-Hogy-hogy Jake nem jött a bulira?-kérdezte Minho a képernyőn keresztül,bár nem tudom hogy jutott eszébe így több,mint egy hónap után. Néha olyan random tud lenni.

A videó hívás el nem maradhatott,ha találkozni nem tudtunk. Ő épp ebédelt én meg takarítottam a lakásomban,ugyanis nagyon is ráfért,mivel a tanulás és a munka mellett eléggé el lett hanyagolva,így a rendetlenség felvett. Vasárnap nevében neki keseredtem,hagytam most a tanulást egy-két órát és rászántam magam a takarításra.

Másfél hónap telt el Minho szülinapja óta,és akármikor eszembe jutott az első csókunk,a szívem mindig hevesebben vert olyankor. Azt az érzést sose fogom elfelejteni,egyszerűen csodálatos és felejthetetlen. Három pohár bor után nem volt nehéz kezdeményezni,de
józanon biztos nem tudtam volna megtenni,viszont nem is bántam meg,egyáltalán.

-Aznap ment el a csapattal kiutazásra-biggyesztettem le az ajkam. Tudtam,hogy mennyire jól kijöttek és mindketten szerették volna,hogy az öcsém ott legyen a buliján-És rá két héttel ért haza-helyeztem az utolsó tányért is a borogatóba,majd a víztől megtöröltem a kezem és sóhajtva leültem az egyik székre. A telefont a könyv stócnak támasztottam és felkönyököltem az asztalra.

-Aha,értem. És mikor fog még jönni?-egy újabb falatot harapott a hamburgeréből,amit nemrég rendelt. Nem volt kedve főzni,így egy telefonhívásába került a mai ebédje.

-Fogalmam sincs,de mostanában nem-a képernyőre kapta a fejét nagy szemekkel. A szája tele volt étellel,úgy nézett ki,mint egy mókus-Az iskola miatt,ő még csak tizenegyedikes. A korához képest idén kéne érettségizzen,de anyuék egy évet visszahagyták az iskolában,mivel ugye év végi-magyaráztam el,mielőtt megkérdezné,hogy ha egy év van köztünk hogy még csak tizenegyedikes. Meglepett arckifejezéssel nyelte le a falatját. Csak a születésnapjáró tudott,a visszahagyásról nem.

-Wow,ezt nem gondoltam volna-intett egyet a fejével,majd újra beleharapott a hamburgerébe,én meg ugyanabban a pózban,elfolyva ültem a telefon előtt és néztem,ahogy Minho jóízűen eszik. Rám nézett,majd összeráncolta szemöldökeit-Mi bánt,Kiscsillag?-a becenév hallatán,mintha minden problémám elillant volna,mosolyt is csalt az arcomra. Még akkor kezdett így hívni,mikor a szülinapján másodjára is kimentünk csillagokat nézni és keresni a hullócsillagokat.

-Semmi,csak ez a nap nem adta ki-súroltam meg a szemem,de miután elvettem a kezem onnan,káprázott a szemem és pár másodperc erejéig fekete lett minden.

Egy ideig valamin gondolkodott,de aztán mintha egy lámpa gyúlt volna fel a feje fölött,egy olyan mosollyal nézett rám,miközben megállt a rágásban.

Azon gondolkodtam,hogy én mit ehetnék,hiszen nem sok minden volt otthon,vagy amik voltak,azokat nem kívántam,így elterveztem,hogy aztán rendelek én is valamit vacsorára.

-Ma este hétkor ott vagyok legyél addigra készen és öltözz jól fel-hangsúlyozta ki az utolsó három szavát felmutatott mutatóujjal.

-Miért lennél itt?-tettem fel a kérdést,közben a kanapéhoz mentem és ott elhelyezkedtem kényelmesen kezemben a telefonnal.

-Meglátod,mindenesetre hétre legyél készen. Vigyázz magadra,Kiscsillag-integetett,majd lerakta a hívást. Ajkamat beharapva mosolyodtam el,miközben azon ötleteltem,hogy mit tervez estére,hogy még jól fel is legyek öltözve.

Világéletemben kíváncsi személyiség voltam,mindig is szerettem a meglepetéseket,izgalommal töltöttek el,bármiről is legyen szó. Nekiálltam hát tanulni,attól függetlenül,hogy nem ezt terveztem mára,lusta voltam takarítani, koncentrálni se tudtam az izgatottságtól. Többet járt az agyam azon,hogy mit vegyek fel,mint a polgári jog alapjain.

Az izgatottság dominált a tanulás fölött,így attól függetlenül,hogy még csak fél hat van,a szekrényem elé álltam és kivettem belőle a legmelegebb cuccaimat,közben megnéztem a hőmérsékletet. A fehér-fekete csíkos magas nyakút egy fekete pulcsival társítottam,rá pedig pamut kabátot,ami belülről bundás volt. Én komolyan vettem azt,hogy jól öltözzek fel. Előszereltem még egy farmert és egy sötétkék melegítő nadrágot. Gondolkodtam,hogy melyik lenne a legjobb választás,így leültem az ágy elé törökülésben és tanakodtam a legjobb megoldásban. Eszembe jutott,hogy anyukám mindig azt mondta,a farmer nadrágban kevésbé fázok,mint a melegítőbe. Jobban szigetel vagy mi.

Fél hetet ütött az óra,mikor a készen levésemig csak a cipőhúzás és a kabátom felvevése maradt hátra. Az ablakom a parkolóra nézett pont,minél jobban közeledett a megbeszélt,pontosabban Minho által eltervezett időpont,annál sűrűbben kezdtem el leskelődni az ablakon.

Hét előtt öt perccel pedig már ott álltam és vártam,hogy érkezzen meg. Hogy motorral vagy autóval fog jönni majd,fogalmam se volt,de mivel ritkábban tértek itt már meg emberek a tömbház előtt és a parkolóban,a következő ember tuti Minho kell legyen.

Elérkezett a hét óra. Mikor ötvenkilencről a percek száma a dupla nullára váltott át,a szívem kihagyott egy ütemet és a következő dobogás pedig óriási volt,amit követte a többi. Minden perc elmúlásával egyre erősebben vert a szívem. Eltelt már tíz perc is,mikor eldöntöttem,hogy kimegyek és kint várakozok tovább.

A tömbház előtti padra leültem és vártam. Mikor késett,mindig szólt időben,de most. Eltelt húsz perc és még sehol sem volt. Egyre jobban kezdtem aggódni,hogy történt valami,akár baleset is,hogy nem jött. Persze annak a gondolatát hamar elhagytam,gondolni is arra a legrosszabb. Az elküldött két sms-re sem válaszolt,így kénytelen voltam felhívni.

Másodjára csörgött,amikor előttem egy fekete autó állt meg. Rákaptam a fejem a járműre és amikor megláttam benne Minhot,amint mosolyog,minden aggodalmam elszállt,hűlt helye maradt. Széles mosollyal felpattantam,miután eltettem a mobilom. Minho is kiszállt,majd a felőlem lévő ajtót kinyitotta nekem jelezve,hogy üljek be,amit rögtön meg is tettem. Hogy teljesen önmagam legyek,a fejem is bevertem,miközben beszálltam az autóba. Nem lepődtem azon meg,mert tipikus,csak eléggé bizsergett a helye,viszont Minho attraktív vezetése elvette a figyelmem a fájásról és teljesen magával rántott.

Bent ételnek az illata terjengett,ami csak erősítette az étvágyamat. Szóval nagyon reméltem,hogy bárhová is megyünk,csak együnk,mert csak a reggelivel voltam egész nap,még a két liter víz sem volt meg.

Egy ideig a szemem le se tudtam venni róla,de aztán ráeszméltem,hogy eléggé feltűnően bámultam,elkaptam a tekintetem és az útra szegeztem,az előttünk lévő gyönyörű naplementére.

A városból kiértünk,így teljes rálátást kaptunk a Nap lenyugvására,ahogy a kék eget narancssárgára festi át és helyét a Hold meg a csillagok veszik át lassacskán.

-Ami a késést illeti-szólalt meg,és ez elég ürügyet adott arra,hogy ránézhessek-Érezheted az illatát. Az időérzékemet teljesen elveszítettem. Ugye nem fáztál meg?-egy pillanatra rám kapta a tekintetét,majd el is vette. Melegség járta át a testem minden egyes centiméterét ezért az utolsó kérdésért. Ilyen hatással rám még senki nem volt.

-Nem,dehogy. Nem is vártam olyan sokat odakint-eresztettem el egy mosolyt. Közelségében ha akarnék se tudnék megfázni.

Egy dombon kezdtünk felfele menni,míg a tetejére értünk,ahonnan egy egész gyönyörű kilátást kaptunk a kivilágított városról. Ahogy kiszálltam az autóból,egyből a domb szélét céloztam meg,hogy jobban szemügyre tudjam venni. Zsebre tettem a kezem és összehúztam magam,mivel fent jóval erősebb és hidegebb a szél.

Képes lettem volna fél órát is csak bámulni a tájat,viszont derekamat két kar ölelte át. A hirtelen érintésre kirázott a hideg és borzongás járt át. A hasamnál összekulcsolta ujjait és fejét a nyakhajlatomba fúrta. A megszokott citrusos és grapefruit parfümének illata az ő saját illatával keveredett,amit mindig is imádtam.

Az idilli pillanatot a gyomrom korgása zavarta meg,mire egy nagyot sóhajtottam. Sose szerettem,ha a gyomrom korgott,olyan kínos volt számomra mindig. Kezével a hasamon kettőt simított,majd elhúzódott tőlem.

-Gyere-megfogta kezemet,azzal a lendülettel fordultam is meg,de ami elém tárult,a szavam is elakadt.

Az autó hátsófele velünk szembe volt. A csomagtartó elég nagy volt ahhoz,hogy megpakolja kajával,alattuk egy pléddel. Körülötte nehány párnával és takaróval. Büszke vigyorral és kézen fogva húzott közelebb. Autópiknik.

Felültünk és kényelmesen elhelyezkedtünk én az egyik felén,Minho a másikon,közöttünk pedig voltak a kaják,a hátunknál a párnák. Egy pizzát,két rament,termoszba még teát is hozott. Mikor ittam belőle nemcsak a testem melegedett át,hanem a szívem is. Minél többet ittam a teából,annál közelebb éreztem mama hozzá,a szívünket egymáshoz.

Elől a rádió ment és a fűtés,hogy még melegebb legyen,hiszen a szél is egyre hidegebb kezdett lenni,ezzel a hőmérsékletet is automatikusan hidegebbnek éreztük.

Auto piknik közben naplementét nézni a legszebb dolog,amit el tudtam képzelni a mai napra.

-Nem is mondtad ilyen romantikus ember vagy-vettem el a harmadik szelet pizzámat kuncogva,Minho keze is megállt a levegőben a mondatom hallatán.

-Nem kell mindenkinek tudnia-árgus szemekkel nézett rám-Vagy-tekintete teljesen megváltozott,vigyorogni kezdett-Szeretnéd,ha mások is megtudják?-kacér mosolyától elkezdtem köhögni,kezemet a mellkasomra helyeztem,amin csak kacagott. Mintha nem is ő lenne. Na még az,adok én neki.

Az evés és viccelődés közben a Nap teljesen lement, a csillagok és a Hold már javában látszódtak. Minho a fűre leterített egy nagyobb plédet,amire lefeküdtünk. A bal karját kinyújtva tettem rá a fejem,a másik karját pedig a tarkója alá. December eleje volt és egyáltalán nem fáztam,viszont a tiszta ég is mutatta,hogy eléggé hideg volt. Nem tudtam eldönteni,hogy a tea hatására nem fáztam vagy belülről fűtött érzés Minho iránt az,ami melegen tartott.

A Holdra nézve eszembe jutott a szülinapi bulija. Mikor a szobában voltunk,akkor is a telihold fénye világított be a szobába keveredve az utcai fényekkel. Deja vu érzést keltett bennem. Imádom.

-Versenyezzünk-ajánlottam fel-Hogy ki találja meg hamarabb például a-ajkamat beharapva gondolkodtam-A göncölszekeret-vágtam re,mire csak elmosolyodott.

-És mi a tét?-nézett a Holdra.

-Hmm,mondjuk,ha veszítesz,tehát én kapom meg hamarabb,akkor énekelned kell nekem-elnevette magát,de én csak a szemöldökömet ráncoltam.

-Viszont,ha én kapom meg,te kell nekem főzz-arckifejezésem teljesen megváltozott,a szám tátva maradt. Egy nagyot sóhajtottam.

-Oké,akkor kezdődjék hát a verseny-azzal gyorsan az ég fele néztem és figyelmesen méregetni kezdtem a csillagokkal teli fekete eget.

-Megvan-nem telt el egy perc a kezdés óta. Hihetetlen arckifejezéssel kaptam rá a fejem nagy szemekkel,de Minhon semmi nem látszódott. Komoly volt és csak egy pontot nézett,többet meg se szólalt. Ugyanabba az irányba néztem,mint Minho kezem a mellkasára helyezve-Nagyapámmal gyakran jártunk ide,az égboltot úgy ismerte,mint a tenyerét. Ha álmából felköltötték is tudta volna,hogy mi hol van az égen. Rengeteget voltunk itt ketten-egy nagyot nyelt-Mikor elhunyt,akkor is épp hívni szerettem volna ide ki,mivel teliholdkor mindig itt voltunk. De nem reagált-alsó ajkát beharapva tartotta vissza a könnyeit-Gimi után egy kicsivel történt. Mikor a teliholdra nézek,mindig ő jut eszembe,olyan,mintha ő nézne vissza rám. Azon a napon is ugyebár teljes volt a Hold-bólintottam nagy levegővétellel.

-Annyira sajnálom-húzódtam közelebb hozzá és szorosabban öleltem.

-Nem kell,tényleg. Jó helyen van,hidd el. Az utóbbi egy-két évében csak szenvedett,és ez az,ami megtörte a fájdalmát-egy csókot lehelt a hajamba,majd rám döntötte a fejét.

-Készülhetsz az utolsó vacsorádra aztán-szólaltam meg kis csend után,amin elkezdett kuncogni.

Az oldalamon végig simított a kezével,mire összehúztam magam. Vigyorgó szemekkel nézett le rám,rájött,elárultam magam egyetlen mozdulattal.

-Te csikis vagy?-egy oktávval magasabb hangon kérdezte,válaszul alsó ajkamat beharaptam mosolyom visszafojtása érdekében. Ez elég volt neki ahhoz,hogy elkezdjen csiklandozni.

Fölém kerekedett lábát átvetve rajtam,csípőmre ült és lihegésig nem hagyta abba a pimasz "simogatását" az érzékeny területeken,mint például a nyakam,az oldalam. Szerencsére cipő van rajtam,mert azt utálom a legjobban,ha a talpamat csiklandozzák.

-Kérlek,hagyd abba-visítottam nevetve. Mikor már tényleg befejezte,hirtelen hozzám közel hajolt,így egymástól csak egy centire lehettünk. A kezeimet még mindig a fejem fölött tartva ült a csípőmön. Szívem egyre hevesebben dobogott és nagyobbakat,amit biztosra merek venni,hogy érezte,ugyanis elmosolyodott.

Szemeink egymásba mélyedtek,sokáig tanulmányoztuk egymást a Holdvilágban. Rajtam volt és eltakarta a Holdat,a fénye kirajzolódott Minho körvonalain.

Számra tapadt és intenzíven csókolni kezdett,egyre szenvedélyesebb táncolt jártak nyelveink egymással. Engedett a csuklóm szorításából. Hideg kezeimet arcára vezettem,mire kirázta Minhot a hideg.

Kezeimet a hajába vezettem,miközben belemosolyogtam a csókunkba. Egy hirtelen mozdulattal oldalra dőltem,ezzel felállást váltottunk,Minho összeszűkített szemekkel rosszálló tekintettel díjazta tettemet. Elváltunk egymástól és a feje mellett kétfelől megtámaszkodtam a kezeimen,miközben már én ültem a csípőjén. Hozzátenném,nem volt valami jó ötlet...

-Kiscsillag-összekulcsolta lábainkat és a régi pózba visszafordított-Én vagyok fölül mindig,ezt jegyezd meg-nem gondolkodva tovább indított egy új csókcsatát.

Ugyanolyan érzést váltott ki az összes,mint az első. Heves szívdobogás,jóleső görcs a hasban,amit a testemben a borzongás követi,na meg a felforrósodott arc,azt jelenti olyan pirosra változtam,akár egy paradicsom. Ez a férfi már az első perctől zavarba hozott,csupán elég volt a jelenléte is ahhoz,hogy ne tudjak nyugodtan enni. Az intenzív bámulását sose hanyagolta,ha lehetősége adódott.
A másfél hónap alatt,a bulija óta,kétszer tudtunk találkozni,akkor is a kávézóban,egymásnak köszönésen kívül semmilyen interakciót nem mutathattunk,ami nagyon nehéz volt,viszont a majdnem mindennapi videó hívások vagy a random telefonálások nem maradtak el annak ellenére. Az apja egyre több dolgot ad neki mostanában. Annyira szeretnék neki segíteni,de szerinte ez nem olyan munka,amiben én tudnék,szóval a támogatáson kívül mást nem tudtam nyújtani felé,és emiatt rosszul érzem magam. Főleg mikor kamerát se akar kapcsolni pár híváskor,mert nem akarja,hogy olyan állapotban lássam őt,amilyenben a túlterheltség miatt van. Sose szerette,ha aggódtam érte. Nem akarta,hogy olyan állapotában lássam meg,amikor,véleménye szerint "gyenge". Persze tiszteltem mindig is kérését,ha ő ettől jobban érezte magát,hagytam. Nem akartam,hogy kényelmetlenül érezze magát.

Lihegve váltunk szét,majd homlokunkat egymásnak döntve kapkodtunk levegő után.

-Szeretem az ajkaid ízét az enyémen-halvány mosoly után egy gyors puszival kelt fel rólam és sétált az autóhoz engem itt hagyva a hirtelen és feldolgozhatatlan megjegyzése után. Több percig is mozdulatlanul feküdtem a földön a csillagos eget bámulva. Aztán tekintetem a göncölszekérre tévedt. Újra lejátszottam agyamban a nemrég történtet,és éreztem egyre forróbb lett arcomat. Tiszta jó,hogy sötétség volt és nem láthatott elpirultan.

Egy nagy sóhajtás után felpattantam,majd a plédet összehajtva mentem Minhohoz,aki az autó csomagtartóját tette rendbe. Közben még sokat cukkolt a csiklandozással de aztán végeztünk és indultunk útnak hazafele. Holnap egyetem. A gondolattól is végig futott a hideg rajtam,főleg,hogy itt a vizsga időszak. Minden egyes percemet otthon tanulással töltöttem és mégsem éreztem azt,hogy elég lenne.

-Jól érezted magad?-kérdezte,mikor megálltunk a pirosat mutató jelzőtáblánál,rám nézett.

-Hát,ha még itt vagyok veled,biztosan jól éreztem magam-huncut mosollyal válaszoltam kérdésére-Vagy talán csak azért vagyok itt,mert maradt még pizza?-elnevette magát,majd a pirosról sárga,aztán meg zöldre váltott a lámpa. Eszembe jutott az a megjegyzése. "Szeretem az ajkaid ízét az enyémen." A székem szélét és szíjat szorítottam,hogy ne vergődjek úgy,mint egy fóka.

A tömbházam előtti parkolóban állította meg az autót. Kiszálltunk,Minho egyenesen a csomagtartóhoz ment,ahonnan a pizza szeletekkel teli tálat kivette,majd az ajtót lecsukta és bezárta a járműt. Ezt mind a bejárat lépcsőin állva néztem végig mosolyogva oldalra döntött fejjel. Imádom ezt a férfit.

A derekam köré fonta üres karját. Kíváncsian fürkésztem komoly tekintetét,ahogy a lifthez értünk,ahol a harmadik emeletet céloztuk meg,ahol a lakásom is volt. Az ajtó elé érve fordultam vele szembe,hogy köszönjek el,mivel útjaink szétváltak. Felém nyújtotta a tálat,amiben maradt még pár szelet pizza. Mosolyogva vettem át.

-Aludj jól,Kiscsillag!-adott egy puszit először a homlokomra,majd az ajkaimra is. Annyira szeretem azt az érzést,ami a csókunk után keletkezik bennem,konkrétan leírhatatlan.

-Jó éjt!-megvártam,míg a lifthez ért és beszállt,majd gyorsan nyitottam az ajtót és az ablakhoz szaladtam,ahonnan pontosan rálátást kaptam az autójára. Végignéztem,ahogy beül és elhajt,ami nagy fájdalomként hasított belém.

Na helloo~~
Van nekem a Hyunjinos konyvem,ami ezer eve volt irva es akkor meg az irasnak a legelejen voltam,szoval a konyvbe most beleolvasni sincs merszem. Annyira kenyelmetlenul ereznem magam,h csak na szovaal gondoltam,h vagy atirom vaagy torlom...igen,ez az opcio is fennal,mert nem vagyok azzal elegedett es na. Ti valasztotok,ahogy ti szeretneteek!!!!<33 puszifelhoooo🩷