2 nappal ezelőtt

Jena-val való találkozásról tartottam a lakásom fele. Rég éreztem ilyen boldognak,különlegesnek magam,mint ma. Annyira felszabadult voltam és annyira elterelte a figyelmemet,hogy abszolút nem jutott eszembe a tegnapi veszekedésem apámmal. Hihetetlen,hogy mire képes egy személy,mikor jól érzed magad vele.

A kulcscsomót előhalászva térültem be az utolsó kanyaron,hogy ne kelljen azzal bajlódjak a kapunál. Tegnap sokat gondolkodtam azon,hogy autóval vagy motorral érkezzek,de végül úgy döntöttem,hogy gyalog fogok menni. Mivel a kávézó a miénk,nem akartam,hogy már az első benyomása rólam az legyen,hogy egy pénzéhes,elkényeztetett egyke vagyok,hogy már az első találkozókor járművel érkezek meg.

Egyébként fogalmam sincs,hogy mit gondol erről a napról,hogy szerinte miért volt ez. Jena,amint belépett először a kávézóba,már tudtam a szándékát,valahogy éreztem,hogy az állásra szeretne jelentkezni. És olyan érzésem volt,mintha már ezer éve ismertem volna. A szememben más,mint más lányok,már az első benyomásom ez volt. Ezt a belsőm diktálta nekem. Szeretném jobban,közelebbről megismerni. Lehet túl hamari,de nem szeretném ugyanazt a hibát elkövetni,mint a gimiben.

Mikor a kapu elé értem,kinyitottam és vissza is zártam,amint beértem az udvarra. Úgysem jön ma senki hozzám,este van már. Ledobtam magamról a cipőt és a kanapéra vetettem magam.

Egyszerűen fenomenális érzés kerített hatalmába,ami nem akartam,hogy elhagyjon. Dúdolászva és táncikálva vettem el a hálóból a cuccaimat és mentem a fürdőszobába,hogy zuhanyozzak.

A zuhanyzórózsát mikrofonként használva énekeltem tovább,viszont táncolni nem táncoltam most,hiszen nem akarok úgy járni,mint a múltkor,hogy hanyat vetem magam és beleütöm a falba a fejem.

Amint végeztem,megtöröltem minden porcikámat,a törölközőt a derekamra kötöttem és egyből szólt a telefonom. Ki zavar ilyenkor engem? Összeráncolt szemöldökkel néztem a telefon kijelzőjére és Changbin nevét pillantottam meg. Egy nagy sóhaj után felvettem és kihangosítottam,hogy tudjam letenni a kagyló szélére,közben meg végzem az esti arcápolási rutinomat.

-Nem akarunk egész este itt gubbasztani a hazád előtt. Nem tennéd meg,hogy beengedsz?-ezek tiszta bolondok,komolyan mondom. Kellett én jártassam a számat és elmondjam,hogy hova is megyek. Hát ezt nem hiszem el.

-És ha nem?-kérdeztem egy pimasz mosollyal. Szeretem húzni az agyukat.

-Akkor bemászunk a-

-Oké,oké. Rögtön jövök-azzal bontottam a hívást,úgy ahogy voltam,húztam a papucsot és mentem kaput nyitani az áldott barátaimnak.

Nemrég nem nyitottam direkt kaput nekik,hogy ne jöjjenek be,akkor nem voltak itt az egészen,csak Changbin,Hyunjin és Jisung. Az ablakból csak annyit látok,hogy három alak mászik be a kerítésen az udvarba. Szerintem az a kevés szomszéd is,ami van,azt hitte,hogy betörők akartak bejutni a lakásomba

Direkt a város szélén vettem egy házat,hogy nyugodt helyen tudjam tengetni a szabadidőmet. Hitetlenek,de attól még szeretem őket.

Kitártam a kaput,és vártam,míg szerre bejönnek és utána vissza zártam. Páran egy-egy szatyrot tartott a kezében,amit a konyhába vittek. Mire bementem a házba,mind a heten olyan szépen ültek a kanapén,mint egy-egy kisgyerek,akik épp várják az édességet.

Helyet foglaltam a fotelben és velük szembe fordultam. Mind az összesen egyszerre kezdtek el kérdésekkel bombázni a mai napról nagy hangazavart keltve a lakásban.Behunyt szemmel,türelmesen vártam,míg befejezik.

-Most komolyan csak ezért jöttetek?-kérdeztem,mire Jisung a szívére tette a kezét fájdalmas arcot vágott.

-Mi az,hogy csak ezért? Az első olyan lány az életedben,akivel az eltöltött nap után őszintén mosolyogsz-szólalt fel Changbin,a többiek helyeslően bólogattak.

-Na meg sok idő után,mert mostanában nehéz időszaka van,rég láttunk így-tette hozzá Chan biztató mosollyal,amit viszonoztam.

-Lehet nem tudunk tökéletes szerelmi tanácsot adni,de itt vagyunk és meghallgatunk-Jisung odajött és biztatásképpen kezét a vállamra helyezte.

-Csak a magad nevében beszélj-forgatta meg drámaian a szemeit Hyunjin. A többiek jót nevettek,Jisunggal ellentétben,aki ölni tudott volna a tekintetével.

-Ja igen,a nagy szerelem szakértő,aki fűvel-fával összekavarodik-Jisung odasétált és Hyunjin füléhez hajolt,miközben mondta,mire az idősebb hátracsapta a kezét,hátha eltalálja a fiatalabbat,de a reflexeinek köszönhetően hamar elkapta a fejét.

-Igazából-szólaltam meg,mire hirtelen csend lett és mind a heten rám kapták a fejüket-Én....tényleg rég éreztem magam ilyen,hogy is mondjam,különlegesen. Vagy nem is tudom hogy mondjam.Fura érzés,szerintem ilyet még nem is éreztem,de pozitívan fura-magyaráztam,inkább hadartam,miközben a padlón volt a tekintetem,de a többiek szemrebbenés nélkül figyeltek.Rosszabbak,mint a lányok,akik összeülnek és mindent is kibeszélnek egymás között.

-Ezt,hyung,úgy hívják,hogy szerelem-felhúzott lábakkal jelentette ki Jisung,mire odakaptam a tekintetem az utolsó szó hallatán.

-Áh,nem hiszem-vakarta meg a tarkóját Chan-Túl korán van ahhoz,hogy szerelemnek lehessen nevezni.

-Tudod,szerelem első látásra-szólalt fel újból Jisung széttárt karokkal.

-Az csak fellángolás. A szerelem sokkal másabb,mélyebb és érzelmesebb is,ami szenvedéllyel van tele-tette hozzá Changbin is.

Én csak a fejemet kapkodtam közöttük. Talán tényleg szerelem lenne? Nem,az nem lehet,igaza van Changbinnak,maximum egy fellángolás de csak annyi. Igen,egy mélyebb fellángolás.

-Han és a szerelmi élete-kuncogott Hyunjin,mire a mellette ülő Chan megbökte oldalt,hogy kussoljon.

-Na és mesé-

-Minhot még így sose láttam. Kenni lehet,mint a vajat most-vágott közbe Seungmin Jeongin szavába.Seungmin nagyon sokat ugratja a legfiatalabb tagunkat,de nem kivételez velünk se,nagyon jó és vicces beszólásai vannak. Mellette sose lehet unatkozni. Meg amúgy alapból velük lehetetlen unatkozni.

-Hogy te mindig a szavamba vágsz-egyet az idősebb vállába ütött,de az nem vette le a szemét se rólam.

Elmeséltem mindent nekik,minden kis részletet,semmit nem hagytam ki. A külvilágot teljesen kizártam magam körül. Csak úgy jöttek a szavak és ami eszembe jutott a mai nappal kapcsolatban,elmondtam.

Közben azon járt az agyam,hogy ilyen kevés idő alatt lehetséges-e szerelembe esni. Egy lány mellett se éreztem magam felszabadultnak,ellentétben Jenaval. Komfortosan éreztem magam egész nap vele,ilyen se volt még. Ez új számomra,de tetszik. Nagyon is.

-Hűha hyung-szólalt meg egy kis szünet után Felix. Kellett nekik pár perc csend,míg felfogják az imént hallottakat. Főleg tőlem-Te aztán kész úriember vagy-a többiek helyeslően bólogattak.

-Őszinte leszek-kezdett bele Changbin,mire közbevágtam.

-Oh,eddig nem voltál az?-szúrós tekintetet kaptam kérdésem után. Nem tudtam megállni,hogy ne szólaljak meg.

-Erre együnk-pattant fel és a konyha felé vette az irányt. Szerintem első találgatásra megmondtam volna,hogy kaját hoznak.

A nappali küszöbére ahogy beért a szatyrokkal,gyorsan felpattantam és visszafordítottam.

-A konyhabán eszünk-jelentettem ki,de Changbin nem volt hajlandó szót fogadni.

-De hyung,magunk után föltakarítunk-az ajkait lebiggyesztve könyörgött-Kérlek. Hyunjin életére esküszök-az említett odakapta a fejét a nevét hallva,a többiek nevetésben törtek ki.

-Ya! Te az én életemre ne esküdjél-kiabálta a nappali másik végéből.

Ennyit egy csendes,nyugis estéről.

-Legyen-sóhajtottam egyet.

-Köszi hyung-hajolt meg mélyen,utána a nappali közepére lepakolt és mindenki elé elhelyezte a saját adagját. Nagyon kényelmes Bin,utolsó alkalomkor is ugyanígy ettünk,és talán tetszett neki.

A Jena-val való témától teljesen más dolgokról beszéltünk és csomót hülyültünk. Felix és Hyunjin kérésére előszereltem az xboxot,míg végül én és Changbin pakoltuk el a szemetet a nappali közepéről,addig a többi vagy telefonozott vagy az egymással versenyző játékosokat nézték.

Lassan eljött az éjjel egy óra,felajánlottam nekik,hogy nyugodtan aludhatnak nálam,de ők inkább hazamentek. Mikor a kapun mentek ki,eszembe jutott valami.

Mikor Jeongin ment ki,a karjától visszahúztam.

-Egy egyetemre fogsz járni Jenaval,ha jól tudom egy karon is lesztek. Kérlek,vigyázz rá-komoly tekintettel néztem rá,egy kicsit,nem is kicsit,eléggé meglepődött a mondandómon. Majd megöleltem,ne tűnjön fel senkinek se,hogy amúgy súgtam neki valamit,és gyorsan kiment ő is a kapun csatlakozva a többiekhez.

Amint elhagyták a kanyart és már nem láttam őket,bezártam a kaput és bementem a házba,ahol magam után szintén bezártam az ajtót.

Őszinte leszek,jól esett a velük töltött idő. Igaz,sokszor átesnek a ló túloldalára,de attól még ők a családom.