A bárban fullasztó meleg volt, így kicsit sem bántam meg, hogy egy szexi, ujjatlan haspolót vettem fel, melynek a dekoltázsomnál átlátszó anyaga miatt nem sok mindent hagyott a képzeletre. A lábaimon az egyik kedvenc bulizós, feszes, hosszú bőrnadrágom volt, ami kiválóan kiadta az alakomat, kombinálva a szokásos kedvenc bakancsommal, ami mindenhez ment.

A koncert kezdete előtt Sammel a bárpultnál álldogáltunk és egy koktélt iszogatva beszélgettünk. Semmi kedvem nem volt beállni most a nagy tömegbe, így kicsit sem bántam, hogy arrébb húzódva a tömegtől hallgatjuk az előzenekart.

-Szerencsés vagy hogy itt töltheted a teleket.-néztem a fiúra ábrándosan mosolyogva-Gyönyörű ez a hegység és minden nap azt csinálhatod, amit szeretsz.-mondtam irigykedve, mire Sam csak szelíden elmosolyodott.

-Igen, szerencsésnek is érzem magamat. Ez az évem legjobb időszaka.

-Mondjuk biztos nehezen viselném el az állandó hideget.-fintorodtam el annak gondolatára, hogy több hónapig ilyen fagyos időjárásban éljek. Az egy dolog volt, hogy egy-két hetet itt töltöttem, de hosszú távon nem viseltem volna el az állandó fázást.

-Hozzá szokik az ember.-felelte Sam arcán csibészes mosollyal, mire hirtelen a szemem sarkából annyit vettem észre, hogy egy alak válik ki a tömegből és egyenesen hozzám lépve megragadja a karomat.

-Mi a...?

-Most azonnal elmegyünk innen!-kezdett el húzni a bár pulttól Nick izmos karja olyan dühös tekintettel, amit még sosem véltem felfedezni rajta. Meghökkenve álltam a tekintetét.

-Mégis mit művelsz?! Engedj el!-ripakodtam rá a helyemen tartva magamat, miközben Nick kezét bámultam, ami egyáltalán nem erősen, de határozottan átfogta a csuklómat.

-Haver, állj le!-szólt közbe Sam is bosszúsan állva az események felett, miközben ő is megfogta a másik kezemet támogatásul, mire frusztráltan néztem a snowboardos fiúra. Nagyon reméltem, hogy nem kezdenek el huzigálni, mint egy nyamvadt kötelet.

Mikor Nick tekintete az engem fogó Sam kezére tévedt fenyegetően közelebb lépett a fiú irányába és olyan arckifejezéssel bámult rá, mintha azt fontolgatná menten kibelezi.

-Ha nem veszed le azonnal a kezedet Skyról, ripityára fogom törni a csontjaidat és soha többet nem fogsz tudni felállni a kibaszott deszkádra.-vicsorogta a srác felé szikrákat szóró szemmel, mire az pár másodperc erejéig mérlegelte a hallottakat, majd lassan elengedte a kezemet. Én pislogás nélkül meredtem magam elé zavartan állva az események közepén. Még sosem hallottam Nicket így beszélni másokkal.-Most pedig megyünk, Skylar!-mennydörögte ellentmondást nem tűrő hangon, és már el is kezdett húzni magával. Én hagyva magamat gyorsan odasúgtam egy bocsánatkérést Samnek és engedtem, hogy Nick elrángasson a szeme elől.

Egészen a ruhatárig kivonszolt, miközben egyetlen pillanatra sem nézett vissza rám. Ekkor végre megállt, szembe fordult velem és harcias tekintettel egyenesen beleakarta vetni magát a csatába ellenem, de hirtelen mintha a lélegzete is elakadt volna, ahogy a szeme végig vándorolt az egész testemen. Úgy bámult végig rajtam, mintha most látna először.

-Mégis mi van rajtad!?-förmedt rám kikerekedett szemmel.

-Most meg mi bajod van?!

-Sky.-dörrent rám a homlokát dörzsölve, mint akinek fejfájása van már az egésztől.-Ez a ruha.-nézett végig rajtam úgy, mintha maga se hinné el amit lát, és amit a tekintete tükrözött vissza az...tetszett nekem. Nagyon jól tudtam miért van rám most emiatt kiborulva.

Tudtam, hogy a fülébe fog jutni, hogy eljöttem Sammel a bárba. Igazából a gonosz kis énem kapva kapott az alkalmon, hogy féltékennyé tegye őt. Amikor elfogadtam Sam meghívását ez még csak eszembe se jutott, de miután vége lett az órának és Nick ismét felhúzta az agyamat bosszút akartam állni. Azt akartam, hogy azt higgye képes lennék elmenni egy másik pasival randizni és ehhez nem véletlenül választottam ezt a ruhát. Tipikus olyan megjelenés volt, amivel egy nő magára vonhatta a férfiak figyelmét. És Nick vágytól kitágult, sötét pupillái pont azt közvetítették felém, hogy a tervem sikerrel járt.

-Vedd fel ezt!-kapta le magáról a belebujos pulóverét a kezembe nyomva, mire értetlenül ejtettem vissza a tenyerébe. Amikor látta, hogy nem akarom felvenni, visszavette és egy határozott mozdulattal a fejemre húzta és elkezdte rám adni. Meredten bámultam, hogy mit csinál.-Dugd bele a karod!-morogta oda nekem mérgesen, mire egy sóhaj kíséretében engedtem magamon és bedugtam a karomat a pulcsi ujjaiba.

-Tudod, nem szép dolog, hogy így faképnél hagytam Samet miattad.-jegyeztem meg, ahogy a ruhatárhoz léptünk és vártuk, hogy kiadják a kabátunkat.

-Nagyfiú már. Majd feldolgozza.

-Nem értem miért nem hagyod, hogy azt csináljak amit akarok!-fakadtam ki-Ráadásul így lemaradok a koncertről is.-érveltem dühösen, miközben Nick csak mellettem állva karba tett kézzel várta a kabátjainkat.

-Nem szereted a rockot. Csak szívességet teszek.-vetette oda unottan, mire kishíján tátva maradt a szám. A fene egye meg, hogy ilyen jól ismert és semmi nem kerülte el a figyelmét!

Tényleg nem voltam oda a lelkesedéstől, amikor Sammel beléptünk a bárba és megláttam a plakátokat egy rockbandával az élén. Nem vetettem meg, de nem is nagyon voltam oda ezért a dalműfajért, így valóban nem is annyira bántam, hogy nem kellett végig hallgatnom egy órán keresztül egy rockbandát a tomboló tömegben. De persze ezt Nicknek istennek se árultam volna el, hogy voltaképpen kimentett az estéből, és bár felhúzta az agyamat, amiért így bánt velem és azt hitte ő irányíthat, mégis kellemessebben éreztem magam, ahogy a bárból kilépve Nickkel az oldalamon sétáltunk hazafelé.

Egyikünk se szólt egy szót sem, miközben normál tempóban sétáltunk egymás mellett az ismerős utcákon, mígnem jellegzetes zene ütötte meg a fülünket.

Szinte azonnal felkaptam a fejem a járda bámulásából és mosolyogva pillantottam a környéket bevilágító hatalmas LED fénycsövekre, amik hirdették a helységet.

Szinte éreztem, ahogy automatikusan lassabbá válnak a lépteim és nosztalgikus hangulatban bámultam az utca végén világító játékteremre.

Régen Nick és én minden egyes estét itt töltöttünk, amikor itt voltunk. Nappal együtt síeltünk, a nap végen pedig zárásig a játékteremben szórakoztunk. Sosem tudtuk megunni. Ismertük az összes játék csínját binját.

-Oké Skylar! Ha olyan biztos vagy a győzelmedben akkor fogadjunk.-vigyorgott rám gonoszan Nick a mellettem levő játék gép előtt állva.

-Persze, hogy biztos vagyok benne.-húztam ki magamat magabiztosan -Ez az én játékom, Nick.

-Jól van, nagymenő!-csapta össze a tenyerét izgatottan-Ha nyerek rákell írnod Cameron Wallsre.-nézett rám ördögien, mire egy pillanatra kiszaladt az összes szín az arcomból. Már régóta totál belevoltam zúgva a suliból a magas, kosaras Cameronba, aki még csak azt se tudta, hogy létezem.

-Jó!-vágtam rá vakmerően a lehetséges kiskapukra gondolva-De ha én nyerek, akkor eljössz velem arra az új filmre a moziba.

-Arra a nyálas romantikusra?-vágott egyből grimaszt-Hát nincs neked valami csaj barátod, akit elvihetnél?-kérdezte nyafogva, pontosan tudva a kérdésére a választ.

-Nincs. Csak te vagy.-kacsintottam rá mosolyogva, hisz nekem az Ő barátság pont elég volt, nem volt szükségem másra.-Amúgy meg mit parázol. Azt mondtad te nyersz.

-Jól van na! Áll az alku!

Visszagondolva erre az emlékre már akkor is ezt csináltuk. Amikor még barátok voltunk folyamatosan fogadásokat és alkukat kötöttünk versenyezve egymással, hogy ki a jobb. Vicces volt belegondolni, hogy míg régen csak annyi volt a tét, hogy Nick elkísérjen egy olyan filmre, amit amúgy nem nézne meg vagy rákellett írnom a kiszemeltemre, míg most pedig egy egész kapcsolattal játszadoztunk. Amiben sokkal komolyabb kötelezettségeket kellett teljesíteni.

Amikor Nickre vándorolt a tekintetem láttam, hogy ő is lassú léptekkel haladva megbabonázva nézi azt a helyet, ami annyit jelentett számunkra. Amikor még barátok voltunk és csak mi voltunk egymásnak.

Mikor nehéz szívvel tovább sétáltam a játéktéremnél Nick megtorpant és megfejthetetlen tekintettel nézte a helységet, miközben a sötétben az arcát megvilágította a színes fények.

-Menjünk be.-szólalt meg a bár óta először, mire a gyomrom egy hatalmasat szaltózott, ahogy meglepődve pislogtam rá.

-Nick...-kerestem a szavakat, mire a fiú csak megindulva a játékterem felé ennyit mondott.

-Gyere!

Meglepetten néztem ruganyos lépteit, amivel megindult. A számat harapdálva haboztam, hogy mégis mit csináljak. De végül lassú léptekkel, de elindultam utána.

A játékterem sokkalta kisebb volt, mint ahogy az emlékezetemben élt, de így is kellemes megnyugvással töltött el az ismerős zene és a játékok csipogó hangjának sokasága. Ámulattal néztem körbe, ahogy észrevettem, hogy beszereztek pár új játékot, amit még nem volt szerencsénk kipróbálni.

A bambulásomból Nick zökkentett ki, aki belenyomott a kezembe egy rakat zsetont és vigyorogva intett a soron következő első játék felé. Az arcán lévő ismerős, gyermeki mosoly egy pillanatra odaszegezett a padlóhoz, miközben egy régi jóleső érzés járta át a lelkemet. Végül levettem a kabátomat és hála Nick rajtam lévő pulcsijának beletömtem az erszényes zsebébe a sok zsetont és helyet foglaltam a Nick melletti játéknál.

Először nem tudtam mit is gondoljak. Jó ötlet, hogy ezt csináljuk? Bele rondítani a múltba? Vagy épp csak nem voltam biztos benne, hogy elbirok a rám törő nosztalgikus érzésekkel.

De ahogy leültem az első ismerős játék elé és Nick rám nézett azzal az eszelős vigyorával, amivel arra várt, hogy legyőzőn, újra 14 évesnek éreztem magam. És olyan volt mintha semmi nem változott volna.

Nickel úgy játszottuk végig a játékokat, mintha nem az egyetem elött álló, végzős diákok lennénk, akik valamiféle őrülten bonyolult kapcsolatba keveredtek. Hanem mint két jó barát.

A játékteremben eltöltött pár órában szabad voltam. Elfeledkeztem minden súlyról, ami a vállamat nyomta és képes voltam úgy csapkodni a játék gépek billentyűzetét, mintha az életem múlna rajta, miközben csak nevettem. Önfeledten nevettem és csak jól éreztem magam, úgy mint régen.

------------------

✨Sziasztok!✨

A mai részben egy kicsit visszaemlékeztünk Sky és Nick múltjába. Nick pedig ismét megmutatta a féltékeny énjét.

Köszönöm a 190k megtekintést!❤️