-Tulajdonképpen miért is ez a törzshelyetek?-néztem az élesen kivilágított Részeg hableány feliratra, ami felett egy iszonyat ronda, dagadt hableány volt felfestve.

-Közel van, olcsó a pia és mivel Brian nagybátyjáé, rendszeresen kiadja nekünk ingyen a helyet. Csak a fogyasztást kell fizetnünk, miközben csak mi vagyunk, meg persze az a pár plusz ember, akiket meghívunk.-tárta ki a pub ajtaját Nick előre engedve engem, miközben az utolsó mondatára csak egy morgás hagyta el a számat. A plusz emberek dögös csajokat jelentett.

Amikor bementünk először arra gondoltam, hogy elég gázul festünk ki egy bulihoz. Nickken melegítő, rajtam pedig egy kényelmes, egyszerű, fekete farmer és egy uncsi felső volt. Nem épp egy party öltözetben tündököltünk, de ahogy végig néztem a kocsma belsejében őrjöngő focistákon és a meghívottjaikon rájöttem, hogy nem volt min szégyenkeznem. Mindenki kényelmesen és egyszerűen volt felöltözve. Nem úgy, mint a hétvégi házibulikon.

A helység pedig belülről valóban jobban nézett ki, és a háttérben szóló pop zenével és kellemes piros-fekete színeivel nem is tűnt olyan rossznak.

Az inkább hátrébb húzódó csapattársai a zene miatt megsem hallották, hogy beléptünk. Mindenesetre Nick első lépésként a pult felé terelgetett, ahonnan egy cingár fiú pislogott vissza ránk kedvesen.

-Sziasztok! Mit kértek?-fordult hozzánk kíváncsian, mire bennem ekkor tudatosult, hogy egy fontos tényezőről igencsak megfeledkeztünk.

Kocsival voltunk, és ma még valahogy haza kellett jutnunk.

-Oh, én nem iszok.-fordultam Nick felé-Vagy mégis, hogy megyünk haza? Már ha megengeded, hogy vezessem az autód.

-Szó sem lehet róla.-vágta rá.

-Komolyan inkább nem iszol mintsem, hogy vezessem a kocsid?!-akadtam ki, mire Nick elnevette magát.

-Bár ez is egy tényező, nem erről van szó. Igyál nyugodtan.

-Nem, nem! Ma ünnepelned kell! Majd én vezetek.-makacsoltam meg magam, mire Nick megunta a veszekedést és a csapos felé fordult.

-Kevin, kérünk egy eper koktélt és egy alkoholmentes sört.-adta le a rendelést, mire a csapos elmosolyodott.

-Csak a szokásos.-bólintott Kevin, mire felvontam a szemöldököm.

-Mondtam, hogy nem iszok!-borultam ki, főleg azért, mert pontosan a kedvenc koktélomat kérte ki. Mégis honnan tudta?

-Ne makacskodj! Nem akarok inni.-mondta, majd mivel elkészült a rendelésünk a kezembe nyomta az ínycsiklandó italt.

-Ezt nehezen tudom elhinni.-néztem rá gyanúsan, miközben nem bírtam ki és beleittam a koktélomba. Oh anyám, de finom volt!

-Kapitány!-hallatszott hirtelen a hátunk mögül az ováció, mire feléjük kaptuk a fejünket, és abban a pillanatban a csapat tagjai megrohamoztak minket. Éljenezni kezdték Nicket, amiért megint győzött a csapat.-Ugye iszol velem egy felest?-nézett csillogó szemmel rá Troy, mire Nick lustán elmosolyodott.-Nemár, kapitány! Sose iszol velem!-borult ki, amit nem értettem. Sose? Szóval Nick nem szokott inni?

-Igyál helyettem is.-veregette hátba a csapattársát, mire az csalódottan meredt a kapitányra.

-Addig próbálkozok, amíg meg nem törlek.-jelentette ki, mire Nick szórakozottan bólintott.

-Hajrá!-mondta neki, amikor Troy szeme megakadt rajtam.

-Skylar!-csillant fel a szeme.-Te itt?!-lepődött meg, amin a többi csapattárs is osztozott. Na igen, míg más csapattárs barátnői rendszeres vendégek voltak a pubban, én sosem jártam itt ezelőtt.

-Láthatod.-biccentettem felé lazán, miközben Nick egy lépéssel közelebb lépett hozzám úgy, hogy a karunk összeért.

-Akkor majd te iszol Nick helyett.-találta ki, mire a mögötte álló fiúk egyöntetűen felkiáltottak és kérték Kevint, hogy töltsön mindenkinek egy felest. Nick kérdőn meredt rám, hogy szeretném-e ezt az egészet. Mosolyogva belementem.

Miután mindenki kiitta a feles üveg tartalmát Troy izgatottan fordult felém.

-Kell még valaki a biliárdhoz. Jössz?-pislogott rám reménykedve, mire kérdőn néztem fel Nickre.

-Elleszel?-vigyorogtam rá, mire a fiú csak mosolyogva bólintott.

-Majd csak kibírom.

***

Egy darabig remekül elvoltam a focisták társaságában, de végül meguntam az erős fiú társaságot és inkább Nick keresésére indultam. Egy fotelben ülve beszélgetett Chaddel, amikor lehuppantam mellé.

-Na kijátszottad magad?-meredt rám szórakozottan a fejemnél megtámasztva a karját.

-Azt hiszem többet ittam, mint kellett volna.-húztam el a számat arra gondolva, hogy a fiúk mennyi alkoholt itattak meg velem.

-Rosszul vagy?-kérdezte a szintén csak egy sört kortyolgató Chad, mire a fejemet ráztam.

-Nem, dehogy. Csak érzem, hogy kezd a fejembe szállni, olyankor pedig túl sokat beszélek és mindent viccesnek találok.-kuncogtam fel.

-Csak azt ne!-kiáltott fel fájdalmasan Nick-Már így is túl sokat tudsz beszélni.-mondta, mire ráütöttem egy nagyot a vállára. De persze a fiú ezek után csak felnevetett, majd hirtelen az ujjaival birizgálni kezdte a vállamat, de mindezt olyan finoman, hogy alig volt észrevehető, mégis az érintésétől az egész testemen egy különös, izgatott érzés hullámzott végig.

Még egy darabig Chad élvezte a tásaságunkat, majd nem sokkal később felállt és beállt darcozni, így kettesben maradtunk a kanapén Nickel.

-Máshogy képzeltem el ezeket az estéket.-vallottam be hirtelen, mire a fiú kíváncsian felvonta a szemöldökét.

-Mármint?

-Annyi pletyka terjeng arról, hogy orgiákat rendeztek itt és egymás hányásába fetrengve ébredtek.-fintorodtam el undorodva ezektől a képektől.

-Nem kell mindent elhinni, amit a suliban hallasz.-röhögött fel.

-Szóval nem szoktál inni.-tettem szóvá, ami még mindig érthetetlenül kavargott a fejemben.

-Ez ennyire nagy bűn?-kérdezett vissza kissé mogorván.

-Nem ez az elképzelés. A csapattársaid mind részegre isszák magukat győzelmükben. Az lenne a normális, ha te is ezt tennéd.-vontam vállat.

-Chad se issza magát részegre.-mondott ellenpéldát, mire csak legyintettem.

-Jó, de ő Chad. De mi van veled?-néztem bele zöld íriszeibe kutatva az igazság után. Most Nick olyan megfejthetetlen volt számomra.

-Lehet csak felelőségteljesen vigyázok a fiúkra és nem akarok másnap magamnak égbekiáltó fejfájást.-meredt a szemembe kihívóan, mire halványan elmosolyodtam.

-Lehet, de ezt nem hiszem el.-néztem farkasszemet vele, mire pár hosszú másodperc után Nick végre megszólalt.

-Szeretek józan és észnél maradni.-bökte ki végül elkapva a tekintetét.

-Miért?-faggatóztam.

-Mert ha leiszom magam, akkor holnap rosszul leszek és nem fogok emlékezni a meccs részleteire. Miután itt végeztünk kiszoktam elemezni a történteket, akár győztünk, akár veszítettünk.-vallotta be, mire a mondanivalója meglepett.

-Ez pontosan mit jelent?

-Fejben újra lejátszom a meccset és átveszem mit csináltunk jól és mit kellett volna másképp vagy jobban. Utána pedig az edző elé viszem, akivel átbeszéljük a további edzéstervet.-magyarázta a többieket pásztázva, mire az állam kis híján a padlón landolt.

-Hű! Ez...igazán jó csapatkapitány vagy.-csúszott ki a számon elismerően, mire Nick felém kapta a fejét és fürkészően meredt a szemembe.

Akkor ott a alkoholtól bűzös kocsmában Nick nagyot nőtt a szememben. Képes volt háttérbe szorítani saját szórakozását és mindent a csapat elé helyezve még egy hosszú nap után is a csapat érdekében gürizni.
Jobb csapatkapitányt nem is kívánhattak volna a fiúk.

Pedig én egészen mást gondoltam róla ezeken az estéken. Láttam magam előtt, ahogy Nick alkoholtól bűzlő lehelettel lenyomja a nyelvét egy nagyon rövid ruhás lány torkán, és addig addig fajulnak a dolgok, amíg teljes egészében megnem kapja a lányt.

Most aztán pozitívan csalódtam benne.

***

Pár óra múlva, amikor már mindenki csatag részeg volt Nick mosolyogva pillantva rám megkérdezte.

-Mehetünk?-én csak bólogatni kezdtem, miközben búcsút intve a fiúknak szépen kicsoszogtam a hűvös éjszakába.

Tényleg többet ittam, mint kellett volna, ugyanis éreztem, hogy nem mindig tudok normálisan megállni a lábamon. Egy kicsit szédültem és imbolyogtam, de ettől függetlenül jól éreztem magam. Egyedül a forró bőrömet megcsapó hideg éjszaka zavart. Nem volt rajtam csak egy kisebb pulcsi így normális volt, hogy fáztam. Amikor Allytől elszáguldottam szó sem volt éjszakázásról.

-Vedd fel.-nyújtott valamit Nick a kezembe, mire rövid habozás után elfogadtam a felém nyújtott darabot. Csak miután a kezembe tartottam döbbentem rá, hogy ez a sulis pulcsija, ami az előbb még rajta volt.

Kissé feszengve bújtam bele a meleg anyagba, de amikor megéreztem Nick semmihez sem fogható illatát kis híján elbotlottam. Bár ez lehet a bennem lévő alkoholmennyiségnek is köszönhető volt. Jóleső érzés járt át, ahogy magamra vettem és olyan volt, mintha Nick körül ölelt volna.

Mikor beszálltam a kocsiba és örültem, hogy újra ülhetek, akkor egy sóhaj kíséretében gondoltam arra, hogy mi vár rám, ha hazamegyek.

-Na miaz?-nézett rám Nick kíváncsian. Bizonyára jó hangosan sóhajtottam.

-Szerinted anyám észreveszi, hogy ittam?-néztem rá reménykedve, mire Nick egy darabig méregetett és csak azután válaszolt.

-Anyád olyan, mint egy vadász kopó. Mindent kiszúr.-felelte bánatomra, mire lemondóan meredtem magam elé. Erre számítottam.

-Kifog nyírni.-húztam el a számat rosszkedvűen. Most aztán tényleg semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy lefordítsa a fejem.-Vigyél inkább Allyhez!-kértem.

-Ally már szerintem rég alszik. Nem jó ötlet beállítani hozzá az éjszaka közepén.-jegyezte meg, amiben igaza volt. A fenébe is!

-Akkor alszom a kocsimban.-jegyeztem meg félig viccesen, amit Nick nem igazán értékelt.

-Aludj nálam.-jelentette ki hirtelen a semmiből, mire levegőt venni is elfelejtettem, és úgy éreztem a levegő is megfagyott. Ugyanis ezt most biztosan nem hallottam jól!

-Tessék?

-Aludj nálunk.-helyesbített hirtelen-Majd reggel hazaviszlek.-olyan lágyan mondta mindezt, hogy nem sejtettem semmi rossz szándékot a szavai mögött. Végülis tényleg butaság lenne haza mennem és most mivan abban, hogy felmegyek Nick szobájába. Voltam ott már párszor. Csak ott alszok. Semmi több.

Mégis egy kis ördög a fejemben megengedte, hogy rossz utakra tévedjenek a gondolataim, és az arcom egyből lángba borult, amikor eljátszottam azzal a gondolattal mi is történhet, ha Nickkel együtt leszünk a szobájában.

-Rendben.-egyeztem bele, mielőtt még meggondolom magam. A válaszom hallatán Nick csak bólintott, majd beindítva az autót kikanyarodott a parkolóból a hazavezető út felé.

Vezetés közben igyekezett az arcát elfordítva előlem elrejteni, de én jól láttam azt a halvány mosolyt, ami kiült az arcára.

Oh anyám mégis mi ütött belém.

------------

❄️Sziasztok!❄️
Ebben a részben kiderült egy érdekes tény Nickről, mégpedig hogy a sport miatt nem iszik. Gondoltátok volna?

Úristen köszönöm szépen, hogy már meg is lett a 20k megtekintés!❤️❤️❤️ (Pontosabban: 20.5k)