-Mikor is kell elmenj szülésire?-érdeklődtem Hyejintől,miután belekortyoltam a narancslébe és a pulton belüli asztalra helyeztem,egy koccanással jelezte.

-Jaj az még odébb van. Amíg bírom,addig jövök-rántotta meg a vállát lazán-Amúgy ma vizsgálatra kell menjek-préselte össze ajkait felhúzott szemöldökökkel. Ez egyet jelentett,hamarabb elmegy,azzal engem itt egyedül hagyva,bár mostanában az a veszély nem áll fenn,hogy Minhoval egy légtérben legyek kínos pillanatokat teremtve. Egy nagyot sóhajtottam elejtve vállaimat-De nem kell sokat egyedül lenned,zárás előtt egy órával megyek,ilyen még nem volt,és bocsáss meg,hogy nem tudok segíteni-könyörgő szemekkel nézett az enyémekbe,egy mosollyal döntöttem enyhén oldalra a fejemet.

-Ne hülyéskedj,neked menned kell,ez teljes mértékben érthető,bolond aki ezen megsértődik-nagyobb mosolyra húztam ajkamat,majd felpattantam,hogy az újonnan érkező diáksereget szolgáljam ki,akik eléggé gyakori vendégek itt Early Bird-ben. Nagy hangzavart keltve foglalták el a nagy asztalt.

Odasétáltam a kis jegyzetet kivéve a kötényem zsebéből,majd egy halvány mosollyal megálltam előttük.

-Sziasztok,mit hozhatok?-félve néztem körbe a társaságon,akik a hangom hallatán elhallgattak és rám szegezték tekintetüket,ami eléggé zavarba hozott.

-Két tál popcorn,két latte és három csokis cappuccino lesz-sorolta fel,mire gyorsan kaparni kezdtem le az elmondott rendelést-Igyekezz,kislány-kacsintott egy velem egyidős körüli fiú,mire a szemöldököm az égig szökött. Sötétbarna haja középen volt elválasztva,pár tincs a szemébe lógott. Egyenruha volt rajta,ami jelezte,hogy nem otthonról érkezett ide.

Nagy szemekkel rámeredve fordultam meg és gyors léptekben iramodtam a pult mögé,hogy kezdjek neki elkészíteni a rendelést,amiben Hyejin segített. Amint eljöttem,nevetésben törtek ki,elfintorodva emeltem rájuk tekintetemet a pult mögül,miközben elővettem öt poharat.

Húsz perc múlva érkeztem vissza az asztalhoz kezemben a tárcával,amin a rendelés volt. A poharakat felmutogatva a társaságra néztem kíváncsian várva,hogy mondják el ki mit kért,de csak kuncogtak rám nézve,egy-egy a száját eltakarta a kezével,amit nem értettem. Akkor az egyszer nem én csináltam valami kínosat,ami miatt az emberek kacagniuk kellett volna rajtam,szóval próbáltam minél pozitívabban hozzáállni a dologhoz.

Egy kedves mosolyt erőltettem az arcomra,amit próbáltam nem kimutatni azt,hogy legszívesebben az összeset egytől egyig felpofoztam volna viselkedésük miatt,de ezt nem tehettem,úgyhogy szóra nyitottam volna a számat,amikor valaki a hátam mögül egyesével helyezte le az asztalra a teli poharakat.

A harmadiknál ráemeltem tekintetem óvatosan de gyorsan el is kaptam a fejem róla. Nagy szemekkel meredtem az asztalra és hagytam,hogy elöntsön a pír teljesen.

Amint végzett,kikapta kezemből a tálcát és elsétált vele,majd a pult mögötti asztalkára helyezte le. Lefagyva álltam még ott pár másodpercig,mire feleszméltem tettére. Én is gyorsan a pult mögé mentem,ahol ott volt,viszont mindent csináltam csak rá nem néztem.

Hyejin nem volt már ott,fogalmam se volt merre ment,de nagyon rossz az időzítése,mint mindig.

Megtörölgettem a poharakat,elrendeztem a dolgokat,amik nem voltak a helyén,vagy háromszor is letörölt az asztalt,mire kezemet megállította azzal,hogy rámarkolt a csuklómra hirtelen,amire megdermedtem.

Lassan,félve felnéztem rá,mire szúrós,és egyben nyugodt tekintettel találkoztam. Mozdulni se voltam képes. Kirázott a hideg és a szívem hevesen kezdett el kalapálni érintésétől.

-A Han folyó melletti kisparkban holnap délután ötkor-szinte suttogta a szavait,ami zavarodottságot keltett bennem. Összehúztam a szemöldökömet a zavarodottságtól,majd elengedte a kezét és eltávolodott zsebre dugott kézzel.

A szemben lévő sarokra pillantott pár másodperc erejéig,ami nekem háttal volt. Félelmet lehetett kiolvasni tekintetéből. Nem tudom mit láthatott,így a kíváncsiságom vezérelt és hátra néztem. Egyik kamera volt oda felhelyezve. Nem értettem,hogy egy kamera miért keltene benne félelmet.

-Holnap találkozunk-elsuhant mellettem,majd az ajtó csapódása jelezte,hogy elhagyta a helyiséget. Citrusos parfümének illatát még percekig érezni lehetett.

Szememet lehunyva meredtek meg izmait,miközben visszaemlékeztem az ezelőtti szólóbeszédre,aminek hatására újabb erőteljes lüktetésbe kezdett a szívem,és a hasamban lévő jóleső érzés követte.

Mit akarhat így hirtelen velem a kisparkban? Biztosan már jobban érzi magát,és szeretne beszélni velem az elmúlt időről. Erre vártam már amióta Hyunjinnal beszéltem. Apropó,Hyunjin vajon elmondta neki? Nem tudom. Attól függ mennyire áll készen rá,vagy a lelkiismerete mennyi ideig hagyja benne a titkolózást. Az is lehet azért szeretne találkozni.

Gondolatmenetemet a mellettem lévő szertár ajtaja törte meg,amin egy émelygő Hyejin botorkázott ki.

-Megint rosszul vagy?-odaléptem és a két vállát megfogva állítottam magammal szembe. Sápadt arccal nézett a szemembe fáradt tekintettel.

A derekát fogva ült le a legközelebbi székre,majd behunyta szemeit.

-Hányingerem van és szédülök,de jobban leszek,ne aggódj-felnézett rám egy hamis mosolyt erőltetve.

Elővettem egy citromot és egy bögrét,amit teletöltöttem vízzel. Abba facsartam a citrom felét,majd,hogy ne legyen nagyon savanyú,tettem bele egy kockacukrot. Ezt összekeverve adtam oda neki,kortyolt egyet és leengedve a kezét,tartotta.

-Amúgy kell meséljek-egy széket húztam oda izgatottan és ültem le,így egy fej magasságban voltunk egymással. Kíváncsian fürkészett nagy szemekkel,hogy mi történhetett

Mindent elmeséltem a-tól z-ig. Kezdve a kiszolgálásomtól egészen addig,amíg Hyejin kijött a szertárból. Először pillogtatva meredt rám,majd összeszedte és kihúzta magát.

-Nem tudom mire készül vagy mit szeretne mondani de nagyon ajánlom,hogy semmi rosszba ne sántikáljon-húzta össze szemét. Ezt inkább Minhonak szánta,mint nekem. Nevetve megcsóváltam a fejem és egy nagyot sóhajtottam.

-Nyugi,semmi rosszat nem fog csinálni,hiszen..-elakadtam a beszédbe. Képtelen voltam folytatni,pedig jól tudtam mit akartam mondani,de egyszerűen nem tudtam szavakba önteni.

-Igen,tudom,szeret-a hideg is kirázott utolsó szavát hallva-Ezt akartad mondani,igaz?-egy mosollyal tette fel. Az alsó ajkamat harapdálva tördeltem a körmeimet az ölemben begörnyedve.

Egy aprót bólintottam,amin ugyancsak elmosolyodott.

-Attól függetlenül vigyázz magadra,sose tudhatod-rövid,de szoros ölelésbe vont,majd a poharát a mosogatóba helyezve kezdte böngészni a telefonját.

Az elmúlt félórában a dolgok olyan gyorsan történtek,hogy még felfogni sem volt időm rendesen. A kezemet az ölemben elejtve bámultam Hyejint,aki készülékét eltéve szolgálta ki az akkor érkezett vendéget.

Miután Hyejin elment,rá nem sokra zártam is be,előtte természetesen elvégeztem a szokásos takarítást. Utam nem egyből haza vezetett,hanem a legközelebbi üzletbe,ahol otthonra vásároltam be a szükséges dolgokat.

Miután mindent a kosaramba pakoltam,ami a megírt cetlin fent volt,megakadt a szemem a zabpelyhen. Több választék is volt. Levettem egy olyat,amiben szárított gyümölcs darabkák is voltak. Az öcsém nehéz időszakon megy keresztül,gondoltam feldobom a napját,így a kiválasztott zabpelyhet is beledobtam a kosaramba mosolyogva,hiszen végre biztosan jobb kedve lesz ettől,onnan már mentem a kasszához.

Hazaérve nagy sóhajjal helyeztem le a két teli szatyrot az asztalra,majd miután levettem a kabátot,kipakoltam belőlük és mindent a helyére tettem.

Átöltöztem és ramen evés közben jegyzeteltem szorgalmasan mindkét dologra vigyázva,hogy a füzet lapjait ne kenjem össze az étellel,amit már napok óta kívántam és csak most szereztem be.

Három oldal után végeztem a levessel,majd a dobozt a szemetesbe vetve hallottam meg az ajtó csapódását. Az óra adta tudtomra,hogy az öcsém érkezett haza. Mármint az ideiglenes otthonába.

Jake nem az a veszekedős típus,de apuval ha annyira összeveszett,hogy már a harmadik hete,hogy itt gubbaszt nálam,akkor az kemény lehetett. Még szerencsére nem voltam otthon,mert akkor kétszer akkora cirkusz lett volna. Nem bírom apu nárcisztikus személyiségét,főleg mikor olyan dolgokba köt bele,ami nem létfontosságú.

Például,mikor jön,vagyis már megy haza munkából,köszönés után első mondata,hogy van-e rend. Folyamat a rendet követeli tőlem és anyutól,mikor ő semmit nem csinál a házban. Egy idő után fárasztó,aztán meg idegesítő lesz,és ha szólok valamit,akkor meg ő áll a kert felől. Ezek a napomat nagyon el tudják rontani,miután láttam anyu szomorú reakcióját apu kemény megjegyzése után,hogy nem eszi meg azt az ételt,amit azelőtt való nap is ennie kellett,mivel anyu is munkában volt.

Jake a cipőit lehúzva dobta le a táskáját a kanapéra,ahol az általa összegyűrt pléd ékeskedett,és mostmár a táskája is.

Odamentem és megöleltem köszönésképpen,amit félig-meddig viszonzott csak,majd a szekrényhez menve vettem ki belőle a neki szánt zabpelyhet és nyújtottam felé. Összehúzta szemöldökét.

-Neked vettem,tudom,hogy szereted és-

-Nekem ez nem kell,a koliban is folyamat ezt adják,már meguntam-intézte szavait nekem a kezemben lévő zabpelyhet unottan nézve,majd sarkon fordult és a szobámon keresztül ment be a fürdőbe mit sem törődve a telefonját nyomkodva.

Meglepett a viselkedése. Pedig gondoltam feldobom egy kicsit a napját és a szürke hétköznapjaiba színt varázsolok ezzel a kis dologgal,de ezek szerint ez is egy kiskori élménnyé vált,hogy a zabpehelynek örül.

A kollégium nem sok jó hatást gyakorol rá,maximum a tanulás szempontjából,de az étel kapcsán egyáltalán. Nagyon válogatós lett. Ott megszokta,ha valami nem tetszik mennek üzletbe. Már a kedvébe se lehet járni.

Szigorúak ott a nevelők,nem tudom mit mondhatott,hogy ennyit hiányzik és még edzésekre is ritkán jár,de úgy tűnik nem csináltak abból a dologból problémát. Ráadásul most valamikor itt meccsük lesz,nem tudom mennyire fogják engedni,hogy játszódjon ennyi kihagyás után.

Először csak néztem utána lebiggyesztett ajkakkal. Az orromban bizsergés jelent meg és alsó ajkamat beharapva próbáltam visszatartani a már elindult könnycseppeket,és hajtottam le a karomat magam mellé.

Lassan fordultam meg egy kis idő után és a konyhapultra helyezve ültem vissza és a lecsorduló könnyeimmel folytattam a jegyzetelést.