Másnap mikor felébredtünk nagyon nem volt kedvem beszélgetni és ezt látta rajtam Nick is, így egyáltalán nem is próbálkozott, hogy a kényszerűnél többet szóljon hozzám.

Nem keltünk olyan korán és még reggelizni is elmentünk, csak azután indultunk újra útnak. Nick előtte persze lecsekkolta, hogy az utat eltakarították-e a hóvihar óta, csak azután szálltunk be a terepjáróba és indultunk ismét fel a hegyre.

Dél körül járt az idő mikorra megérkeztünk, én pedig még sosem örültem ezelőtt ennyire semminek sem, hogy végre kiszállhatok Nick társasága mellől. Már túl sok volt a vele eltöltött idő.

De persze nem menekülhettem el előle, ugyanis amint betettem a lábam a nyaralóba a szüleink azzal fogadtak, hogy öltözzek át ugyanis megyünk ebédelni.

Természetesen nem fogadtak aggodalommal teli arccal, amiért akár meg is fagyhattunk vagy karambolozhattunk volna a kocsival ebben a szörnyű időjárásban. Csak annak örültek, hogy végre nem kell ránk várniuk és csatlakozhatunk a kitervelt programjukhoz.

Kedvetlenül lépdeltem fel az emeletre, ami a kezdetektől fogva a "gyerekek" színtere volt. Ez a rész csak is két kisebb egymással szemközti szobából és középen egy fürdőből állt.

Egyből a bal oldali szobába vettem az irányt, és mosolyogva léptem be az egy évvel ezelőtt látott szobámba. Nem volt benne semmi különös, csak egy két személyes tárgyam árulkodott arról, hogy az én szobám, na meg a szobában uralkodó vidám lányos színek. Egyébként nem sok mindenem volt itt, mégis ez a szoba annyi emléket idézett fel bennem. Szerettem itt lenni még ha a körülmények kicsit rosszak is voltak. És elhatároztam, hogy ez most sem lesz másképp. Most is örülnöm kellett, hogy itt vagyok. Nem akartam, hogy az örömömet beárnyékolja a szemközti szoba tulajdonosa.

Így hát gyorsan kirángattam a bőröndömből egy fekete garbót, amihez felvettem egy elegánsabb, de mégis kényelmes bő, fekete fehér, kockás nadrágot, a hátamra egy hosszú, fekete kardigánt, hogy ne fázzak és felhúztam a lábamra a kedvenc elegánsabb bakancsom, ami minden öltözékemhez ment és volt olyan strapabíró, hogy ne essek seggre az első lépésnél benne a jeges járdán.

Mikorra leértem már mindenki engem várt, így el is indultunk.

Igyekeztem úgy helyezkedni, hogy Nicktől a legtávolabb sétáljak át az étterembe, de persze a fiú úgy igazította minden lépését, hogy mellém keveredjen. Amint odalépett hozzám én zsebre vágtam a kezemet esélyt se adva neki arra, hogy megfogja. Szinte majdnem elmosolyodtam az okosságomon, amikor is Nick még közelebb lépett hozzám és a kezét a csípőmre csúsztatta. Minden porcikámmal igyekeztem elhúzódni tőle, de nem lehetett, ugyanis a szüleink ott jöttek mellettünk.

Utáltam, hogy ilyen közel van hozzám, mert még a nagy réteg ruha és kabát alatt is éreztem a bizsergést, amit a tenyere nyoma támasztott a testemen.

-Farkas éhes vagyok már!-dörzsölte össze a tenyerét apám, amint beléptünk az étterembe, ahol egyből már vezettek is minket a foglalt asztalunkhoz.

Mikor megkörnyékeztük az asztalunkat idegesen vettem észre, hogy félig bokszokból állt. Már el is felejtettem, pedig gyakran ettünk itt az itt töltött időkben. A 6 személyes asztalnál 2-2 hely boksz, a két szélén pedig 1-1 hely székes volt. Minden vágyam volt a kényelmetlenebb székre ülni, de ez persze meg sem fordulhatott a fejemben. Egyértelmű volt, hogy Nick és az enyém az egyik boksz. A másikat anyám és Lily foglalta el mellettük pedig a széken a két apa ült le.

Kelletlenül csusszantam be tehát a bokszba, majd Nick is helyet foglalt mellettem és meglepetésemre totálisan szorosan hozzám tapadva ült be az egyébként kifejezetten széles helyre. Mérgemben legszívesebben akkorát taszítottam volna rajta, hogy leessen a földre. Mégis mit képzel?

Szörnyű volt, a combja teljesen az enyémnek nyomódott, a karunk is összeért és úgy éreztem ez túl sok. Túl közel ül hozzám. A testem lángolt.

Megpróbáltam nem feltűnően egy leheletnyivel arrébb húzódni, de Nick megragadta a derekamat és nem engedett. Csúnya tekintettel meredtem rá, mire a fiú csak egy angyali mosollyal válaszolt.

-Úgy terveztük,-szólalt meg anyám egyenesen nekünk címezve a mondanivalóját-hogy ebéd után egy órára visszamegyünk a nyaralóba majd pedig elmegyünk síelni. Tegnap nem voltunk nélkületek, szóval itt az idő.-tapsikolt izgatottan, mire nekem is egy apró mosolyra húzódott az ajkam. Imádtam síelni és alig vártam, hogy újra megtehessem.

-Készen állsz, hogy lecsúsz a Feketén?-fordult felém Nick pimasz mosollyal az arcán.

A Fekete pálya volt a legbrutálisabb és a legnehezebb szakasz. Amellett, hogy ez volt a leghosszabb, iszonyat meredek volt tele éles kanyarokkal. Csak a kiváló síelőknek volt ajánlott lecsúszni rajta.

Sokáig én kerültem ezt a pályát és először tavaly próbáltam meg lecsúszni rajta, de csúnyán elestem Nick szeme láttára, így aztán utána vagy egy hónapig ezt hallgattam, hogy még ő kecsesen végig suhant a pályán én szépen hóval a pofámban érkeztem.

-Persze.-húztam ki magamat magabiztosan nézve a gyönyörű szemeibe.

-Csak nehogy az történjen, mint tavaly.-kacsintott rám az egoista gonoszan.

-Talán félsz, hogy jobb leszek nálad?-hajoltam bele kissé a képébe kihívóan.

-Dehogy kicsim.-simította rá hatalmas tenyerét a combomra, mire a testem lángolni kezdett és megmerevedtem egy ültő helyemben.-Csak nem szeretném, ha olyanba vájnád a fejszéd, ami nem neked való.-nézett rám édesen mosolyogva, mire az asztalnál mindenki ellágyultan nézte a mi kis jelenetünket, miközben az agyam nem működött rendesen, nem kaptam levegőt, iszonyat forróság árasztott el, és nem tudtam másra gondolni csak a combomat markolászó kezére.

-Skylar, Nicknek igaza van. Te nem vagy elég gyakorlott ahhoz a pályához.-vágott bele az ételébe anyám ismételten beleszólva az életembe, mire a hangjának köszönhetően sikerült észhez térnem, és felfognom pontosan mi is történik.

Az az idióta keze a combomon van!

-Nos lehet.-tettem a kezemet Nickére megragadva azt, miközben próbáltam lerántani a combomról, de olyan erősen és határozottan markolta azt, hogy esélyem se volt lelökni onnan.

-Oh, láttátok Adamséket?-kezdett el csacsogni Lily valami másról elterelve rólunk a témát, amiért iszonyat hálás voltam, ugyanis így esélyem volt Nickhez hajolni és mosolyogva a fülébe súgni.

-Most azonnal vedd le a kezedet rólam!-sziszegtem oda mérgesen, mire Nick egyszerűen elnevette magát. Nevetett! Volt pofája kinevetni a mondandómat.

-Nekem tetszik itt.-simította bentebb a kezét a belső combomra, mire lefagytam és hatalmas nagy erőfeszítésembe került, hogy rendezzen a gondolataimat és ne vegye el minden figyelmemet Nick meleg tenyerének érintése, ami az összes pihét felborzolta a hátamon.

-Ne játszadozz velem, Nick!-meredtem egyenesen a szemébe a kétségbeesés és a kiborulás szélen állva.

-Szerinted ez egy játék?-kérdezte az eddigi jókedve nélkül, mire az arcomra egy fanyar mosoly húzódott.

-Miért micsoda, ha nem az?

-Tudod te jól.-meredt komolyan a szemembe, mire egy pillanatra majdnem hittem neki. Majdnem hagytam ledönteni a körénk zárt falakat és teljes szívvel hagyni, hogy az a kéz, ami úgy illet a combomra szabadon fogdosson engem, de tudtam, hogy Nick nagy játékos, egy nőcsábász, aki lányok százainak szívét törte össze. És nem hagyhattam, hogy az enyémet is még jobban tönkre tegye. Már Nick Blye az életemben kétszer is csalódást okozott nekem. Nem engedhettem meg magamnak, hogy harmadjára is megtegye velem.

-Nem.-feleltem szárazon-Én nem tudom. Téged csak a játék érdekel, amíg megnem kapod.-vágtam a képébe, mire Nick egy darabig csak nézett. Úgy éreztem egy örökkévalóságig tart, amíg az arcomat tanulmányozva átgondolja a hallottakat, miközben az égvilágon semmit sem lehetett leolvasni az arcáról. Majd egyszer csak bólintott, és elhúzva a kezét a combomról arrébb húzódott tőlem épp hogy csak annyira, hogy a szüleinknek ne legyen észrevehető. Épp hogy annyira, hogy úgy érezzem, mintha egy szakadék választana el minket. Hirtelen borzongtam meg. Szinte éreztem, ahogy megcsap a hideg, ahogy már Nick teste nem húzódott falként szorosan mellettem és ahogy a biztonságot nyújtó keze nem tapadt a combomra birtoklóan. Egy pillanatra azt kívántam bárcsak visszatenné a kezét a lábamra, bárcsak önfeledten megcsókolni, mint hetekkel ezelőtt.

Hisz bármennyire is nem akartam én is olyanná váltam, mint mindenki más. Elvakított Nick bája, és már én is a hatása alatt álltam. És az én szívemet is sikerült ismét úgy összetörnie, mint sok más lányét.

-----------------

✨Sziasztok!✨

Most azért egy kicsit izgalmasabb résszel érkeztem, mint az előző. Remélem tetszett nektek.

Nick próbálja megpuhítani Skylart, de Sky nem tud ilyen könnyen felejteni. Ráadásul nem akarja, hogy Nick harmadjára is padlóra küldje.

Kinek az oldalán álltok?

Köszönöm a 143k megtekintést!❤️
Őrületes, hogy mennyien olvassátok ezt a történetet. Imádlak titeket!

Van köztetek érettségiző?
Ha igen, akkor már az első heten, a nagyján túl vagytok és remélem nagyjából minden úgy sikerült, ahogy szerettétek volna.
Elárulom ez egy fárasztó menet lesz, de az érettségi így visszagondolva nem volt olyan vészes, mint azt először gondoltam. Az emelt érettségik még keményebbek, de ha az ember igazán akarja és belead mindent az se lehetetlen megírni jó eredményre.
Kitartást Nektek!💪
Na meg az egyetemistáknak is. Jön a vizsgaidőszak. ;(

Puszi Natalie🌸