-Elnézést! Scusate!-próbáltam magamra vonni a pult mögött álló középkorú eladó férfi figyelmét.-Tudna nekem segíteni?-kérdeztem reménykedve abban, hogy végre ez az ember megérti a szavaimat, és végre kiszolgál engem. De a férfi csak a homlokát ráncolva nézett rám, miközben elkezdett valamit olaszul magyarázni.

Remek!

Már közel 3 napja tartózkodtam Olaszországban, de kezdtem sokkal inkább hosszabb időnek érezni.
Az ideutazásom után a nagynénimmel rögtön körbe jártuk az egész várost, ahol élt, ami egyszerűen csodálatos volt. A kis hétvégi turistáskodásunk alatt pedig igyekeztem mindent megjegyezni, amit mutogatott, és a számba rágott, hogy hogy is kell mondani olaszul, de mára egyedül maradtam. A nagynénimnek dolgoznia kellett, így magamra hagyott a kis országnéző túrámon, ami már most a reggeli órákban rosszul indult.

Rákellett jönnöm, hogy az olaszok nagy része nem tud angolul. Már a hétvégén is többször rádöbbentem, hogy nem tudok érvényesülni sehol sem, ugyanis senki nem ismeri az anyanyelvemet, így minden egyes alkalommal a nagynénim segített ki. De most egyedül voltam, ez a férfi is értetlenül pislogott rám, és kezdtem úgy érezni, hogy semmi keresni valóm egy olyan országban, ahol egy nyamvadt vásárlást sem tudok lebonyolítani.

-Ecco qui?-nézett rám, mire egy nagyot sóhajtva igyekeztem előhívni minden olasz tudásomat, amit eddig a nagynénimtől hallottam.

-Aiuto?-próbálkoztam elég rossz kiejtéssel segítséget kérni, mire a férfi bólintott. Remek, menni fog ez.

-Egy kávét szeretnék. Kávét.-hangsúlyoztam ki a kávé szót remélve, hogy azt már biztos hallotta-Koffein.-mutogattam a mögötte lévő pulton lefőzött kávéra. Ugyanis majd meghaltam egy kis életet adó kávéért, és mivel a környéken semerre sem volt egy nyamvadt kávézó ez a bolt volt az egyetlen esélyem.

-Áh caffé!-vidult fel a pultos, mire heves bólogatásba kezdtem, ahogy a kávé felé indult.

-De várjon!-állítottam meg hangosan, mire a férfi ismét felém kapta a fejét-Van laktózmentes tej? Nem ihatok rendeset.-magyaráztam, de mintha csak magamban beszéltem volna.

-Aiuto?-kérdezte az eladó megint, én meg csak pislogtam rá, hogy mi a baja.

-Egyáltalán nem beszél angolul? Angol?- probálkoztam ujra esetten-Kicsit?-mutogattam az ujjammal, de a férfi csak nézett rám.-Ahhh!-dühöngtem.-Hova kerültem én?! Tej? Nem normál, hanem laktózmentes.-próbáltam ezeket a szavakat elmutogatni, de a férfi csak idegesen nézett rám, miközben kezdtem idiótának érezni magam.

-La signora chiede il suo caffè con latte senza lattosio.-lépett hirtelen mellém egy fiú, akinek gyönyörű, barna, göndör haja volt és vagy másfél fejjel magasabb volt nálam, és úgy szólalt meg olaszul, mint egy angyal.

-Oh, ecco cosa voleva dire. Ci vuoi anche lo zucchero?-kérdezte erre a pultos férfi, mire meglepetten kapkodtam közöttük a fejem, miközben szemmel láthatóan rólam volt szó. De én ebből persze egy kukkot sem értettem.

-Rico azt kérdezi, hogy kérsz-e bele cukrot?-fordult most felém a magas fiú, mire hirtelen annyira meglepődtem, hogy valakit hallok angolul megszólalni, hogy lefagytam.-Szóval?

-Öhm...kettőt igen.-néztem Ricora.

-Due.-mondta a göndör hajú, mire Rico végre fellélegzett, hogy megkapta a rendelést és elfordult, hogy elkészítse a kávémat.

-Te tudsz angolul!-bukott ki belőlem túlságosan nagy csodálattal, mire a fiú felém fordulva elvigyorodott. Ez volt a legszebb mosoly, amit valaha láttam.

-És ez ilyen meglepő, Straniera?

-Borzalmasan.-vallottam be, mire Rico elkészült a kávémmal. Odaadtam a pénzt, és az idegen fiú felé fordultam, de ő már akkor eltűnt mellőlem. Gyorsan körbe fordultam a kis boltban őt keresve, amikor megláttam, hogy épp kifelé tart, így gyorsan elköszöntem Ricotól és utána futottam.
-Hé!-szóltam utána, mire megfordult az utcán, és mosolyogva nézett végig rajtam, ahogy felé siettem.-Meg sem köszöntem a segítséged. Szóval köszi!-mondtam hálásan.

-Nincs mit. De legközelebb jobban járnál, ha vinnél magaddal valami fordítót. Nem lehetek mindig ott, hogy kimagyarázzalak.-kacsintott rám, mire csak elfintorodtam.

-Nem tehetek róla, hogy itt az emberek, nem beszélnek angolul.-mondtam körbe nézve.

-Ez egy kisváros, Straniera, ahol egyszerű emberek laknak. Kívülállónak érzed magad, de sokkal inkább te vagy az. Mit csinálsz itt? Átutazol vagy pedig nyaralsz?

-Látogatóban vagyok az egyik rokonomnál.-vallottam be.

-Áh, értem. Szóval akkor itt maradsz egy ideig.-állapította meg elgondolkodva-Én a helyedben sürgősen összeszednék valami olasz szókincset.

-Rám férne.

-Mond ennek a rokonodnak, hogy tartson neked egy gyors talpalót, különben ismét activityt kell játszanod.-mosolyodott el pimaszul, mire csak durcásan néztem vissza rá. Bizonyára végig nézte az egész bénázásomat Ricoval.

-Nem volt választásom, oké?!- kértem ki magamnak-Amúgy meg a nagynénim egész nap dolgozik, kétlem hogy lenne energiája engem tanítgatni. De kösz a tanácsot, majd kitalálok valamit.-intettem búcsút a megmentőmnek, majd már el is indultam vissza a nagynénim lakásához, amikor is a göndör hajú srác utánam szólt.

-Van estére programod?-kérdezte hirtelen, mire mint a cövek egyhelyben megálltam.

-Mi?

-Ha van kedved gyere le este a partra, lesz ott egy buli. Én és a barátaim ott leszünk.-mondta mindezt olyan közömbösen, hogy nem is tudtam mit gondoljak erről.

-Miért?-kérdeztem értetlenül, mire a srác csak elmosolyodott.

-Hátha ragadna rád egy kis olasz.-mondta-Este 7kor.-indult meg az ellenkező irányba, mire én még mindig ugyanott állva meredtem utána.

-Még csak a nevedet sem tudom.-kiáltottam utána kábultan, mire a srác menet közben megfordult, és úgy nézett vissza rám.

-Diego.-bökte ki, mire rákellett jönnöm, hogy ez a név mennyire is passzol a fiúhoz-Most már ezt is tudod, szóval nem lehet ez a kifogásod, hogy miért ne gyere el.-mosolygott rám még utoljára, majd sarkon fordult, és ismét előre nézve befordult a sarkon.

***

Ally úgy rángatott kifelé a folyosóra, mintha az élete múlt volna rajta. Egyenesen az egyik padig húzott, majd le ültetve rá izgatottan dobolni kezdett a térdén.

-Most lehet, hogy teljesen hülye vagyok. De odabent az nem...?-kérdezte zavartan, mire teljesen sokkos állapotban meredten vissza rá.

-De.-nyögtem ki, mintha nem is lenne valóságos.

-Ez a srác, Diego. Az a Diego, akivel te együtt voltál a nyáron Olaszországban? -mondta ki Ally döbbenten mindezt hangosan, mire a fejemben most már tényleg kezdtek leesni a dolgok. Jesszusom. Diego tényleg itt volt!

-Ühüm.

-Szent szar, Skylar! Hát ez mégis hogy az anyámban történt?

-Ezt én is szeretném tudni.

-Először nem is gondoltam semmit, de a reakciód, meg a név, meg ahogy rád nézett. Minden leesett.-ecsetelte hadarva.

-Fel nem fogom, Ally.-temettem az arcomat a tenyerembe.

-Oh, én igen. Most már mindent értek. Ez a csávó, Sky! Baszki. Állati szexi!-visította, mire kitágult a szemem és kétségbeesetten tapasztottam a kezemet a szájára, miközben többen felénk kapták a fejüket.

-Megőrültél?!-ripakodtam rá-Fogd be!

-Hát de most már világos az áradozásaid tárgya. Huh! Na értem miért nem tudtál ellenállni neki.-legyezte meg magát, mire zavarba jöttem.

-De nem lehetne itt, Ally! Az hogy itt van...-haraptam a szám szélébe elgondolkozva.

-Megváltoztat mindent, mi?

-Nem!-vágtam rá-Nem tudom... Amikor eljöttem el se köszöntem tőle, azt hittem soha többet nem látom, erre itt van. Ez elképesztő.-zavarodtam össze teljesen.

-Hát igen. Most mit fogsz csinálni?-nézett rám kíváncsian.

-Beszélnem kéne vele.

-És mit tervezel mondani neki?

-Megakarom kérdezni, hogy mit csinál itt és megbeszélni vele a kettőnk között történteket.-határoztam el.

-Ennyi?-furcsálta, mire értetlenül néztem rá.

-Mi ennyi?

-Most hogy itt van, akár újra együtt lehetnétek...-kezdte, mire gyorsan félbeszakítottam.

-Nem, az nem lehetséges! A nyár gyönyörű volt, de vége szakadt. Ott szabad ember voltam, és úgy is éltem. De most. Itthon minden más.-acéloztam meg magam.

-Nick miatt.-mondta ki a fiú nevét, mire mélyet sóhajtottam.

-Többek között. Ő is elég furán nézett rám az órán, attól félek sejt valamit. Amilyen eszes kitalálta, hogy közünk van egymáshoz Diegoval.-kezdtem el ismét a szám szélét rágcsálni idegességemben. Elég hülye szokás volt.

-És az miért lenne olyan nagy baj? Ő folyton más lányokkal nyalakszik.-fintorodott el Ally.

-Nem akarom, hogy kitudodjon és utána folyton az olasz románcommal piszkáljon.-forgattam a szemem-Nincs köze hozzá.

------------------

💅Sziasztok!💅

Remélem észrevettétek, hogy a rész elején történt egy visszaugrás a múltba, ahol elolvashattátok Sky és Diego hogyan is találkoztak egymással Olaszországban.

Írjátok meg kommentben:

1. Eddig melyik szereplőre vagytok a legkíváncsibb? Kit szeretnétek jobban megismerni?👀

2. Az Édes Alkuban mi fogott meg Titeket? Miért tetszik?❣️ (pl. a szereplők, a sztori, az egyediség vagy mondjuk a borító miatt?)

Ui.: Huh hihetetlen, hogy már 1.11k megtekintés van ezen a könyvön! KÖSZÖNÖM ❤️❤️❤️