-Tehát akkor,magas minőségű, kiegyensúlyozott étrendre van szükségük. A magas fehérje és zsírtartalmú táplálék biztosítja számukra a megfelelő energiát-Minho a laptopjába belebújva olvasott az asztalnál,miközben az esti teáját kortyolgatta le sem véve a szemét a kijelzőről-Naponta egy-két óra mozgásra van szükségük,hetente kell fürdetni és fésülni és érdemes rendszeresen elvinni állatorvoshoz különböző vizsgálatokra,még a fogaival kapcsolatban is-meglepettsége kiült az arcára,miközben tovább olvasott a sorok között.

Jót mosolyogtam rajta,és mivel el is vette a figyelmem,a kis kölyök kiélvezte a helyzetet és hevesen a mellkasomra szökött,ami miatt ijedtemben hátraestem ülőhelyzetemből. A könyökömön sikeresen megtámaszkodtam reflexszerűen,majd ezután ugrálni kezdett mellettem mosolyogva,mintha az lett volna a tényleges célja,hogy hátra lökjön. Mosolygóssága rögtön ihletett adott.

-Cuki-szólaltam meg,közben szemem le se vettem a kutyáról. Egyik kezemmel támaszkodtam,a másikkal a fejét simogattam. Minho a szemüvege mögül rám pillantott.

-Igen,valóban aranyos kutya, mondhatta volna, hogy ennyire költséges lesz-a mondata utolsó részét halkabban intézte magának megjegyzésként.

-Mármint a neve. Legyen Cuki-elkezdtem csiklandozni, és ennek hatására az kezemet rágcsálni kezdte.

Ennél jobb esti programot el sem tudnék képzelni egy megterhelő nap után. A ház kényelmes melegében játszani egy végtelenül boldog szőrgombóccal megunhatatlanul, maga volt a mennyország. Mindeközben Minho részletesen utánanézett kiskutyus fajtája gondozásának, mivel jó ötletnek tartotta elhozni a barátja menhelyében megjelenő egyetlen kölyök Golden Retrievert.

-Költségesebb egy gyereknél,komolyan mondom-egy nagy sóhaj után hátradőlt székében és ránk nézett. Egy halvány mosoly után levette szemüvegét,odajött és leült mellém a földre-Szóval Cuki? Mint az öcséd?-az utolsó kérdése hallatán ledermedve tátottam el a számat-Te testvéred,mégis nekem jut eszembe hamarabb ez. Meg ne hallja ezt Jake-immár Minho kezdett el játszani a kutyával magával szembe fordítva. Halk kacaj hagyta el számat kis idő múlva, majd csatlakoztam a játékba.

A nappaliban pislákoló led-lámpák és a kandalló lágy, meleg fénye terítette be a szobát, fokozva a meghitt hangulatot. A játék közepette átfutott az egyetem gondolata, és rögvest eszembe juttatta a délelőtt abbamaradt tanulást.
Így sose fogok előrébb haladni,ha magamat nem érem utol.

Minden erőmmel azon voltam, hogy félre tegyem ezeket a gondolatokat a fejemből és a jelenre összpontosítsak, mert a tanulást még megkapom máskor is, de azt a pillanatot már soha.

-Várj itt- gyorsan felpattant ülő helyzetéből és a garázs felőli ajtót célozta meg.A kis csöppség se értette a helyzetet,ugyanis ülve oldalra döntött fejjel nézte, ahogy Minho elhagyja a helységet.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire gyorsan megbarátkozik az új környezetével, hogy ennyire hamar otthon érzi magát. Mintha mindig is itt lett volna. Mindenre kíváncsi, mindent megszaglászik, és élvezte az új helyét. Teljesen beilleszkedett már az első naptól fogva.

-Na itt is vagyok-egy nagyobb, kör alakú párnafélét hozott, aminek a közepe láthatóan süllyesztve volt-Ez egyébként macskának való kis fészek aludni, de neki most egy, max két éjszakára nagyon is megfelel- a kanapé mellé elhelyezte, amibe próbálta beleinvitálni a kis ebet-Figyelj, Cukorka- a becenév hallatán felnevettem-Van egy jó hírem meg egy még jobb. A jó hír az, hogy kapsz egy szuper kényelmes ágyat, és olyan puha, mintha felhőn aludnál-ütögette meg, miközben a kutyáról a tekintetét le nem vette. Mosolyogva figyelmet kettejüket-A még jobb hír pedig, hát, az, hogy ez valójában egy macskaágy, de pszt, ne áruld el senkinek. Ettől leszel igazán különleges-szája elé tette mutatóujját, majd elmosolyodott és rám nézett. Gyomromban feléledtek hirtelen a pillangók, ami jóleső görcsöt váltott ki belőlem.

Az állatok iránti szeretete nagyobb a végtelenségnél is. És amilyen tisztelettel beszél hozzájuk, viselkedik velük, példaértékű. Egy dologra rájöttem az este folyamán, mégpedig az, hogy egyre jobban szeretem ezt az embert. Kapun belül igen is képes kimutatni a szíve melegét, ha a külvilág nem is ismeri. És belegondolva, hogy én azok közé tartozok, akik ezt tapasztalhatják, mindennél is nagyobb ajándék.

A gondolataim hatására könnyek gyűltek szemembe, amiket letöröltem, amint lecsordultak.

Barátságos jellemét kimutatva, Cuki belemászott a kiságyba és befészkelődött. Minho derűs mosollyal és csillogó szemekkel nézett hátra rám, és meglátta a tükrös tekintetemet, amit a könnyek hagytak maguk után. Arcáról eltűnt a derű. Odaaraszolt hozzám ülve és vállamra tette két kezét és mélyen szemembe nézett.

-Minden rendben van?- felváltva vizslatta szempáromat kissé komoran és aggódóan.

-Igen- suttogtam és éreztem, hogy halvány mosoly terül szét arcomon- Ezek csak örömkönnyek voltak- nyugtató pillantást intéztem felé jelezve, hogy tényleg minden a legnagyobb rendben.

-Örömkönnyek?- kérdezte, mintha nem hinne a fülének.

-Igen- bólintottam- Néha annyira boldog vagyok, hogy nem tudom visszatartani- erre ő is elmosolyodott. A komorság eltűnt tekintetéből, és helyette valami meleg, őszinte ragyogás jelent meg.

-Ennek nagyon örülök, hogy boldog vagy- mondta, majd egy csókolt adott homlokomra, ami hatására behunytam a szemeimet.

Egy kis ideig még csodáltuk a már alvó kis Cukit, majd Minho felpattant és a szekrény fele sétált, egy alsó polcról elővett egy boros üveget, amiről a port egy törlőkendő segítségével letörölte és a pultra helyezte.

-Ez egy húsz éves bor-kezdett bele, miközben a dugóhúzó után kutakodott a fiókokban, én meg a szőnyegről néztem végig minden egyes mozdulatát. Úgy mozgott ott a konyhában, mintha előre meg lett volna írva minden másodperc. Kimért, tudatos és karizmatikus, ahogy a kisugárzása a nap huszonnégy órájában. Aznap, amikor beléptem a kávézóban már megfogott csak magával a kisugárzásával. Azóta minden egyes nap hálát adok, hogy betévedtem oda. Rengeteget köszönhetek neki-Ma egy különleges napot ünneplünk-folytatta, majd elővett két borospoharat.

-Cukorkát?-szándékosan nem Cukit mondtam az előző megnevezése után, és tisztában is volt ezzel, hiszen oldalmosolyát megvillantotta miközben a poharakba bort töltött kecses mozdulattal. Mozdulataiban megnyilvánult a családi hovatartozása.

-Igen, őt is, de van még egy dolog-bement a szobába, és pár perc múlva két pléddel és egy pulcsival tért vissza. Az egyiket már odabent magára vette, a másikat pedig felém nyújtotta, egyértelműen jelezve, hogy vegyem fel. Épp kérdezni akartam valamit, amikor megelőzött-Ne mondj semmit, csak vedd fel, és indulunk ki-suttogta halkan, miközben tekintete megakadt a kis csöppségen, aki békésen szunyókált, fejét a lábikójára hajtva.

Néma csendben vettem fel a kapott pulcsit, majd szótlanul követtem őt, miközben kiléptünk a kertbe, és az impozáns pergola felé vettük az irányt.

A pergola alatt található kényelmes kanapén foglaltam helyet, míg Minho a dohányasztalra helyezte a bort és a két poharat. Papucsomat a földre tettem, majd a plédbe burkolózva ültem be kényelmesen a kanapéra. Minho mellettem helyet foglalt, kezében egy kisebb távirányítóval, amely öt gombbal rendelkezett, egy nagyobb és alatta négy kisebb karikával. Egyetlen gombnyomással képes volt elhúzni a tetőlapokat, így szabadon élvezhettük a csillagokkal teli égbolt látványát. A csillagok szinte karnyújtásnyira ragyogtak fölöttünk.

-Nem is tudtam eddig, hogy létezik ilyen-ámulattal bámultam, ahogy a tető elhúzódik. Számomra új volt ezt látni, és elképesztően hihetetlen. Az élvezettől nem is éreztem a február hidegét, hiszen ilyenkor, amikor tiszta az ég éjjel, sokkal hidegebb van. De nem éreztem, pedig még a borba se kortyoltam bele, hogy arra tudjam fogni.

-Na látod, mindennap tanul az ember valamit-mivel a tiszta égbolt már teljesen látszódott, felnézett rá, hogy gyönyörködhessen benne. De én nem a csillagok ezreivel megszórt égben gyönyörködtem, hanem benne. A szemében tükröződött az égbolt, mintha a csillagok ott találtak volna otthonra.

Észre se vettem, hogy egy ideje egymást néztük, hirtelen elkaptam a fejem, és gyors szívveréssel én is elkezdtem az eget csodálni. Megpillantottam a holdat, amelynek fénye bevilágította az egész udvart. Majd eszembe jutott valaki, a nagypapája. Azt nézte aztán, az ezüst teliholdat. Az üveget elemelte az asztaltól és belekortyolt a borba, majd lassan visszahelyezte egy kisebb koccanással.

-Láttad?-mutattam az ég fele, miután megpillantottam egy hullócsillagot-Akkor láttam utoljára hullócsillagot, amikor fent a tetőn auto piknikeztünk-közben eszembe jutott egy mondata arról az estéről, amit azóta se tudok a fejemből kiverni. Én vagyok fölül mindig,ezt jegyezd meg. A gondolattól is fülig pirultam, de hála a sötétségnek nem látszódott, hiszen akkor nagy bajban lennék. A hold fénye meg nem elég ahhoz, hogy ezt látni lehessen.

-És kívántál valamit?-kérdezte lágy hangon le sem véve a tekintetét az égboltról. Persze, de te nem kell róla tudj. Természetesen ezt nem mertem kimondani, csak egyet bólintottam válaszul.

Halkan felsóhajtottam, szívemben ott kavargott egy vágy, amit nem mertem kimondani. Bárcsak örökre itt maradhatna mellettem, gondoltam, mintha az az éjszaka soha nem ért volna véget. De csak hallgattam, hagytam.

-Nem mondhatom el, azt akarom, hogy teljesüljön-nem bírtam ránézni, szemeim az égbe kapaszkodtak. De az a csendes, mégis mindent eláruló figyelem, amely szavak nélkül is beszélt, éreztem magamon.

-Tudod Kiscsillag, a csillagok sosem tűntek ennyire gyönyörűnek, mikor egyedül néztem őket-szólalt meg pár perc csend után. Mintha ezidáig ezen a mondaton gondolkodott volna-Ma
viszont lenyűgözők.

A szívem kihagyott egy ütemet, de nem mertem ránézni, csak a csillagokat néztem tovább, mintha azokban keresném a válaszokat az érzéseimre. Éreztem, hogy a tekintete rajtam pihen, és ez egyszerre töltött el izgatottsággal és zavarral.

-Sosem gondoltam volna, hogy egy éjszaka ennyire különleges lehet-folytatta, a hangja halk és őszinte volt, mintha egy titkot osztott volna meg-De azt hiszem, nem is a csillagok miatt-végre rászántam magam, hogy felé forduljak, de csak félénken pillantottam rá.

-Hanem miért?-kérdeztem halkan, szinte suttogva, félve attól, hogy a válasz mindent megváltoztat. Egy pillanatig hallgatott, majd egy halvány mosoly kíséretében válaszolt.

-Mert veled nézem őket-a csend ismét ránk telepedett, de most nem volt kínos, inkább tele volt jelentéssel, érzésekkel, amelyek szavak nélkül is ott voltak közöttünk. Nem válaszoltam, de a halvány mosoly az arcán mindent elmondott, amit a szavak nem tudtak volna-A csillagok valahogy mindig szebbek, ha valakivel osztozunk rajtuk, nem igaz?-itt már a szívem belekezdett bolondos ütemébe-Mit gondolsz, ha megpróbálnánk együtt? Amíg világ a világ-na itt aztán attól féltem, hogy kiszakad a mellkasomból. Bennem volt a félsz, hogy netalantán meghallotta. De erre se tudtam száz százalékban figyelni, ugyanis az imént elhangzott szavai vízhangoztak a fejemben újra és újra, mintha egy lemez bekattant volna.

-Amíg világ a világ-ismételtem utolsó szavait, ami egyértelműen egy igen a válaszára. A szemében felcsillanó öröm, az én rózsaszínre festett arcomon lévő mosoly és a bizsergő érzés mindent elárult.

A hideg kezével a fülem mögé simította egy elszökött tincsemet, majd az államat gyengéden felemelve ajkait óvatosan az enyémekre helyezte. Pár másodpercnyi csend után, mikor megéreztem a lélegzetét, minden más eltűnt körülöttünk. A bor enyhe, fűszeres íze még mindig érződött. Minden szó feleslegesnek tűnt ott, abban a pillanatban. Csak a szívem erős dobogása hallatszódott, amit lehetetlen kontrollálni. Fel sem tudta fogni, hogy az elmúlt öt percben mi történt. Majd holnap, miután felkeltem és azt fogom remélni, hogy ez nem egy álom volt, ami a tudatalattit vetítette ki nekem az éjjel folyamán.

Lassan elhúzódott tőlem, mosolya még mindig ott játszott az arcán. Nekem meg mintha minden gondom megszűnt volna, elég csupán a jelenléte. Minden annyira tökéletes volt, hogy lehetetlennek tűnt, hogy valós legyen. Nem voltam ehhez szokva.

-Csípj meg-kijelentésem zavarodottságot vitt tekintetébe-Félek, hogy ez egy álom-halk kuncogását elejtvén köszörülte meg a torkát.

-Megérdemled, hogy életed végéig ilyen pillanatokban élj, és én teszek róla, Kiscsillag-egy csókot lehet homlokomra és közelebb húzott magához. Majd rájöttem valamire, ami akár válasz is lehet erre az álomszerű valóságra.

A legkülönlegesebb pillanatok azok, amikor az ember végre megérti, hogy vannak dolgok, amiket szavakkal nem lehet kifejezni.