Elköszöntek Minhotól a többiek és mentek is ki, de ő maradt. Fogalmam sincs miért. Közben Hyejin is előkerült és takarítottunk meg szereltük elő holnapra a dolgokat.

De mivel a lány sietett, hamarabb elment és egyedül hagyott VELE. Hát hogyne, pont ilyenkor kell siessen, nagyszerű.

Mikor már mindennel végeztem, levettem a kötényt, amit elraktam, a vászon táskámat a vállamra helyeztem, a szemüvegemet a fejemre tettem és köszöntem volna el tőle, de köszönés helyett a nevemet mondta.

Kicsit meghőköltem. Kérdőn néztem rá és vártam, hogy mondja el mit akar, minél hamarabb akartam hazamenni, lefárasztott a mai nap. Épp beszédre nyitotta a száját, mikor a telefonom csengőhangja szólalt meg,mire összerezzentem. Minho meg se moccant. Szúrós tekintettel nézett a kezemben lévő készülékre.

Meg se néztem ki hívott, halkítottam le és vártam, hogy immár tényleg mondja el, hogy mit szeretne. Haza akarok már menni.

-Na szóval-hátra tolta a széket azzal a lendülettel, hogy állt fel. Szemembe nézett ugyanúgy, ugyanolyan mélyen, ahogy fizetéskor-Hétvégén nem kell be gyere.

Mosolyogva hajoltam meg, megköszöntem és mentem volna ki, mikor egy szorítást éreztem a csuklómon. Hirtelen néztem le rá, majd a gazdájára. Ma nem érek haza, esküszöm.

Fogalmam sincs, hogy milyen arckifejezésem lehetett, de elmosolyodott, ahogy meglátta. Szerintem jobb is, hogy nem tudom. Szégyenemben lehajtottam a fejem.

-Van valami terved holnapra?- van hát. Kipihenni ezt a két napot,mert teljesen elszoktam a korán keléstől. Aludni egész nap, Netflixezés közben nassolni, aztán elmenni várost nézni.

-Hát, gondoltam várost nézek, hiszen most, nemrég költöztem ide, és-

-Megengeded, hogy körbevezesselek? Mármint-egy kínos kuncogás után folytatta- Nem tudom természetesen az egész várost, de pár helyre elvinnélek, amit érdemes meglátogatni. Mit szólsz?-mosolyogva nézett rám és várta a választ az ajánlatra, de én érdekesebbnek találtam a cicás képeket a falakon.

-Miért is ne, benne vagyok-megint meghajoltam, elköszöntem, majd tényleg kifelé mentem.

-Tizenegyre itt találkozunk-egy likeot mutattam neki a levegőbe kifele menet, vissza se nézve, egy mosollyal jutalmazta, mivel mikor becsuktam az üvegajtót, ránéztem.

Épp akartam bezárni a kávézót, mikor megláttam, és készül elmenni, de nem értettem hol szándékszik kimenni, ha nem itt. Van más kijárata is?

Valamit mutogatott a kezével, hogy még marad aztán megy ő is ki egy más kijáraton. Legalábbis én ezt szűrtem le. Egyet bólintottam és be is zártam. Menet közben eszembe jutott, hogy valakinek a hívását nem fogadtam, így a szatyromból előkotorásztam a készüléket, közben vártam, hogy az átjárónál a lámpa zöldre váltson.

Egyik otthoni barátnőm volt az. Mosolyogva vettem kezembe a telefont és tárcsáztam a számát. Egyből felvette, ritka dolog, főleg tőle. Jól esett, hogy érdeklődik irántam.

-Szia Jane-húzta el az utolsó szótagot a nevemben.
-Hello, na mi újság?-zöldre váltott a lámpa és gyors léptekkel szeltem át az utat.
-Ezt inkább én kéne kérdezzem. Itthon minden a legnagyobb rendben.
-Nálam is. Attól függetlenül, hogy van már munkahelyem, semmi érdekes nem történt-elhúztam a szám tudva, hogy márpedig van.

Egészen a lakásomhoz érve beszéltem vele. Harmadik napja vagyok itt de már annyi minden történt otthon, hogy volt mit kibeszélni.

A lakásomhoz érve vettem ki a szatyromból a kulcsot, kinyitottam vele az ajtót egy nagy sóhajjal és összepréselt ajkakkal bementem.

A hasam üres volt pont úgy, mint a lakásom, éhezett a szervezetem, de mégis az járt a fejemben, hogy holnap mit tudjak felvenni. Tegnap sikerült kipakolnom a bőröndökből a ruhákat.

Egyébként csak ruházatot hoztam, amit beletuszkoltam két óriási bőröndbe. Először azt hittem, hogy nem lesz ez a kettő elég,viszont valahogy összefértettem a dolgokat. Így se hoztam el az összeset, hiszen itt fogok vásárolni is, csak amiket gyakrabban használok.

A könyveket, azokat majd máskor hozom el. Imádok olvasni, rengeteg könyvet olvastam eddig ki, az ottani szobámban a könyvespolc volt a kedvenc dolgom. A szentélyem volt az.

Este kilencig próbálgattam a ruháimat, hogy mit vegyek fel másnap. Minden felsőt minden nadrággal és szoknyával párosítottam, hogy mi nézne jobban ki,még az olyan ruháimat is felvettem.

Végül egy rózsaszín és fehér kis kockás ruhát választottam egy fehér cipővel.

Még azóta se ettem, mióta hazajöttem, így a hűtőhöz kosornyáztam és kinyitottam. A szememnek erős volt a hűtő világítása, így hunyorított szemekkel néztem körbe benne, hátha találok valamit. Sajtkrémet láttam meg, amit ki is vettem. Kenyerem még maradt meg, tegnap vettem volt azt hiszem, paradicsommal lenne a legfinomabb, de most túl fáradt és őszintén, lusta is vagyok elmenni a nonstopba, így inkább kezembe vettem a telefont és rendeltem vacsorát.

Ledőltem a kanapéra és lehunytam a szemeimet a fáradtságtól, de a gondolat, hogy aztán kell hozzák a kaját, egyből kipattant a szemem.

A másnapon gondolkodtam, nem tudtam kiverni a fejemből azt, hogy Minhoval találkozok. A gyomrom egyből reakcióba lépett és teremtette a pillangókat odabent.

Gyorsan tereltem a témát róla. Nem gondolhatok folyamatosan rá. Őszintén, nem tudom mi lelt, de ezt így nem hagyatom.

Azon kezdtem el gondolkodni, hogy teljesen máshogyan képzeltem el ezt a munkahelyet, hogy milyen baristának lenni. Azt hittem csak szolgálom ki az embereket, de egyáltalán. Óriási stresszel és nehézségekkel jár idegenek kedvében járni és kedves lenni velük még akkor is, mikor bal lábbal keltél fel és a hátad közepére sem kívánod őket.

Na meg a kiszolgálás,mindig is tartottam attól, de lassacskán csak belejövök. Elég hirtelen kezdtem neki, így megtanulni sem volt időm, nem is így képzeltem el, kezdjük ott. De hát ezt és így adta a sors. Minden okkal történik.

Gondolataimat a csengő zavarta meg, de abszolút nem bánom, sőt. Megnyomtam a mikrofont, mondva, hogy jöjjön fel és vártam, mikor az ajtómnál is csenget. Toporzékolva vártam ott, mint a kisgyerek ahogyan a Mikulást várja, hogy vajon milyen ajándékot visz neki.

A csengőt épp meghallottam, rögtön nyitottam az ajtót.

-Jó estét!-mosolygott a futár. Nagyon ismerős, mintha láttam volna ma valahol-Tízezer won lesz-az alsó ajkát kezdte harapdálni én meg továbbra csak bámultam és próbáltam kitalálni,hogy honnan lehet ismerős-Hölgyem, sietek, tetszik fi-

-Ja, persze, igen-kapkodtam a pénz után. El is felejtettem, hogy hová tettem, egyáltalán előszereltem-e? Persze, hogy nem,minek is-Egy pillanat-szóltam neki, majd gyorsan a vászon táskámnak estem és a pénztárcám után kutattam. Kis és egyben kínos keresgélés után megtaláltam, kivettem belőle az összeget és futottam is vissza az ajtóhoz. A bőr sült le a pofámról szégyenemben-Elnézést, csak hosszú napom volt-egy szintén kínos mosoly keretében adtam át a pénzt és kaptam kézbe a vacsorámat.

-Jo étvágyat! Szép estét-meghajolt, azzal a lépcsőket gyorsan szelve ment le. Nem várta meg a liftet, tehát akkor tényleg sietett, hát hogyne sietne, fél tíz van.

Mikor eltűnt a látószögemből becsuktam az ajtót és ugrándozva a kanapéhoz mentem és lehuppantam. Rég örültem ennyire a kajának.

Máshoz nem volt kedvem csak sült krumplihoz és egy hamburgerhez. Gondolkodtam pizzán is, de egy egészet egyedül nem fogok tudni megenni, vagy a másik fele maradt volna reggelre, jól esett volna, na de mindegy, majd máskor.

Éves közben annyira elkalandoztak a gondolataim, hogy észre vettem azt, hogy már nincs amit enni. Órát néztem, tíz is el van múlva. A zacskókat eldobtam, magamhoz vettem a pizsamám és fehérneműt, aztán mentem a fürdőbe tusolni.

bocsanat, hogy ritkabban vannak reszek. a tanulas nagyon lehuzza az energiamat ES A SOK EMBER BRUHH
szoval a megerteseteket kereem<3

ez a resz nem kimondottan lett a kedvencem, viszont remelem nektek tetsziik:3