Nagyon jól el vagyunk egymással. Így hogy kettesben vagyunk és nem kell senkinek sem meg felelnünk remekül el szórakoztatjuk egymást. Találtam egy régi tégla kerítést és azon el kezdtem tornászkodni, jó csak imitáltam. Hátra felé kezdtem rajta sétálni mikor el fogyott alattam és hátra este.
- Jól vagy? - térdelt le mellém rögtön a fiú.
- Igen- ültem fel. Körül néztem és egy lépcső sor tövében tartózkodtunk. Amit a fiú is észre vett. Ahogy egyre feljebb vittem a tekintetem meg láttam egy bejárati ajtót a sűrű növényzet között.
- Meg nézzük? - kérdeztem a barna hajút aki zöld szemeimet engem figyelt.
- Még kérdezed.Mennyünk - fogta meg a kezem. Ki nyitottuk a fa tárgyat és egy tök jó el hagyatot házat fedesztünk fel.
- Gyere-húzott beljebb a srác és le ültetett egy poros székre szorosan maga mellé. Kezeit pedig egy poros zongorára tette. Majd szép óvatosan le nyomta a billentyűket. Gondolom meg nézte működik e a poros hangszer. Majd el kezdet rajta játszani. Nagyon meg nyugtató volt. A fiú vállára fektettem a fejem, be csuktam a szemem és úgy élveztem azt. A szám közepénél jöttem rá hogy ismerem ezt a zenét. A Given nevű animeből a Fuyo no Hanashi az. Így el kezdtem dudolni.
- Ismered?- néz rám Daniel. Mire egyet bólintok
- Az egyik anime amit meg néztem abban halottam meg először, azóta szívhez nőt - bújtam közelebb.
- Egyszerűen nem tudom el hinni milyen kellemes itt lenni - kezdte el simogatni az arcom hüvelykujjával.
- Dan, majd máskor is el jövünk ide? - nyitottam ki szemeim. A fiú szemében csillogás látszott. Lehet azért mert évek után végre becenevén szólítottam.Mire a fiú bólintott egyet.
- Persze törpe- simogatta tovább az arcom.Végül még az emeleten is szét néztünk. Meg ettük azokat amiket a pékségben vettünk. Majd indultunk vissza, be csuktuk a ház ajtaját. Találtunk egy kicsit már régi ösvényt, ami pont ki vezetett minket a kilátóra ahol le parkolt Daniel a motorjával.
- Ja egyébként. Mit szólnátok egy csók fülkéhez? Úgy is nagy menőknek számítottok a lányok körében. Meg pár jelentkezőt szereztek, plusz egy bódé. És már is mehet a jótékonykodás. Már csak a tanácsot kell rá beszélni. De ha Mickey adja elő,nyert ügyetek van-mosolyogtam
- Tényleg nem rossz ötlet. Majd fel dobom a srácoknál. Köszi az ötletet- ölelt magához a fiú.
- Egy barátnak bármikor segítek ha az időm engedi

-----

- Na akkor meséljél nekem- hívott fel barátnőm.
- Miről is?
- Ne játszad nekem a hülyét, tudom hogy Danielel lógtál délután.- mire nagyra kerekedtek a szemeim. " Ilyen jól ismer vagy mi van?"
- Ez is ilyen nővér meg érzés?- kérdezem tőle
- Ne kerüld a válasz adást- rivalt rám.
- Jó igen el mentünk az erdőbe bohockodni, találtunk egy el hagyatot házat. Benne egy zongorát és el játszotta rajta a Fuyo no Hanashit - meséltem el dió hélyban.
- Az a nyomi tud zongorán játszani? Hát én le megyek hídba, nem néztem ki belőle. Várj neked miért nem volt meg lepődés a hangodban?- kérdezi barinőm továbbra is.
- Mert tudtam, kölyök körünkban kezdte. Az egész utca tőle zengett akkoriban - magyaráztam meg. Mire rezent egyet telefonom. Telefon számról kaptam egy SMS-t.
- Végeztél a ki halgatásomal vagy még nem mehetek? Keresik szerény személyem a végzősök - játszottam az egoistát.
- Eskü te nem vagy semmi, én nem jutok el odáig hogy randira hívjanak te meg nem elég hogy Danielel barátkozol, de még Carter Ackerman is el hívott téged randira
- Ne zavarjon hogy Antony McBrien úgyan ezt tette suli után csak le kopintotad, vagyis helyesbitek nem válaszoltál neki. Meg mi is volt tavaly azzal a Harry sráccal, tudod amelyik át iratkozott egy másik gimibe. Ja meg a nyakamat merem rá tenni hogy tetszel Joshnak - állítottam a ténnyek elé
- Így utólag bele gondolva, sötét vagyok mint az északa.
- Jól van az. De a plafonodnak így nem kell feltékenykednie - nevetem el a végét
- Úgye milyen szexi a plafonom- röhög fel ő is kinyában
- De most komolyan. Meg kérdezem Cartert tudja e Tony számát. Vagy holnap meg keresed szegény srácot- kérdezem barátnőmet.
- Nem kell majd meg keresem, persze ha azóta nem hívott el mást. - mondta nekem
- Jól van szia
- Szia Luni- szakítottam meg a hívást. Majd indítottam a másikat. Fel is vette a 20 éves fiú.
- Szia bocsi hogy most hívtalak csak még Rebeka beszélni szeretet volna velem
- Szia nem baj. De figyelj biztos nem baj hogy meg hívtalak a karneválra?- kérdezi. Amit hírtelen nem értetem.
- Persze hogy nem baj, de ez most honnan jött?- kérdezem meg mert egyszerűen nem értetem.
- Hát azért mert azt hallottam most délután hogy te Daniel Fletcherrel jársz, és hát biztos akartam lenni benne hogy nem zavarok bele semmibe sem- erre a monologra félre nyeltem a nyálam és sűrűn kezdtem el köhögni.
- Hé minden oké- ugrott a vonal másik felén lévő fiú.
- Ki a jó isten állít ilyet!? Most nem vagyunk annyira fasírtban mint eddig de nincs köztünk semmi- válaszoltam a fiúnak. Aki egy sóhajt engedet el.
- Akkor meg nyugodtam, most csak ezt szeret volna meg beszélni- nevetett a mondat végén.