-Oké, most már mehetünk egy szinttel feljebb.-bámultam fel a hegy aljáról a felvonókra, kezemben a sílécemmel.

-Biztos vagy benne?-kérdezte komoly arccal mellettem állva Nick, aki a sífelszerelésében is olyan dögösen nézett ki, hogy nem tudtam nem megállni időnként és jó alaposan megbámulni a tökéletesen a széles vállaira simuló dzsekijét, az overállban is kifejezetten formás fenekét és a gyönyörű mosolyát, ami így a havas tájjal körülvéve csak még vakítóbb volt.

-Persze!-meredtem rá határozottan, visszazökkenve a beszélgetésbe-Menni fog.

-Alig síeltél még az idén.-nézte a hegyet szkeptikusan.

-Nick! Ez olyan, mint a biciklizés. Nem felejti el az ember. Most már síklottam pár lazát és minden visszatért az emlékezetembe. A nehezebb pályán is menni fog.-győzködtem egy mosollyal az arcomon, mire egy sóhaj kíséretében végre bólintott.

-Oké.-egyezett bele lemondóan, mire vetettem felé egy boldog mosolyt és végre elindultunk felfelé a felvonóval.-Menj előttem.-mondta, mikor már ott álltunk a pálya tetején lábunkon a lécekkel.

-Találkozunk az alján.-adtam egy gyors csókot a szájára, majd feltettem a síszemüvegem és már el is indultam.

Mosolyogva siklottam lefelé és élveztem, ahogy a sisakból kilógó hajamba erősen belekap a heves szél. Ritmikusan figyeltem az előttem kibontakozó tájat és a lábam egyhangú mozgását. Minden rendben is ment, egészen addig amíg rá nem jöttem, hogy túl gyorsan siklok és az előttem megjelenő kanyarok túl élesek. Minden tudásommal koncentrálva próbáltam bevenni a kanyarokat, amik eleinte sikerültek is, míg az utolsónál nem voltam elég figyelmes a sebességnek köszönhetően nem tudtam időben bevenni a kanyart és felbuktam. Végig bukfencezve a havon kisodoródottam a pálya szélére és Csillag Patrik formában kiterültem a havon. Fájdalmasan szusszantam fel, ahogy végre elfeküdtem a lendülettől és lélegzethez juthattam.

Nem sokkal később egy alak, aki szintén őrült nagy sebességgel siklott lefelé a hegyen szintén kitért a pályáról és nem messze tőlem hatalmasat fékezett hóval beborítva maga mögött mindent. Mikor megállt, Nick már ki is lépett a sílécéből és rohanni kezdett felém.

-Sky!-guggolt le kiterült testem mellé aggódó tekintettel, miközben a szemével folyamatosan az esetleges sérüléseimet kereste.

-Jól vagyok.-ültem fel egy grimasszal az arcomon, ugyanis éreztem, hogy jó pár lila folttal lett gazdagabb a testem.

-Biztos?!-kérdezte követelőzve-Nem fáj semmid?

-Annyira nem, hogy eltört.-vetettem felé egy enyhitő mosolyt, ugyanis tudtam, hogy most aztán nagyon ki fog rám akadni.

-Mondtam, hogy ne jöjjünk át!-nézett rám mérgesen, miközben a kezével sapkámat beborító havat söpörte le, ami a szemében felcsillanó vad haraggal ellentétben gyengéd és gondoskodó volt.

-Csak az utolsó kanyarnál volt gond. A többi ment.-védtem maga..

-Akkor is! Nem vagy elég ügyes ehhez a pályához.-mondta szemrehányóan, mire egyből felment bennem a pumpa és hirtelen feliindulásból magam mellé nyúlva gyorsan összegyúrtam egy adag havat, majd Nick mellkasának dobtam. A fiú meglepetten pislogva rám nézte, ahogy gonoszul vigyorgok rá és egy újabb csapásra készülök, de mielőtt esélyem lett volna ismét megdobni Nick elkapta a karomat.

-Ne!-küzdöttem ellene, de Nick persze sokkalta erősebb volt nálam. Végül addig ficánkoltam a keze szorításában, hogy elveszttettük az egyensúlyúnkat és mindketten elterültünk a hóban. Én kihasználva Nick meglepettségét a másik kezemmel nagy mennyiségben dobálni kezdtem rá a havat, miközben a földön fetrengtünk.

-Az istenit, Sky...-támadott vissza nem kímélve, mire a gyerekes harcunkon hangosan nevetni kezdtem egészen addig, amíg Nick felül nem kerekedett rajtam és fölém magasodva hanyatt lenyomott a hóba szorosan lefogva mindkét kezemet. Már esélyem sem volt mozdulni.-Rossz emberrel kezdtél ki, Kicsi.-villantotta rám öntelt, győztes mosolyát, mire egy darabig hagytam magam elveszni szép szemeiben, míg hirtelen egy fájdalmakkal teli kiáltást adtam ki magamból.

-Á!-torzítottam fájdalmas grimaszba az arcom, mintha fájna valamim, mire Nick arcáról egyből leolvadt a nagyképű mosoly és ijedten engedett el a fájdalmam forrását keresve. Én gonoszul ezt az alkalmat használtam ki arra, hogy felmarkoljak egy nagy adag havat, amit egyenesen Nick arcába dobtam.

A fiú tekintete felért mindennel.

Olyan döbbent képet vágott, hogy nem bírtam megállni hangos nevetésbe kezdtem. A könnyem is folyni kezdett annyira nevettem, mire hirtelen Nick bosszúból lehajolt hozzám, majd az arcomhoz és a nyakamba fúrta jéghideg havas arcát. Sikítások és nevetések közepette próbáltam ellökni magamtól, hogy ne érjen hozzám a hideg arcával, de Nick erősen küzdött ellennem.

-Oké, oké! Leálltam! Fegyverszünetet kérek!-sikítottam könyörögve, mire végre Nick megkönyörülve rajtam egy puszit nyomva hideg arcomra elhúzódott tőlem.

-Esküszöl, hogy befejezted?

-Igen!-bólintottam, miközben nevetve Nick arcához nyúltam, hogy leszedjem róla a szempilláin és a szemöldökén ragadt havat, miközben ő különös tekintettel az arcán hagyta, hogy azt csináljak vele amit csak akarok.

-Mi az? A bosszúdat forralod?-simítottam végig finoman a dús, fekete szemöldökén.

-Nem.

-Akkor?-nevettem el magam.

-Csak nézlek.-jelentette ki az arcomat fürkészve-Imádom, amikor nevetsz.-mosolyodott el, mire az eddigi vigyor leolvadt az arcomról és elpirulva néztem fel a még mindig felettem tornyosuló fiúra, míg le nem húztam magamhoz, hogy felmelegítse kihűlt ajkaimat.

***

A csodálatos akrobatikus bemutatóm, vagyis az elesésem után Nick nem hagyta, hogy folytassuk a mai nap már a síelést, így hazamenve mind a ketten forró vízben lezuhanyoztunk, átöltöztünk, majd a nap hátra levő részében csak a városban bolyongtunk. Benéztünk pár üzletbe és Nick meghívott a kedvenc sütimre.

Ezek után részt vettünk a kötelező vacsorán a szüleinkkel, majd miután végeztünk felmentünk az emeletre, hogy elzárkózzunk a szüleinktől, és csak magunk legyünk. Megígértem Allynek, hogy ma felhívom, így bezárkoztam a szobámba, míg Nick is visszament az övébe.

Egy órát beszélgettem Allyvel, akinek egy szót sem árultam el a Nickkel történtekről. A beszélgetés sajnos ez miatt időnként kínosra fordult és valami hülye hazugsággal kellett elterelnem a figyelmet Ally Nickel kapcsolatos kérdéseire, ami tudtam, hogy nem volt szép, de úgy éreztem ezt a dolgot helyén valóbb volt, ha személyesen mondom el a legjobb barátnőmnek, nem több száz kilométerre tőle telefonon.

Miután elköszöntem Allytől egy pillanat gondolkodás nélkül már siettem is át Nickhez, akihez egy apró kopogás után benyitottam.

A fiú az ágyán feküdve telefonozott, de amint beléptem a szobába a telefonját maga mellé dobta és teljes figyelmével engem kezdett el fürkészni. A pillantása hatására egy kicsit sem haboztam, azonnal rávetettem magam az ágyra és máris Nick mellkasán találtam magam, aki a kezét a derekamra fonva magához húzott.

El se tudtam mondani mennyire fantasztikus volt ez a napom. Nickkel tölteni az egész napot elképesztő volt. Sosem éreztem még magamat ilyen boldognak és egyszer az életben végre úgy tűnt minden a helyén van. A vállamon lévő súlyok enyhülni kezdtek és végre teljes szívvel kitudtam húzni magamat. Hihetetlenül megnyugtató volt, hogy végre nem kellett megjátszanom magamat. Akkor érhettem Nickhez, amikor jólesett, és akkor lehettem vele, amikor kedvem tartotta. Végre nem kellett feszülten figyelnem minden egyes tettemre egy szülői vacsorán és azon aggódnom, hogy vajon Nickkel elég hitelesen alakítjuk-e a szerepünket. Mindez végre már nem számított, hiszen nem kellett semmit sem tettetnünk.

-Kipletykáltad magad?-simította a kezét egyből a hajamba, hogy egy tincset megragadva játszani kezdjen vele.

-Mi nem szoktunk pletykálni.-pillantottam fel rá játékosan továbbra is a mellkasán feküdve érezve szíve megnyugtató dobbanásait.

-Hát persze.-nézett rám kételkedve-Ha ti ketten együtt vagytok bármire képesek vagytok. Engem is kibeszéltetek?-húzta ravasz mosolyra a száját, ami oly sokszor megőrjített, viszont a világ egyik legszexibb dolga volt.

-Most nem.

-Szóval máskor igen?!-kérdezett vissza már vigyorogva, mire sejtelmesen elmosolyodtam.

-Persze. De ne gondold, hogy mindig te vagy a téma, Nicholas Blye.-kezdtem el köröket leírni izmos mellkasán a mutatóujjammal, mire Nick teste megborzongott alattam.

-Szóval még nem mondtad neki.-jelentette ki egyszerűen. Nem volt szemrehányás a hangjában, de a szavai mégis bűntudatot ébresztettek bennem.

-Személyesen akarom.-néztem őszintén a szemeibe-Miért te mondtad már Chadnek?-kérdeztem rá kíváncsian.

-Persze.-vágta rá, mire kikerekedtek a szemeim.

-Komolyan?!

-Ma rám írt, hogy megkérdezze még mindig kerülsz-e engem, mire mondtam neki, hogy nem kell aggódnia, mert már egész közel vagy hozzám.-érintette össze finoman az orrunkat, mire nem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el.

-És még a lányok pletykásak.-vágtam hozzá gonoszkodva.

-Zavar?-kérdezte komoly hangon.

-Hogy elmondtad?

-Aha.

-Nem.-feleltem őszintén-Nem akarok tovább titkolózni és hazudozni. Veled kapcsolatban nem.

-Akkor jó, mert azt akarom, hogy mindenki tudja, hogy az enyém vagy.-meredt rám eltökélt tekintettel, mire a szívem a szavai után egy hatalmasat dobbant.

-De már mindenki tudja így is.-próbáltam magamban rendezni a túláradó érzéseket, amit ez iránt a fiú iránt éreztem.

-Nem. Hidd el, hogy nem.-bámult jelentőségteljesen a szemembe.

-Áh, az utánad lófráló lányokra gondolsz?-kérdeztem szórakozottan, mire Nick bólintott.

-Rájuk is.

-Hát na azt én is szeretném, ha tudnák, hogy többé esélyük sincs nálad.-vetettem oda, mire Nick elmosolyodott.

-Féltékeny vagy rájuk, Sky?-vonta fel a szemöldökét incselkedően.

-Elég hírhedt múltad van.-jegyeztem meg keserű szájízzel arra a rengeteg lányra gondolva, akik mind esélyük volt megcsókolni Nicket és még többet tenni. Nem tehettem róla, de a gondolatukra elfogott a mardosó féltékenység.

-Azok a lányok mind csak arra voltak jók, hogy egy kis időre eltereljék a figyelmemet. Semmi több.-simította az arcomra a kezét biztatóan nem eresztve a tekintetemet.-Amióta mi...nem csak színészkedtünk, azóta én nem voltam senkivel sem.-vallotta be, amivel én már egyébként is tisztában voltam, de az, hogy ezt az ő szájából is hallottam kellemes nyugalommal árasztott el.

-Tudom.-bólintottam-Ezért lehet a kezed-fogtam át a derekamat átfogó kezét-most itt.-mosolyogtam fel rá, mire Nick bólintott.

-Egyszer elkövettem már azt a hibát, hogy elengedtelek. Többé ez nem fog előfordulni. Te vagy az egyetlen nő az életemben, aki számít. Mindig is te voltál.-suttogta meghitt hangsúllyal, mire a szemem megtelt könnyekkel így csak belefúrtam a fejem Nick mellkasába és mélyen beszívtam megnyugtató, ismerős illatát.

-Rendben.-nyögtem ki elérzékenyülve, mire Nick oltalmazóan szorosabbra fonta körülöttem a kezét. Még emlékeztem, ahogy egy lágy csókot lehelt a homlokomra, majd már el is ringatott Nick egyenletesen szívdobogásai és a biztonság érzet a karjaiban.

------------------

Köszönöm a 278k megtekintést!❤️