-Biztos vagy te ebben?-vagy ötödjére tette fel ezt a kérdést Chan miután elmeséltem neki a kigondolt tervemet az a senkiházi ellen.

Nem kicsit lepődött meg a történet elmesélése után,adnom is kellett neki pár perc időt,hogy felfogja mit is mondtam neki. Miközben meséltem,a szőr is a hátamon felállt és kirázott a hideg. Még kimondani ezt az egészet is durva,nemhogy átélni,ráadásul egy olyan lánynak,aki még egy légynek se ártana. És még ki tudja hány ember életét keseríti meg a terrorban tartásával,a különféle fenyegetéseivel és tetteivel a gépe mögött álnévvel,hiszen felvállalni magát már túl gyáva. Név nélkül könnyű ilyeneket és ezekhez hasonlókat művelni,de csak pár percig tart neki ez a bujdosása.

-Igen,más módszer nem jutott eszembe,de ez tényleg biztosra megy,tehát megkapjuk az információit,viszont van benne kockázat-magyaráztam-A virtuális magánhálózattal anonim leszek,úgyhogy nem fog tudni engem megkeresni semmiképp-néhány kattintás és beállítás után az Instagramon megkerestem annak a szemétnek azt az oldalát,amelyiken Jenának írt a múlthéten.

-S mit fogsz írni? Hogy fogod elérni,hogy aztán rálépjen a linkre?-ajakharapdálás közben forgattam a szemem,mikor hirtelen ledermedtek az ujjaim a billentyűzeten. Már a fogaskerekek hangja is hallatszódott,olyannyira tanakodtam egy frappáns kis csalogatós témán.

Chan a hátam mögötti fekete bőrfotelról felpattanva egy széket hozott az enyém mellé és leült. Az arcára volt írva,hogy eszébe jutott valami,ami talán egy jó ötletnek bizonyult.

-Mi lenne,ha pénzzel csalogatnád? Mármint felhozol egy olyan témát,amiből simán a pénz fele tudod terelni azt és gyanús se lesz,hogy egyből az anyagiakat hozod fel-a nagyra tágult szemeiből és szélsebes beszédéből izgatottságát következtettem le. Elmosolyodtam két másodpercre ötletétől,ugyanis ez tényleg egy jónak hangzott,márcsak sikerülnie kellett.

-Gondolkodtam a petíción is,de ez őszintén,szerintem ez nem rossz,sőt,ha még a pénzt is szereti akkor sima ügy,csak egyszer a bizalmába kell férkőznöm,hogy ilyesmiket hozzak fel neki,de meglesz-összepréselt ajkakkal vettem egy igen mély levegőt. Éreztem a homlokomon a verejtéket és a halántékomban lüktető eret.

Nem volt amitől tartsak,hiszen biztonságos eljárással folyamodtam ehhez az ügyhöz,de mégis egy fura közérzet vett birtokába. Lehetséges azért,mert korábban ilyennel nem foglalkoztam egyáltalán,mivel abszolút nem volt szükség és így első alkalomként eléggé felemésztett,ez nem játék,akárhogy is nézzük,ki tudja hány ember életet mentem meg ezzel.

Órák teltek el,mire ki tudtam szedni belőle néhány olyan információt,amihez a kieszelt tárgyat fel tudom hozni. Természetesen az elején kurva nehéz volt vele,azt hittem ezt lehet a kukába dobni,hiszen egy csomó zagyvaságot összehordott,de a türelem meghozta gyümölcsét.

Szép lassacskán belemerültünk a pénzes témába,ami már fél sikert aratott. A szívem egyre jobban és egyre nagyobbakat dobogott,amint közelebb kerültünk a terv legfontosabb részéhez,a linkhez,amit elküldtem mondván,hogy egy támogatás részünkről.

-Ez akkora egy mocskosság-vett egy nagy levegőt Chan a mai nap már második kávéjával a kezében,amiből kiitta az utolsó kortyot is,miközben a gépen lévő beszélgetést bámulta.

-Legalább nem mondjuk magunkról,hogy orvosi rezidensek vagyunk-húztam félmosolyra az ajkamat,Chan felnevetett-Esküszöm kíváncsi lettem kivel van dolgunk-harapdáltam ajkaimat, és az asztalon kopogtatta ujjaimat-És ha ismerjük őt?-nagy szemekkel kaptam a fejem Chanra,aki a homlokát csak összeráncolta reakcióként feltevésemre.

-Nem hiszem,de ha mégis akkor az nagyon megszívta-a monitorra nézve láttam,hogy megnyitotta az illető a linket,mire mindketten kiegyenesedtünk.

A programba belépve kattintgattam párat,majd a szarházi információi egymás alá sorakozva tárultak elénk,aminek hatására a légzésem hirtelen felgyorsult és a víz is elvágott.

Johnson Denny.
19 éves.
Egyesült Királyság,Wales.

Mi a franc?!
Ezek voltak a fontosabb tények,amiket tudni akartam,de ezeken kívül még ott ékeskedett a koordinátája,az eszközének a neve és hasonló információk sokasága.

Nagy szemekkel bámultam az adatokat nem figyelve a rengeteg jött üzenetet ettől az állítólagos Dennytől,miszerint neki nem mutat semmit és én csak átvertem.

Mekkora egy seggarc baszki. A vér csak úgy izzott az ereimben.

-Orvos a nagynénje térdkalácsa-arrább tolva az üres kávésbögrét könyökölt fel az asztalra-Most megvannak az infók,és ezzel mit fogsz kezdeni?-nézett rám,de a szemem a gép kijelzőjéről képtelen voltam levenni. Hirtelen indulattól majdnem beütöttem,de mivel nem egy olcsó mulatság volt beszerezni,így magam mellett szorítottam ökölbe a kezeimet.

-Ezzel be lehet lépni ennek a szemétládának a jelenleg használt eszközére is. Nagyon gondolkodok megtegyem-e. Ki tudja miket kapunk még,valami terv vagy hasonlók-néztem rá beharapott ajkakkal az idegességtől. Nem vártam a válaszára,hanem ösztönösen cselekedve pattogtak ujjaim a billentyűzeten,majd öt perc múlva az adott gép háttere villant meg az enyém helyett.

Mindent átnéztem a leggyorsabb tempóban,amit diktálni tudtam abban a helyzetben,de hozzá nagy pontossággal és odafigyeléssel. Egy eléggé eldugott mappára találtam rá "Képek" néven,amire rákattintottam és egymásután több fájlt is betöltött,majd az elsőre ráléptem,de ami fogadott az betette nálam a kaput.

Éreztem,hogy hamis.

Tizenöt személyből álló névsor jelent meg,ahol Jena neve is szerepelt a hetedik sorban. Képernyő fotót készítettem gondolkodás nélkül minden egyes olyan bizonyítékra,ami azt mutatta,hogy ez az állat egy beteg idióta,akinek nincs élete.

A link után küldött üzeneteket meg se nyitva kiléptem mindenből,majd leállítottam ezt a programot is. A fiókból kivettem egy adathordozót,amire rátettem a nemrég készült képernyőfotókat.

-A következő lépés?-telefonján valamit pötyögött,majd újra nekem szentelte figyelmét.

-Három opció van-kezdtem bele. A bőrkanapéra átülve hunytam le a szemem-Az első,hogy elmegyünk a rendőrségre és feljelentést teszünk. A második,hogy-itt elhallgattam és tovább csendesebben folytattam-Lábalól eltesszük.Mármint nem mi,hanem az ezzel foglalkozó emberek. Ez teljesen illegális,de elértünk odáig,hogy ez engem abszolút nem érdekel. A harmadik meg,hogy én megyek el azoknak a segítségével és puszta kézzel végzek vele-vázoltam fel a terveket,közben a pulcsim szegélyét kezdtem el tűrögetni idegességemben.

-Szerintem az első lesz a legjobb döntés-bólogatott Chan karba tett kezekkel-Ha sikerül elkapni,márpedig kell sikerüljön,hiszen kézzelfogható bizonyítékok és infók vannak róla,akkor legalább fel fogja mérni a helyzet súlyosságát,amit tett és szenvedni fog. Szabadságvesztést von maga után-válaszát megindokolva ült le mellém és kezét a hátamra helyezte-Kiskorú volt még Jena,mikor azokat tette vele,tehát gyerek pornógráfia,zaklatás kiskorút,ez önmagában minimum öt év dutyi. És ha ez nem lenne elég van Jenán kívül még jó pár ember,szóval több áldozat van a kezében,és nem lehet tudni hány él közülük,ez simán börtön-magyarázta. Rá se nézve figyeltem mondandóját az állkapcsomat befeszítve.

-Igaz-vettem egy nagy levegőt-Remélem az a dög megbűnhődik.

Azon járt az agyam,hogy ezt Jenának hogy mondjam el,hiszen a tudta nélkül csináltam mindezt. Itthon sincs,mivel haza kellett menjen így a vizsgái után Karácsonyra és hálaadásra,amíg tart a szünete,majd csak január nyolcadikán jön vissza.

Jó volna minél hamarabb elmenni a rendőrségre és feljelentést tenni,de Jena nélkül nem megyek el,bár nem is tudok,mivel ő az áldozat,ő kell vallomást tegyen. Egyszer el kell mondjak neki mindent,majd utána rögtön megyünk,ahogy ideért.

Bár nem volt étvágyam,de Chan unszolására együtt vacsoráztunk nálam,majd ment is haza,mivel már későre járt,pontosabban éjfél múlt tíz perccel,amint kilépett az ajtón.

Nem volt kérdés,aludni egyáltalán nem tudtam,olyan szinten felkavaró ez a zaklatásos dolog. Az idegességem felülmúlt mindent akkor éjjel,egy órakor még az a kis mennyiségű kaja is visszajött,amit megenni is alig tudtam.

Annyira ijesztő,hogy vannak közöttünk ilyen beteg emberek,akiknek nincs életük és a másét teszik tönkre. Nagyon hihetetlen volt számomra,hogy Jena is áldozat lett a cyberbullingnak,gondolatától a hideg is végigfutott rajtam. Márcsak belegondolni is hátborzongató,mikor egy vadidegen kirakja a házatokat jelezve,hogy tudja hol laksz és a fenyegetését onnantól nem tudod ijesztegetésnek nevezni,valami borzasztó.

Újra végignéztem a listát. Mintha horrort néznék,úgy éreztem magam a monitor előtt. A szemem megakadt egy koreai lány nevén. Lee Doyun. Összeszűkített szemekkel gondolkodtam a nevet nézve,hátha ismerek egy hasonló nevű lányt,de nem ugrott be senki.

Vajon hány ember vesztette életét innen a névsorból? Vagy ez az a lista,akik még élnek és tudja őket érni? Vagy ezekkel az emberekkel külön terve van?

Egyre több rémítő kérdés fogalmazódott meg bennem,amik nem hagytak nyugodni,de ahhoz,hogy ne csesszem fel jobban magam,elmentem aludni először kisebb sikerrel,de majd sikerült álomba merülnöm.