaliont megöltek. Ártatlan,egészséges galateákat is. Ez ellenére a vezetőink vették őket, mint a cukrot,rengeteget kifejezetten ezzel a hibával kértek. Ekkor jöttünk rá mit isalkottunk, pedig mint mondtam nem voltak rossz szándékaink... de a tökéletességfelé törtetve fejlettebb lényeket hoztunk létre, mint mi magunk és nemgondoltunk micsoda szörnyűséges erőt szabadítunk fel, mely rossz kezekbenpusztulással járhat... Ezért én és a megmaradt három társam közül kettő úgydöntöttünk, hogy távozunk a Pygmalion csoportból. A harmadik társam öngyilkoslett. Fogtuk a pénzt, felgyújtottuk a labort és minden feljegyzést a Pygmalionprogramból megsemmisítettünk. A legfiatalabb és fejlettebb galateáinkat is megkellett ölnünk- a hangja hűvös volt és érzéketlen, de ködös tekintete felfedettegy töredéknyit abból a káoszból, ami végig ment benne- Életünket csak annakköszönhetjük, amit tudunk és ez egy szörnyű hatalom. Nem ölnek meg minket, mertszükségük van ránk, de ha egyszer ez megváltozik, eljönnek értünk ésmindenkiért, akinek köze van hozzánk. Így csak hallgatunk, és magunkat meghúzvavárjuk a napot, míg az összes galateat, amit készítettünk felhasználják. Akkorfognak eljönni értünk. Persze én nem tétlenkedtem, de rajtam talán ez se segít.Legalább hagynak nekem időt beletörődni a büntetésembe. Elég viccesbelegondolni, hogy eközben Uzor valahol most is Galateát próbálja megteremteni,ha él még... Bár téged elnézve talán már közel jár.A fiúértetlenül nézett Igar H Tanára, mire az megmagyarázta:- Először nem ismertelek fel, hisz a számodrakészült külső egyik előbbi modellével sem egyezik meg. Nem, te a halott fiáéhozhasonlót kaptál, talán az ő tökéletesített változatának szánt téged. Szépségeteljében lévő fiatal, tiszta fehér bőrrel és hajjal és égkék szemekkel. Akáregy angyal kinézete, vagy egy márványszoboré! Ráadásul láttam, ahogy vagy húszmétert zuhansz fejre érkezve, de egy karcolást sem szereztél. Igazából csakekkor lettem biztos benned. Szépség, ész, erő és egy kedves jellem. Ez olyasmi,ami mind nincs meg egy emberben ilyen koncentrációban. Ezek együttese olyasmi,amiről egy művész, Pygmalion álmodhat- kis szünetet tartott- Talán még nem vagytisztában a képességeiddel, de hamarosan rájössz, mire képes egy galatea. Bár,hogy te mire lehetsz képes, azt én sem tudhatom. Téged a gyár elpusztulása utánalkothatott és Uzort ismerve már messze előttünk jár a kutatásaiban- mondtaérzéketlen hangja mögött némi lelkesedéssel miközben elnyomta a csikket. Hogylátni akarta-e az egész végét? Igen. Hiába minden tragédia, Uzor úgy beléjeoltotta saját beteges vágyait, hogy azok gondolataitól már sohasemszabadulhatott többé.- E...ezt nem teljesen értem- motyogta a fiú.- Mibe fogadjunk, hogy még sohase voltál betegvagy törted el bármidet? Hogy mindig jobb voltál a társaidnál az órákon vagy asportokban? Még sohasem vetted észre? Tabita, kérlek!- mondta a férfi közelebbintve a lányt.Az -bár nemszívesen- odalépett majd letűrve tarkóján a garbót és megmutatta annak kistitkát, Pygmalion pecsétjét, mely Ozora gombjain is díszelgett. Egy női arcvolt rajta, hajtincsei akár a napsugarak körbe fogták fejét, végeikkel körtalkotva. A tincsek között pedig apró felirat állt: Pygmalion- T1/33.- Ez egyfajta vonalkód a Pygmalion emblémájával,úgy tetszik címerével. Ez alapján beazonosíthatók a tömeg klónok. PéldáulTabita modell első verzió, harmincharmadik gyártmány- mondta a férfi megérintvea lány megpecsételt nyakát- a pecsét egy vicces kis kiütéshez hasonlít. Általábana tarkóra helyezik, mivel eleinte előfordult, hogy a csuklóra vagy a felkarrakerült és ilyenkor néhány rebellis galatea levágta a kezét vagy lenyúzta abőrének ezt a részét, hogy megszökhessen előlünk. Ezért ma már olyan pecséteketkészítenek, ami a DNSben van, így a bőrrel együtt visszanő, vagy esetlegmegjelenik a test egy másik pontján. - Rajtam semmi ilyesmi nincs- mondta Ozora egyzavarodott fél mosollyal- Nem tudom mi ez az őrület, de biztosan tévedtél.- Nem tévedek. Ott van a fejeden- mondta a férfia fiúhoz lépve és a bal füle fölött széttűrte a fiú fehér tincseit- Itt is van.Én is alig találtam meg, de ez érthető. Miért csúfított volna el Uzor egyilyennel? Az egyetlen ok, amiért rajtad van, az a büszkesége. Ez az egyediklónokon inkább olyan, mint egy festő aláírása a képén. Régebben sokgyermektelen gazdagnak készítettünk ilyeneket.Ozoramegdöbbenve érintette meg a fejét. Persze néha kitapintotta már, de annyicsonka közt kit foglalkoztat az ilyesmi? Anyajegynek hitte vagy egy régihegnek. Azonban most felismerte a domborulatok rajzolatát, mely Tabita tarkójánlévőhöz volt hasonlatos.- Ettől én még csak egy árva vagyok a SzentJeromosból, aki nem kell senkinek, és akinek nincs jövője... Nem gondolja, hogyha annyira tökéletes lennék, mint ezek a galateák, már lenne családom?- mosolyodott el a fiúkeserűen- Nem vagyok én senki fölött... még hogy Galatea. Ezt a Pygmalionosbaromságot is biztos maga találta ki!- nézett újonnan szerzett gyámjára dühöspillantással- Éreztem amint bejött a terembe, hogy magával valami nem stimmel,de nem gondoltam volna, hogy őrült...A fiú keserűségetérzett a szájában és csalódottságból fakadó dühöt. Pár perce még mindentökéletes volt, aztán minden megőrült. Még hogy ő egy ilyen szörny lenne? Azthitte megszokta már ezeket a megjegyzéseket a csonkák közt, de az idill utándühítő volt. Mintha csak a bolondját járatták volna vele. Ez csak egy rosszvicc lehet, vele pedig ne viccelődjenek!- Ozora, tudom, hogy nehéz feldolgozni, de ez azigazság. Még ha nem is akarod elfogadni- mondta a férfi elkomolyodó hangon.A fiútekintetéből elszállt a düh és szemeibe csalódás költözött. Megrázta a fejétmajd lassan hátrálni kezdett, végül egyszerűen elfutott, elhagyva a házat majda birtokot. Tana sóhajtva leült az asztalra és előhúzott egy újabb száll cigarettát.- Majd lenyugszik. Most már magától is rájön-mondta a férfi belenyugvó hangon.- Utána megyek- jelentette ki Tabita némi habozásután. Megigazította gallérját majd lekapta a bejárati fogasról a kabátját és afiú után sietett.