Holnapután mar egyetem de nekem a mai napon jár az agyam. Nyolc körül értem haza,most mindjárt éjfél van és azóta csak a mai napon tudok gondolkodni. A nappaliban a kanapén ülök  egy nagy pulcsiban,a hajam összekötve hátul,a kezemben egy pohár narancslevet szorongatok,közben a dohány asztalon levő aranykeretes szemüvegemet bámulom.

Ahogy éjfélt ütött az óra,immár az üres poharat a mosogatóba helyeztem és a szobámba vettem az irányt,elvettem a pizsamámat,ami egy nagyobb pólóból és egy brazil alsóból állt jelen pillanatban. Ahogy beértem a fürdőbe,a tükör elé álltam,egy nagy levegővétellel lehámoztam magamról a ruhákat és megindítottam a kádban a csapot. Jól esett,ahogy a meleg víz a bőrömmel érintkezett. Megvártam,míg megtelik a kád,elzártam a vizet és belemerültem a kádba.

Körülbelül húsz percet feküdhettem benne be hunyt szemekkel,és nem meglepően,a mostmár tegnapi napon,gondolkodva. Igen,annyira jól telt,hogy nem tudom a fejemből kiverni.

Közben elterveztem,hogy amint felkelek,elindulok immár egyedül a városba,egyet plázázni. Szeretnék pár cuccot vásárolni,ugyanis elhoztam két bőröndnyi ruhát,ami a negyede az összes ruhámnak,de szeretném bővíteni a ruhatáramat,na meg a kiegészítők. Például imádom a masnikat. Van egy csomó színben,a hajam felét hátul masnival fogom össze,nem mindig,de ha talál a szetthez,akkor mindenképp és az ékszereket is imádom,szóval lesz mit nézelődjek.

Ezeken gondolkodtam,miközben megmosdottam. Miután mindennel végeztem a fürdést követően,a telefonomat feltettem töltőre,felhúzták az órát nyolcra,mert tudtam,hogy anélkül tízig is képes lennék aludni,és próbáltam elaludni.

A reggelem jól is kezdődhetett volna,ha nem az ébresztő hangjára ébredek meg,bár eszembe jutott,hogy valójában miért keltem fel ilyen "korán" és azonnal megjött a kedvem az élethez. Miután elhagytam az ágyat,a konyhába mentem,hogy töltsek narancslevet és utána menjek készülődni. Nem igazán vagyok oda a kávéért,fáj is a hasam tőle,szóval helyette a narancslé,ha a hatása nem is olyan,de nekem pont tökéletes a nap kezdésének.

Amint a fürdőben is elvégeztem a dolgokat,a bőröndökhöz mentem,ugyanis még nem pakoltam ki belőlük,így a szekrény full üres. De ha vásárolok valamit,tuti még ma elkezdek bepakolni.

Egy fekete szoknyát választottam,fehér pulcsival,hátul piros írással és egy szintén piros magasszárú Converse-vel. Most nem masnival fogtam össze a hajam,hanem hagytam kiengedve. Most nem lesz benne semmi kivételesen,legyen ilyen is. Ja és a szemüvegem.

Mire elkészültem tíz óra lett. Tökéletes,meg időben haza fogok érni. Magamhoz vettem a sötétkék szintén Converse táskámat és útnak indultam.

A kezem a pulcsi zsebében pihent és így sétáltam fél órát,míg elértem a plázáig. Beléptem az óriási épületbe,az első dolog,amit megpillantottam egy könyves bolt volt.

A könyveknek is függője vagyok. Mindenfélét is olvasok,de kifejezetten szeretem a romantikus regényeket bármilyen témában és mennyiségben.

Így hát bementem oda,a romantikus témájú polchoz sétáltam. Az itteni lakásomban is kialakítok egy sarkot,ahol olvasni fogok úgy,mint otthon. Egy babzsák kell ahhoz,egy polc és egy lámpa. Meghitt hangulatot teremt és még kényelmes is.

Egy könyvet levettem a polcról,hogy olvassam el a tartalmát. A helye üres volt és át lehetett látni a polc másik oldalára. Ott két ismerős alakot pillantottam. Összeráncolt szemöldökkel kukkoltam őket,hogy tudjak rájönni,hogy kik is ők és honnan lehetnek ismerősök.

Nem is tudom meddig bámulhattam őket,mert hirtelen eltűntek. Egy nagy sóhajjal fordítottam meg a könyvet és végre elkezdtem olvasni a tartalmát. Vagy fogalmazzak úgy,hogy elkezdtem volna olvasni végig,ha egy alak nem jelent meg volna előttem. Olyannyira megijedtem,hogy a könyv ki is esett a kezemből. Nagy szemekkel hajoltam le és amint felvettem leporoltam és ellenőriztem,hogy nem-e esett baja. Miután ez mind megvolt felnéztem az emberünkre.

Ez nem lehet. Hogyan kerültek ide,mikor egész végig szemmel tartottam őket. Remélem nem vették észre,hogy néztem őket. Mi van,ha azért jöttek ide? Uram atyám.

-Nagyon sajnálom az előbbit-mélyen meghajoltam. Miután felegyenesedtem,rájuk pillantottam de ők egymást nézték értetlen tekintettel. Szóval nem is vettek észre?

-Bocsi,de nem te vagy az egyik kiszolgáló az Early Bird-ben?-hogy mi? Úristen,nem,én ezt nem. Köpni-nyelni nem tudtam,mikor ezt a kérdést meghallottam.

-De igen-egy percig haboztam,aztán lehajtott fejjel gyorsan elmentem onnan. Elkezdtek újra beszélgetni,Minho nevére lettem figyelmes,ahogy elhaladtam mellettük,de minden reakció nélkül mentem tovább.

Megvan,hogy kik voltak ők. Minho barátai,akikkel péntekenként ülnek be a kávézóba. Most mindent elmondanak rólam,ami az előbb történt és teljesen leégetnek előtte. Én csak egy szerencsétlen könyvet akartam megvenni,pedig még érdekes is volt a tartalma,ahogy elkezdtem,de hogy én oda vissza nem megyek az is biztos.

Délután három volt és két nagyobb szatyorral a kezemben hagytam el a plázát. Ez a pár óra elég is volt arra,hogy kiválasszam azokat a ruhadarabokat és kiegészítőket,amiket mindig is akartam.

Szerencsére,mikor még otthon laktam,az ottani barátnőimmel voltunk diákmunkára és onnan maradt meg még elég pénzem arra,hogy nyugodtan vásároljak,amit csak szeretnék.

A lakásom felé is a mai kínos szituáción járt az agyam. Nekem mindegy mit gondolnak rólam,csak Minhonak el ne mondják. Bár,miért érdekelne Minho véleménye is,hogy kit gondol rólam? Nem kéne izgasson egyáltalán.

Hazaérve ledobtam a kanapéra a szatyrokat. A kezemet kicsit megvágta se sebaj,elmúlik. Mielőtt a szoknyát átvettem volna rövidnadrágra,felpróbáltam mégegyszer a ruhákat,miket vásároltam. Itthon valahogy mindig máshogy állnak rajtam,mint az üzletben. Máshogy látom magam,sokkal jobban.
Ezután elkezdtem bepakolni a szekrénybe zenével a háttérben.

Mindig is vágytam arra,hogy egyedül éljek. Most így az első pár nap vagy hét meg okés lesz,de szerintem azután vagy megszokom és tovább is jó lesz,vagy felülkerekedik a honvágyam. A második opciót már csírájában fojthatom el az egyetem miatt. A hosszabb szünetekkor úgyis hazamegyek.

Mikor végeztem,fáradtan estem bele az ágyba. Rengetegszer kezdtem elölről az egészet,mert volt,hogy nem tetszett ahogy kinéz vagy egy masik féle képpel több is be férne. A lényeg,hogy megvan és készen vagyok.

Az egyetem gondolata hirtelen a fejembe ugrott. Teljesen elfelejtettem,hogy holnap első nap. Kitálalom,megint valami fog történni holnap is.

Egy keveset telefonoztam,utána mentem fürödni és ruhát előszerelni,ami egy fehér ing volt,rá egy bézs mellény és egy sötétbarna szoknya.

Lefekvés előtt azon gondolkodtam,hogy vajon mennyi időm lesz a kávézóra az egyetem mellett. Főleg,hogy Minho is ritkábban jár be és ezután én is,így nem igazán fogunk találkozni.

A reggelem átlagosan indult,semmi izgi nem történt. A telefon navigációjával indultam neki az útnak az egyetem felé,ugyanis lövésem sincs,hogy merre lehet. Egyébként várom,mivel új és az elején még izgalmas de egy kicsit tartok is az egésztől. De ha a középiskolát kibírtam,akkor ez sima lesz úgy gondolom.

Szerencsémre nincs messze tőlem az egyetem,tíz perc alatt odaértem. Egy óriási épületről van szó,előtte egy csomó velem egykorú vagy pár évvel idősebb hallgatók beszélgettek egymással. Bennebb mentem az udvaron és egy ismerős srácot pillantottam meg. Nagyra tágultak a szemeim,ő is ott volt a könyvtárban,csak ő nem beszélt velem. Lehetetlen lenne az,hogy egész évben ne vegyen észre,de legalább ne most az elején.

Mostmár óvatosabban közlekedtem az épület bejárata felé. Kinyitottam ajtót és bementem. Itt is rengetegen voltak. Lassan sétáltam arra,amerre láttam a táskám pántját szorongatva.

Mentem volna fel a lépcsőn,mikor valaki a vállamat megkocogtatta. Ijedten hátranéztem és a nem várt személy mosolygott vissza rám. Na ne.

-Szia,tudtom szerint egy szakra fogunk járni-még mindig mosolygott,villogtatta a gödröcskéit. Nem tagadom,aranyos.

-Oh,szia. Valóban?-honnan tudja ezt. Nem is ismer. Zavaromban egy tincset a fülem mögé tűrtem.

-Igen. Oh,Yang Jeongin-mélyen meghajolt,két lépcsőfokkal lejjebb.

-Kim Jena-utánoztam az előző tettét,és utána mellém jött és már ketten lépcsőztünk fel.

-Egyébként furcsálhatod,hogy honnan tudom. Minho hyung mondta-megtorpantam. Nem hittem a fülemnek. Értetlenül nézett vissza rám,egy nagy levegőt véve mentem vissza mellé és folytattuk a lépcsőzést-Tegnap beszéltünk és említette,remélem nem gond-á nem,hogy is lenne gond. Mármint,tényleg nem az,ha mást nem mondott el csak ezt. Nagyon ajánlom.

-Ugyan,dehogy baj-mosolyogtam rá. Órát néztem és hét óra ötvenhét percet mutatott-Ojaj,bajban vagyunk azt hiszem.

-Mi?-összeráncolt szemöldökkel nézett le rám,és szembe jutottam a karomon levő órát.

-Wow Daniel Klein-egy likeot mutatott a kezével és ment tovább,megforgattam a szemem és egy nagyot sóhajtottam.

-Nyolc lesz három perc múlva,kezdődnek az órák-tudattam vele,mire lehervadt a mosoly a szájáról.

-Na jó,nem vagyunk nagy bajban. Tudom merre kell menni, remélem három perc alatt felérünk a következő emeletre.

Először csak felgyorsítottuk a lépéseinket,de mivel hosszúak a folyosók és messze volt a lépcső,ezért futni kezdtünk. Megfogta a csuklómat és úgy rohantunk a terem felé.

Lihegve álltunk meg az ajtó előtt és nyitotta ki az ajtót nekem elsőbbséget adva.