Egy héttel később ismét egy szerencsés szombat délutánnak néztem elébe, amikor is a Bly és a Linch család közösen töltötte a hétvégét.

A két apa szorgosan tevékenykedtek a beépített teraszunkon és a hatalmas grillsütő fölött állva készültek elő a vacsora megsütéséhez, miközben anyám és Lily a nyugágyakban feküdve nézték férjeiket és messziről utasítgatták őket, hogy mit hogyan csináljanak.

Én szerettem volna minél jobban kimaradni ebből a családi összejövetelből, ezért Nickkel az oldalamon mi hátra húzódva a kerti ülőgarnitúrán helyezkedtünk el és a háttérből figyeltük a szüleinket, akik jelen pillanatban ránk se bagóztak. Nagy szerencsénkre.

Nick egy pár pillanatra bement a házba, majd mikor visszajött egy leheletnyivel közelebb ült le mellém, mint előtte és váratlanul átkarolta a vállamat a bal kezével.

Érdeklődve meredtem rá mégis mit művel.

-Ma még hozzád sem értem.-suttogta magyarázatképp a fülembe-Még a végén azt hiszik haragban vagyunk.

Ez viszonylag ész érvnek tűnt. Amióta csak megérkeztek Blyek anyám folyamatosan ugráltatott és egy rövid köszöntésen kívül Nick közelébe se jutottam egészen mostanáig, amikor is végre leülhettem.

Majd a következő pillanatban váratlan dolog történt. Nick keze kalandos útnak indult, ugyanis a vállamon nyugvó kezét szép lassan elkezdte levezetni a hátamon finoman végig tapintva minden kis pontot, csak egy apró pillanatra megakadva a melltartóm hátában, míg végül a tenyere egyenesen a derekamra nem csusszant. Én pedig, mint egy hülye bábu meredten hagytam, hogy befejezze a folyamatot.

-Mit művelsz?-suttogtam feszültén felé miután kizökkentem a révületből, mire Nick csak megvillantotta felém a legbájosabb mosolyát, miközben próbáltam nem hagyni, hogy ez elterelje a figyelmemet.

-Itt kényelmesebb.-mondta, miközben az ujjai a pólóm aljával babráltak és finoman végig simítottak a csupasz bőrömön. Megborzongtam érdes ujjaitól.

-Fejezd ezt be!-sziszegtem rá dühösen, mint egy kígyó, miközben Nick arcára letörölhetetlen angyali mosoly húzódott.

-Mégis mit?-kérdezte ártatlanul, miközben teljesen felhajtotta a pólóm alját és az egész tenyerét a derekamra simította. Hirtelen levegőt is elfelejtettem venni, ahogy hatalmas tenyerével beborította a testem. A gondolataim csak a testemen nyugvó kezére fokuszált.

-Nick!-rivaltam rá eréjesebben ügyelve arra, hogy a szüleink meg ne hallják.

-Sky.-ejtette ki finoman ő is a nevemet, miközben még közelebb húzódott hozzám és az ajkai a fülemet súrolták. Éreztem a leheletét a nyakamon.-Kicsit feszültnek tűnsz.-mormogta, miközben a keze a derekamról előrébb csúszott és félig a csipőmet, félig pedig a hasamat fogta át. Nem tetszett ez nekem.

-Ne szórakozz velem!-toltam hátra a mellkasánál fogva mérgesen, mire nevetve kihúzta a kezét a pólóm alól.

-Pedig...-kalandozott el a tekintete egy pillanatra-tudom, hogy tetszik.-meredt mélyen a szemembe, miközben nem vettem észre, hogy a keze ismét szabad volt, és egyenesen a combomra tévedt. Megdermedtem, ahogy a hatalmas kezével átfogta a combomat. Ezelőtt még sosem csinált ilyet. Ez már túlságosan

-A szüleink itt vannak tőlünk pár méterre.-suttogtam oda idegesen, miközben Nick keze megállíthatatlanul egyre feljebb kúszott a combomon őrjítő lassúsággal, én pedig nem tudtam levenni a tekintetemet a rajtam felfelé kúszó gyönyörűen férfias kezeiről.

-Elfoglaltak.-vette félvállról a dolgot, mire egyre gyorsabban kezdett el dobogni a szívem, a belső hőmérőm pedig kezdett az egekbe szökni, míg végül Nick kezére kaptam az enyémet.

-Szóval ezt akarod? Játszani?! Hát akkor játszunk Nick Blye, de nem fogsz könnyen kikerülni belőle!-lobbant tűz bennem, mire Nick ravaszul elmosolyodva figyelt engem. Kíváncsian várta mit tervezek.

Ha játszani akar, hát játszunk!

Lassan elkezdtem felfuttatni a kezemet a felső testén a hasától indulva eljátszadozva az ujjammal egy két ponton, miközben Nick megbabonázva nézte a kezemet. Kitapogattam a pólón keresztül az összes izmát, és közben igyekeztem nem elalélni attól, amit éreztem. Amikor felértem megtámasztottam a tenyeremet a mellkasán és közelebb hajolva a fiúhoz beleleheltem a fülébe.

-Nem rossz.-húzódott most ő közelebb hozzám, mire izgatottan vártam mégis mit fog lépni.-De gyenge.-csókolt bele finoman a nyakamba, mire ismét megborzongtam és amikor Nick elhúzódott tőlem az arcán hatalmas vigyor ült a reakcióm miatt. Az ajka...annyira finom volt a bőrömön. Azt akartam, hogy folytassa. Többet akartam. De ezt persze nem mondhattam el neki.

-A végére...-simítottam most én végig a combján felfelé tartva-azt fogod kívánni, hogy csókoljalak meg.-suttogtam édesen a fülébe, mire Nick lemerevedett, ahogy az ujjammal, ami végig szántotta a lábát egyenesen a férfiasága felé tartottam. Őrjítő lassúsággal haladtam, majd az utolsó pillanatban, amikor már közel jártam elkaptam a kezem és visszahúzódtam.-Csak kérned kell és megteszem.-incselkedtem vele az ajkamba harapva, miközben Nick megbabonázva nézte a számat. Epekedve vártam, hogy megtegye, de végül a tekintete a szememre tévedt.

-Tévedsz.-mosolyodott el-Te fogsz könyörögni nekem.-mondta magabiztosan, mire kihívóan felvontam a szemöldököm.

-Majd meglátjuk.-karoltam át a vállát hasonlóan, mint ő az előbb, majd felvezetve a kezemet a tarkóján lassan cirógatni kezdtem azt. Nick jólesően megborzongott, mire most én mosolyodtam el győzedelmeskedve.

-Gyere csak ide.-fordított maga felé, miközben a kezét az arcomra simította és a hüvelykujjával feltérképezte az egész arcomat. Kellemes érzés volt a bőrömön érezni az ujjai lágy simogatását, így csukott szemmel élveztem, míg az ujja az ajkamra nem tévedt. Ekkor kipattant a szemem és elakadó lélegzettel bámultam, ahogy Nick a számat szuggerálva érzékien végig simít az alsó ajkamon. Láttam a szemében azt a vágyat, ami bennem is éget. Megakart csókolni. Persze, hogy megakart!

Ezen a ponton egy pillanatra mindketten ledermedtünk és csak bámultunk egymásra. Azt hittem itt végre eldől a dolog. Nyertem. De meglepetésemre Nick nem csókolt meg. Az utolsó pillanatban megköszörülte a torkát és elkapta a kezét.

Bambán néztem utána, miközben az újabb ostromomon gondolkoztam.

-Talán valami nem tetszik a számon?-kérdeztem játékosan közelebb hajolva hozzá, mire Nick teljesen lefagyott.-Csak mert...-leheltem totálisan a fülébe-mások nem panaszkodtak.-suttogtam, majd a következő pillanatban magam se gondoltam, hogy ezt fogom tenni, de játékosan beleharaptam Nick fülébe. Ő is annyira meglepődött, hogy hirtelen egy hatalmas levegőt vett, én pedig kihasználva az alkalmat hirtelen ötlettől vezérelve végig nyaltam a nyakát. Ekkor mintha a fiúba bolha csipet volna, felpattant és a kezemnél fogva magával rántott.

-Khmm...izé...bemegyünk csinálunk limonádét.-jelentette be hangosan a szüleinknek, akik csak egy legyintéssel hagyták, hogy menjünk a dolgunkra. Nick nem is tétlenkedett sokáig behúzott a lakásba és az első adandó helyen, ahol a szüleink nem láthattak ránk nekem esett.

Szó szerint.

Olyan hévvel tapadt rá az ajkaimra, hogy először felsikkantottam meglepettségemben, mígnem követve Nick ritmusát nevetve a fiú mohoságán én is visszacsókoltam.

A csók heves volt és tüzes. Azelőtt sosem éltem át effajta vágyat és szenvedélyt. A külvilág megszűnt számomra, azt se tudtam mit csinálok. Csak már azt vettem észre, hogy a fenekem neki szorul valamelyik bútornak és hogy Nick nyelve táncot jár az enyémmel.

-Nyertem.-jutottam nehezen szóhoz pihegve, amikor Nick elengedte a számat és helyette a nyakam ostromlásának indult, miközben én az egyik kezemmel a szekrénybe támaszkodtam, a másikat pedig Nick hajába vezettem és úgy vontam magamhoz közelebb.

Először azt hittem Nick meg sem hallotta, amit mondtam, hisz annyira belevolt merülve abba, hogy ismét feltérképezze a nyakamat, míg  én hátra döntve a fejemet eufórikus hangulatban teljes sulyommal a szekrénynek támaszkodtam.

-Elfogadom a veszteséget.-mormogta a nyakamba, mire alig hittem a fülemnek, hogy ezt egy sportoló mondja nekem. Méghozzá Nick Blye.

-Fogadnunk kellett volna.-bánkódtam.

-Mégis miben?-tért át a vállam puszilgatásához.

-Mondjuk...mondjuk az autódban.-jutott eszembe, ugyanis a balesetem óta nem volt autóm egészen addig amíg a drága kicsikémet helyre nem pofozzák.

-Mit akarsz vele?-húzódott el tőlem felvont szemöldökkel. Úgy féltette az autóját, mint a legdrágább kincsét, így viccesnek találtam, hogy ez eltudta teríteni.

-Egy alkalommal akármikor kölcsönkérhetem és te ellenkezés nélkül odaadod.-villantottam meg a legszebb mosolyomat, miközben felvezetve a kezemet átkaroltam Nick nyakát, ezzel is kicsit elterelve a szóban forgó témáról a figyelmet, mire csak egy fanyar képpel a derekamra fonta a kezét.

-Nem támogatom.

-Naaa!-kérleltem, miközben apró puszikkal kezdtem el behinteni az állát, mindent bevetve a cél érdekében.

-Inkább elviszlek. De nem adom oda.-makacsolta meg magát.

-Nemár.-háborodtam fel-Csak egyszer. Ennyire félted tőlem az autódat?-fakadtam ki.

-Elviheted, de csak ha én vezetek.

-Ezzel ugyanott tartunk. Te is az a fajta pasi vagy aki fél, hogy egy nő összetöri az autóját?-húzódtam el tőle leeresztve a karomat is, mire Nick csak még szorosabbra fonta a karját körülöttem és nem engedett el.

-Azt nem akarom, hogy te összetörd magad.-mondta, mire egy pillanatra a lélegzetem is elakadt.

-Te féltesz engem Nick Blye?!-döbbentem le vigyorogva, mire Nick csak bosszús tekintettel nézett vissza rám.

-Csak csókolj meg.-morogta.

------------------

Sziasztok!

Az érzelmesebb jelenetek után itt is van egy kicsit forróbb rész. Remélem tetszett nektek.

#SICK💖

Köszönöm szépen a 66.8k megtekintést!