Valaki el kezdte birizgágni a hajam. Az álom világ hatása alatt voltam még. Így nem tudtam mit csinálni csak morogni egy picit, mellette még jobban össze húztam a szemeim. De végül még se tudot vissza szívni az álmok földje. Így végre ki nyitottam szemeim. Tekintetemel amit elsőnek láttam meg az Daniel vigyorgó arca volt.
- Jó reggelt Csipkerózsika- simítót ki egy haj szálat az arcomból. Mire el jutott a tudatomig hogy én Daniel Flecher ágyában fekszek. Ő pedig ott gugol az ágy mellet, egy szál alsó nadrágban.
- Mennyi az idő? - pattantam ki az ágyból.
- Nyugi van csak fél tízenegy van - fordított meg.
- Ja csak én nem vagyok éjjeli bagoly- nézek a szemeibe. Mire kezeit a derekamra vezette, és közelebb vont magához.
- Maradj már, még gyerek az idő- mondta lágy mély hangján, a fiú pedig közelíteni kezdet. Olyan szépek a zöld szemei, mint valami erdő. De fel kell hogy keljek az álom világból. Meg fogtam a fiú csupasz válait ezzel meg állítva.
- Most én megyek, szóval eresz vagy holnap gibszben fogsz járkálni- bújtam ki karjai közül. Éppen nyomtam volna lefelé a kilincset mire hátulról meg fogta a kezem.
- Várj már! - nézet rám.
- Miért? - figyeltem az arcát mire le sütötte a szemét.
- Figyelj, az apám nagyon szigorú ha rólam van szó meg a sportról. Így lehetne hogy reggelig maradj.- nézet rám és komolyság fedeztem fel a szemében. Mire vettem egy mély levegőt és ki is fújtam.
- Mikor mennek el reggel a szüleid? - tetem karba a kezem.
- Legkésőbb fél hét - néz rám. " Ó én és a jó szívem"
- Legyen - sóhajtottam. Mire a szekrenyéhez lépett elővet egy sötét inget és egy paszos alsó nadrágot, ami még a csomagolásban volt.
- A szekrény melletti ajtó a fürdő szobába vezet, csak itt lehet be menni. Van bent türülköző- adta át a ruha darabokat.
- Köszi - vonultam be a helyiségbe, az ajtót pedig be zártam. Le gugoltam a fejemet fogva. " Hogy keveredtem bele ebbe". Elő vettem a mobilom és írtam egy sms először Rebekanak....

Luna:
Szia! Falaz már nekem. Majd holnap mindent el magyarázók neked.

majd Lukanak.

Luna:
Szia öcsi! Bocs hogy későn szólok de Rebi-nél alszok.

Le raktam a ruhákat és az eszközt a benti kis polcra. Le vettem a ruhám majd gyorsan le tusoltam. Fel vettem a kapott ruhákat, ami pedig rajtam volt azt össze hajtottam és úgy vittem ki. Daniel kint dohányzot és ha jól látom a forgató könyvet olvassa. Már csak arra kapta fel a fejét ahogy be csukom magam mögött az ajtót. A táskámba raktam a ruhám, majd meg néztem a telefonom.

Rebeka:
Oké rendben! De remélem marha jó lesz a ki fogásos.

Olvastam Beka üzenetét. Mire valaki hátulról bele harapott a válamba. Mitől picit meg ilyetem.
- Olyan enni való vagy ebben a ruhában. Ezért az inget neked is adom- suttogta a fülembe Daniel.
- Figyelj, a következő ilyennel a fogaiftól el bucsuzhatsz - néztem rá.
- Jól van, de mennyünk aludni - kapott fel. Olyan könnyedségel mind ha egy párna lennék. És be bújt velem az ágyba.
- Nem vagyok plus mackó- csapkodtam a karját.
- Maradj már egy picit- tedte a fejét a nyakamba