Miután végzett alaposan megtörölközött majd felöltözött a Tanától kapott ruhákba. A tükörben szemérmes tekintetekkel kémlelni kezdte magát. Haja visszanyerte hó-, bőre pedig majdnem hogy tejfehérségét. Kicsit zavarba jött a vadonatúj ruháktól, amiket viselt. Elegáns fehér ing volt rajta a nyaki résznél fodorral, s ezt az inget térdig érő fekete nadrágjába tűrte. Rá egy királykék mellényt húzott, aminek ezüst gombjain egy furcsa címer ékeskedett, zsebéből pedig egy ezüstlánc lógott ki mely egy zsebóra része volt, amit már előre elhelyeztek benne. Végezetül fekete lakkcipőt kapott, ami valószínűleg inkább jelképes volt mintsem praktikus egy lakáson belül. A tükör elé állt majd néhány percig csak bámulta a tükörképét. Óvatosan végig kellett tapogatnia magát, hogy tényleg elhiggye, önmagát látja a hideg felületen. Nem akarta megsérteni új gondviselőjét, de túlzásnak tűnt, hogy egy olyasvalaki, mint ő ilyen ruhákat hordjon. Mégis egyedül a mellényt fektette vissza az ágyára, ahol találta. Valami vonzót mégis csak talált abban, hogy hercegként öltözzön fel. A királyfi ujjaival gyorsan megfésülködött majd így elvégezve a kellő cicomázkodást elhagyta szobáját, hogy megkeresse az étkezőt. A rózsa ablakok kialvása azt üzente, hogy már kezd lemenni a nap és tovább időzött a fürdőben, mint az hitte, így sietősebbre fogta. A földszinten meglehetősen hamar megtalálta az étkezőt, ahol már meg volt terítve.

- Elnézést a késésért...- motyogta bizonytalanul megpillantva az asztalnál beszélgető Tanát és Tabitát.

- Semmi gond, még nem kezdtük el. Ülj le közénk!- hívta az asztalhoz őt a férfi.

Ozora engedelmesen helyet foglalt a férfival szemben, az asztalfői székben, amit Tabita egy látványos szemforgatással díjazott.

- Általában valamelyik szolgáló főz, de erre a hétre mindenkit szabadságra küldtem, szóval remélem, beéritek az én főztömmel- mondta Igar H Tana egy kedves mosollyal majd letett az asztalra néhány gőzölgő edényt és egy jénai tálat. A vacsorakészítéssel és a cselédek elküldésével is igyekezett családias kapcsolatot kiépíteni hármuk között.

- Jó étvágyat gyerekek!

Tabitának ennyi kellett, lelkesen a szedőkanálért nyúlt és beelőzve a többieket pakolni kezdte a tányérjára a sült csirke combokat és a krumplis köretet majd egy hatalmasat harapott a húsba.

- Jóéhtvágyat!- mondta a lány tele szájjal és máris azon volt, hogy egy kis majonézes krumplit is bepasszírozzon a szájába a csirke mellé. Odavolt Tana főztjéért, így mivel a férfi csak ritkán főzött rájuk, ezen kivételes alkalmakkor, mikor mégis, igyekezett minél többet behabzsolni.

- Jó étvágyat- ismételte meg őket Ozora halkan, és bár a lány evőrohama eléggé meglepte, feltett egy kérdést, ami egy ideje már zavarta- Amúgy mik azok a Galateák?

- Nem érünk még rá vele? Éhesen nem jó ilyenekről beszélgetni, ráadásul a végén Tabita semmit sem hagy nekünk- viccelődött az úr, kikerülve a kérdést miközben szedett az ételből először újdonsült fiának majd magának is.

Ozora pedig elégedetlenül elhallgatott- legalábbis egy időre- és hozzá fogott a vacsorához. Az ételnek remek íze volt, bár aki konzerves koszton és kenyéren nőtt fel, attól ez nem is meglepő, így a sápadt fiú afféle tudat alatti evő versenybe kezdett a lánnyal és ez el is terelte a gondolatait. A férfi örömmel nézte, ahogy a két fiatal lassan mindent felhabzsolt és közben maga is elkezdte az étkezést.

Ozora a vacsora után néhány nagy nyeléssel kiürítette vizes poharát majd letette azt az asztalra maga elé. Kezével megtörölte a száját és a férfire nézett.

- Akkor?- nézett az úrra türelmetlenül.

Tana válasz helyett bekapcsolta a csuklóján lévő karóra szerű szerkezetet, mely egy hologram képernyőt vetített maga fölé a levegőbe. Több kamera képe volt ez, amik biztosították őket, hogy csak maguk vannak a birtokon. Igar H Tana kikapcsolta a szerkezetet, felállt és a nyitott ablakhoz lépett, aminek nekitámaszkodott majd zsebéből elővett egy doboz dohányt a legócskább fajtából. Régen rengeteget szívta azt a fajtát és, bár már leszokott egy száll igen jól esett volna neki a régi idők felelevenítése érdekében. Szájába vette a csikket majd meggyújtotta a végét. Mélyen magába szívta az emlékeket majd kifújta egy erős szagú füstfelhő formájában. A levegő pillanatok alatt megtelt dohány szaggal és ez pont olyan volt, mint amikor abban a teremben dohányozott néhány másik alakkal abban az időben mikor az egész kezdődött.

- Nem bánom. De akkor végig kel hallgatnod, amit mondok, és épp annyit-amennyit mondok- mondta a férfi komoly hangon- és ha befejeztem szeretném ha egy ideig nem kérdezgetnél többet erről.

- Rendben- felelte határozottan Ozora.