Már tülkön ülve vártam, hogy mehessek síelni. Ez volt a kedvenc téli sportágam, így mosolyogva gondoltam vissza Ally szavaira. Igaza volt. Nick miatt kár lett volna kihagyni az egészet, szóval boldog voltam, hogy mégis eljöttem, még ha Nicket nem is volt olyan könnyű elkerülni.

De nagyon igyekeztem.

Amint a szüleink megvették nekünk a síeléshez a bérletet én rögtön kihasználtam az első alkalmat, hogy eltűnjek. Összeszedtem a sílécem és már rohantam is a felvonóhoz, hogy még azt a pár perces utat felfelé a hegyre se Nickel kelljen eltöltenem.

Már épp vártam az én ülésemre, amikor egy srác sietett mellém.

-Bocsi egyedül vagy?-kérdezte kapkodva egy hatalmas snowboardot tartva a kezében.

-Igen.

-Nem bánod, ha csatlakozom hozzád? Nagyon nagy késésben vagyok.-mondta a mögöttünk lévő hosszú sorra pillantva, mire csak vállat vontam.

-Persze, gyere csak.-feleltem kedvesen, majd már jött is a felvonó és beültünk a kétszemélyes ülésbe.

-Tényleg ne haragudj, hogy így letámadtalak.-szabadkozott, mire csak kíváncsian bámultam rá a srácra. Sötétkék kabátban és overálban volt, ami kiemelte kék szemének színét. A haját nem tudtam megnézni milyen színű lehetett, ugyanis fekete sapka fedte, de összességében nem nézett ki rosszul, olyan kellemes arca volt és valahonnan nagyon ismerősnek tűnt, csak azt nem tudtam, hogy vajon honnan.

-Semmi gond.-mosolyogtam rá nyugtatólag.

-Látom síelni tartasz.-biccentett a síléceim felé, amik ott lógtak mellettünk a felvonón.

-Te pedig snowboardozni.-vágtam vissza a fekete fehér deszkát nézve.

-Na és milyen szinten vagy? Kezdő vagy haladó?-faggatózott a srác. Nagyon úgy tűnt szeret beszélgetni, amit igazából nem is nagyon bántam. Jobb volt társalogni vele, mint kínosan végig ülni amíg felérünk a hegyre.

-Mit gondolsz?-pillantottam rá felvont szemöldökkel.

-Tuti nem kezdő, ahhoz túl nyugodtan ülsz itt.

-Ezt meg hogy érted?-nevettem el magam ezen az abszurd válaszon.

-A kezdők mindig toporzékolnak, izegnek mozognak, mert tartanak tőle mi vár rájuk. Kémlelik a hegycsúcsokat. Te nyugodtnak, magabiztosnak tűnsz.-állapította meg, mire elgondolkozva meredtem rá.

-Milyen jó megfigyelő vagy.-néztem rá elismerően, mire szerényen elmosolyodott.

-Oktató vagyok.-vallotta be-Ez teszi ki a mindennapjaim.

-Oktató?

-Snowboard oktató.-biccentett a deszkájára-Épp egy órámra sietek. Már most késésben vagyok.-pillantott sport órájára nyugtalanul.

-Nem épp oktatóhoz méltó.-vágtam vissza talán kicsit túl merészen is, de a srác nem sértődött meg, hanem meglepetésemre felkacagott.

-Na igen.-nevetett-Mentségemre szóljon, hogy reggel elromlott a zár az ajtómon és időbe telt még megoldottam a dolgot.

-Áh értem.

-Na és melyik pályán fogsz lesíklani?-kémlelte a hegycsúcsot kíváncsian.

-Ma síelek először idén, úgyhogy valami könnyebbel kezdek, mondjuk a Sárgával. Utána pedig megyek a Pirosra, a hét végére talán pedig a Feketével is megpróbálkozok.-meséltem, miközben a srác figyelmesen hallgatott.

-Áh, a Feketén?! Akkor tényleg nem lehetsz kezdő.

-Majd meglátom.-vontam vállat, miközben a hegy tetejére értünk és kiszálltunk a felvonóból.

-Még egyszer köszönöm, hogy csatlakozhattam hozzád. Ha unod a síelést és szeretnél valami újat kipróbálni szívesen látlak a snowboard oktatáson. Lehet, hogy várni kell rám egy kicsit, de esküszöm jól tanítók!-kacsintott rám, majd meg se várva a reakciómat sarkon fordult és elszaladt az egyik irányba.

Mosolyogva néztem ez után a furi srác után és csak ekkor esett le, hogy talán pontosan tudom kivel beszélgettem.

Ő lehetett annak a családnak a fia, akivel a szállodában vacsoráztam. Hát ezért tűnt olyan ismerősnek.

Elkellett nevetnem magam a véletlenek ekkora fordulatán. Úgy tűnt akarva vagy akaratlanul, de mindig rábukkantam ennek a családnak az egyik tagjára.

***

A szüleink minden egyes este egy többcsillagos, előkelő étterembe vittek minket, ahol elvárás volt, hogy úgy nézzünk ki, mintha a vörös szőnyegre mennénk. Így bár mínusz 20 fok volt odakint, és televolt a bőröndöm hatalmas, pufi vastag ruhákkal, ezek mellett minden egyes napra volt nálam egy elegánsabb hosszú ruha, amiket ezekhez a vacsorákhoz vettem fel.

Feleslegesnek tartottam ezt az egész nagyzolást. Bár tényleg isteni volt a kaja, rengeteg időt elvett az oda való elkészülés.

Végül kihúztam a bőröndömből az első estélyi ruhát, ami a kezem ügyébe került. Az ujjaim az egyik kedvenc mélyzöld selyem ruhámra találtak rá, ami egészen a bokámig leért. Kihalásztam a hozzá illő magassarkú cipőmet, és kikészítettem az ágyamra.

Ezt követően gyorsan magamra kaptam a ruhát anélkül, hogy felhúztam volna a hátán a cipzárt, és a nagy álló tükrömhöz léptem, hogy eltudjam kezdeni megcsinálni a hajamat és a sminkemet.

Igazából nem akartam sok időt beleölni ezekbe, így egy egyszerű megoldással hátul feltűztem csattokkal a hajamat és csak elől hagytam szabadjára pár rövidebb tincset, amit elegánsan begöndörítettem, majd megragadva a sminkes táskám a fürdőbe indultam, hogy valami emberit csináljak az arcomra.

Szerencsémre a fürdő szabad volt, így gyorsan lealapozóztam az arcom, kiemelten bronzosítóval a vonásaimat, feltettem egy kis pirosítót, kifestettem a ruhámhoz hasonló csillogós zöldre a szemhéjamat, amire húztam magamnak egy magabiztosságot adó fekete tust, megigazítottam a szemöldökömet, majd pedig kifestettem a szempilláimat.

Végül utolsó lépésként a sminkes táskámba tanácstalanul kotorászni kezdtem valami rúzs után. Szerettem volna valamivel kiemelni a számat, de a zöld egy kényes szín volt így elég nagy nehézséget okozott, hogy mégis milyen színt válasszak hozza.

-Oh, bocsi!-érkezett a hátam mögül a hang-Nem hallottam, hogy itt vagy.-toppant be a fürdőbe Nick, mire az érkezésére felpillantva a táskámból a tükrön keresztül bámultam vissza rá, és a levegő megfagyott a helységben.

Nick...szokás szerint őrülten dögös volt. Méregdrága elegáns, fekete nadrágban és fehér ingben feszített, nyakában egy fekete, szürke csíkos nyakkendővel, vállán pedig a fekete zakója lógott. A haja kócosan hullott a homlokába, amit még valószínűleg nem zselézett fel. Bár nyilván a lesimított haj volt az elegáns számára, mégis nekem így kissé kócosan, vadabban sokkal jobban tetszett.

-Mindjárt végzek.-kezdtem el zavartan tovább kotorászni a rúzsaim között, mire végre megtaláltam azt, amit kerestem. Amikor ismét felnéztem a tükörbe Nick még mindig ott állt, vállát az ajtófélfának vetette és engem nézett. Ismét találkozott a tekintetünk a tükörben, mire zavartan inkább a sminkelésre fektettem minden figyelmemet. A számhoz emelve a rúzst lassan kiszíneztem az alsó, majd a felső ajkamat, miközben végig magamon éreztem Nick perzselő tekintetét.

Mikor kész lettem és megállapítottam, hogy sehol sem rontottam el, mindent visszadobáltam a táskámba, hogy minél hamarabb elhagyhassam a fürdőszobát és ezt a meleg legkört, ugyanis úgy éreztem mindjárt megsülök és leolvad rólam a gondosan elkészített sminkem.

-Segítsek?-szolalt meg hirtelen Nick mély hangja, mire zavartan fordultam felé, ugyanis nem értettem mit szeretne. -Felhúzni? A ruhád.-mondta engem fürkészve, mire a döbbenettől és a zavaromtól egy hatalmasat kellett nyelnem, miközben észre se vettem, hogy automatikusan bólintottam. Nem tudtam megszólalni. Ebben a szituációban nem. Mondhattam volna nemet, de egyedül amúgy se tudtam volna felhúzni a ruhám hátát, megkérni pedig nem szívesen kértem volna meg egyik szülőt se. Így maradt Nick, aki ha már amúgy is felajánlotta jobb volt, ha élek vele. Ugye?

A beleegyezésem után Nick pillanatok alatt átszelte a fürdőszobát és lassan mögém lépett. Engem ebben a pillanatban teljesen elárasztott semmihez sem hasonlítható férfias illata. Nem kaptam levegőt. Ismét túl közel volt hozzám. Végül a vállam felett vetett egy utolsó pillantást az arcomra, majd a tekintete a hátamra vándorolt. Figyelmesen néztem őt és szemléltem minden egyes rezdülését. Először úgy tűnt, mint aki habozik, vagy aki próbálja az eszébe vésni a hátam minden egyes centijét, ugyanis nem mozdult. Csak bámult, mígnem a keze felemelkedett és a cipzár felé nyúlt. Próbáltam higgadt maradni, amikor érdes ujjait megéreztem a hátamon, ahogy szépen lassan felhúzta a ruhám cipzárját szinte már őrjítő lassúsággal. Éreztem, ahogy a cipzár megakadt a ruhám tetején. Minden idegvégződésemmel vártam, hogy Nick ellépjen tőlem és vége legyen ennek a feszültségnek, de ehelyett az ujjai feljebb csúsztak a ruhán és finoman végigsimítottak a hátamon. Abban a pillanatban a nevemet is elfelejtettem. Megkellett kapaszkodnom a csapban, ugyanis másodpercek kérdése volt, hogy a lábaim felmondják a szolgálatot.
Ekkor a tekintetünk ismét találkozott a tükörben. Nick elmondhatatlan arckifejezéssel bámult vissza rám. Ezer érzelem kavargott a szemeiben.

-Sky...-kezdte elhalva, miközben szinte remegve vártam mit fog mondani, amikor is odalentről egy éles hang szólalt meg.

-Kész vagytok már?-ordított fel Nico, mire összerezzentem, Nick pedig egy lépéssel hátrébb lépett tőlem. Én ebben a pillanatban idegesen markoltam fel a táskáimat és rohantam ki a fürdőből egy pillanatra se ránézve Nickre.

-----------------

✨Sziasztok!✨

Meglett az 500 követőm. Köszönöm! Meg a 151k megtekintést is a könyvre. 💖

Folytatást?