Végre valahára vége a napnak. El se hiszem.
- Hé Luna- futott utánam a folyosón Daniel. Mire morogni kezdtem. " Nem igaz hogy mára nem szabadulok meg tőle".
- Mi az? - fordulok meg.
- Mi lenne ha suli után náluk át olvasnánk a forgató könyvet? - mosolyog. Bár nem értem miért. Neki kellet volna a legjobban ellenkezni a darab ellen, ő  sport tagozatos, mi köze lehet hozzá.Az energiát se értem, olyan mint egy fél éves spániel kölyök.
- Nem - válaszolom egyszerűen.
- Na kérlek. Segíts egy kicsit. Olyan ez nekem mint csirkének a szorzó tábla- kérlelt.
- Jól van-morgom. Mire fel kapott és futni kezdet velem a parkolóba.
- Tegyél már le! Van két jó lábam, tudok én járni! - ütögetem a hátát.
- Tudom - rakott le végre. A fejemre nyomta a sisakot.
- Esküszöm nagyobb energiád van mint egy kölyök kutyának - ülök fel mögé a motora.
- Hehehe. Kapaszkodsz? - néz hátra.
- Igen- fogom magam előtt az ülést
- Nem nem, reggel el néztem neked. De belém kell kapaszkodnod.- kulcsolta karjaim a dereka köré. Belső ördögöm szeme fel csillant. " Akkor szorakozunk egy kicsit, had kapja csak vissza a reggel történteket". Bal kezemet fel vezetem a szívéig a jobbal meg óvatosan végig vezetem egészen hasáig. Éreztem ahogy meg borzong, mellette hevesedő szív verését.
- Cica ne szórakozó. Mert csúnya vége lesz- párásodot le a sisak plekszi része.
- Jól van, de még ma elindulsz? - nevetek.

----

-Akkor gyere- fogta meg kezem és húzni kezdet. Fel a lépcsőn egy ajtóig amin be is mentünk. Elengedte a kezem és be csukta mögöttünk az ajtót.
- Jól van. Van egy kihúzo filced? - kérdezem tőle.
- Minek? - néz rám
- Olvasás közben ki szoktam jelölni azt a részletet ami rám vonatkozik - ültem le a bab zsákba. Le ült mellém át adva egy zöld ki húzó filcet. És figyeli tovább hogy mit csinálok. Az első 15 oldalt bogarásztam át mikor a jobb válamra valami rá nehezedett. A fiú csukott szemekkel feküdt rajtam. " Most komolyan el aludt?". Meg böktem mutató ujjamal a srác arcát, mire ő nem reagált semmire. Így inkább folytattam amibe bele kezdtem. És meg is értettem hogy miért akarja a tanár úr hogy elő adjuk. Monika és Issac története egyszerűen szép. És ahogy  az anti-szociális lány végre bízni tud újra egy emberbe. Le raktam a forgató könyvet és a filcet magam mellé a földre. És el kezdtem a telefonommal szórakozni. Mire jött egy üzenetem a suli ribiétől. Jessica Olsen. " Hogyan szerezte meg a telofon számom?"

Jessica:
Hé ribi. Hagyd békén Daniel-t!
Ő az enyém!

És én nekem kellet fél perc hogy fel fogja az agyam mi van.

Luna:
Te marhára el vagy tévedve xd. Én és Flecher nem vagyunk együtt. És ha mégis tudtommal te most Bobby Silverman-nek rázogatod a szajha seged.

Írtam vissza neki. Nem is kellet sok hogy vissza írjon.

Jessica:
Nem. Danny~ az én pasim most is nála vagyok.

Mire vissza kellet folytanom egy röhögést.
- Ez is egy hülye picsa-adtam hangot gondolatomnak.Erre küldtem neki egy képet, a vállamon alvó Daniel-el. És még írtam egy kedves mondatot neki a kép alá.

Luna:
Ezt be szoptad ribi 😜😘