Az ágyamban fekve csináltam holnapra a rajz házit. Lehetett választani hogy portrét vagy csendéletet csinálunk.  De egyszerűen nem volt ötletem.  Fülemet megütötte egy kopogó hang. Felnéztem, körülnéztem honnan jött a hang. Ablakomra vezetem a tekintetem, ott pedig egy kör vonal rajzolódott ki. Felálltam és az ablakhoz mentem. Daniel volt ott.  Kinyitottam az ablakot.
- Dan mit csinálsz?- nézek rá. Nem lepett volna meg hogy ott van az ablak másik oldalán. De ott egy slég tető volt mert az emeleten volt a szobám.
- Meg húzhatnám magam reggelig?- kérdezi meg ahogy be mászott a szobába .
- Először is, mi történt? Kettő miért is rám gondoltál?
- Be avattam apámat a darabbal kapcsolatban, és nem tetszett neki a hír.- vakarta meg a tarkóját.
- Értem,  de akkor is miért rám gondoltál?- erre csak vállat rántott.
- Nem tudom, de úgye maradhatok?- nézz le rám. Elgondolkodtam. " Holnap csak második órára kell menni. Addigra apa még nem jön haza és Luka is lelép otthonról. Kisebb a valószínűsége a le bukásnak hogy a fiú itt van".
- Rendben- adtam meg magam. Nem kellet több a fiúnak, ki került és le patant az ágyra.
- Mi jót csinálsz?- nézet az ágy sarkán lévő rajz mappára. Ahogy levette a cipőjét és a hátáról a táskát.
- Holnapra a házim. Csak semmi ötletem  hozzá.- mentem vissza az ágyhoz. Megfogta a kezem és magához húzott. Hátam a mellkasához simult, kezeit összekulcsolta derekam körül.
- Ha korábban gondoltam volna rá ahogy kirándultunk akkor meg csinálhatam volna .- döltem egy kicsit hártám a fiú karjaiban.
- Igaz. De lett akkor is ugyan úgy meg lettél volna lőve, hogy mit kéne csinálni.- nézett le rám.
- Az is igaz- válaszolom, miközben ölembe vettem rajz felszerelésem. Újra nézelődni kezdtem.  Szemem a szobában lévő két új tárgyra vetődött. Komódom sarkához volt támasztva Daniel táskája,  cipője hanyagul oda volt mellé rakva. Addig addig néztem, míg végül elkezdtem rajzolni. Nagy zörgés jött a folyosóról. Erre a fiú is felkapta a fejét .
- Ki van még itthon rajtad kívül?- néz le rám.
- Luka van csak itthon. De lehet áthívta a barátnőjét.- fordultam vissza a rajzhoz,  elkezdtem az árnyékolással foglalkozni. Következő pillanatban ki vágódott a szobám ajtaja, majd azzal a lendülettel be is csukódott. Megugrottam a hirtelen hangra. Daniel nem tudom pontosan hogyan reagálhatott, csak annyit éreztem az egészből hogy szorosabban ölelt magához. Az ajtó irányába kezdtem nézni. Raquel állt ott, aki bezárta maga után az ajtót. Tekintetét ránk vezete.
- Oh~Valamit meg zavartam? - nézett rám a barna hajú lány.
- Nem- válaszoltam. A lány tekintete elkezdett kettőnk között vándorolni.
- Ti most...? Tudod...- nézett rám. Ránéztem a fiúra. Mire leesett mire gondol  Raquel.
- Nem csak barátok vagyunk- mondtam egyszerűen. Erre az idősebb nő csak hümmögött egyet.
- Igen és miért nem láttam az ajtón bejönni a barátodat?
- Hogyan is mondjam...- vakarta meg a tarkóját Daniel.
- Bonyolult- mondtam ki.
- Igen az- helyeselt a fiú. Erre megint csak hümmögött a nő.
- Figyelj a lényeg ne szólj Lukanak amit most láttál.  Rendben?
- Oké, de akkor most kérsz egy nagyobb pizzát vacsira? - kérdezi meg. Mosolyogni kezdtem.
- Aha- bólogatok
- A szokásos?
- Ezt még kérdezed
- Bocsi tényleg ez már egyértelmű- indult ki a szobámból.
- Látszik veszélyes  sport az amibe bele kezdtünk- adtam ki magamból egy megkönnyebbül sóhajt. Mire a fiú csak egy kuncogást engedett el.
- Hát igen- engedte ki élesen a levegőt.
- De bánja a fene- tette még hozzá.
- Igen, ja egyébként egy kérdésem. - raktam le a rajzomat az ölemből. Meg fordultam a fiú kezei között. Fejemet meg a mellkasára kartam.
- Mond
- Ennyire látszik hogy másképpen viselkedünk egymással? - a fiú hirtelen meg hökkent.
- Miért? - kérdezi meg.
- Tudom hülyén fog hangzani, de nem régen meg kérdezte Carter igazak-e a pletykák hogy most mi  ketten járunk- a fiú csak el nevette magát.
- Basszus! Csak második napja vittelek suliba,  ennyi mindent látnak az emberek egy kicsi dolog mögött- nézett le rám, közben egyik kezével megsimogatta  arcomat.