Miután visszaértünk Minho lakásához,még egy keveset ettem,amire a mellettem a telefonját nyomkodó öcsémet is rá akartam venni,de sehogyse tudtam. Pedig szeret enni,a nap huszonnégy órájából húszat biztosan eszik, nem is látszik rajta a kidolgozott teste miatt. Nem tudom,hogy az apuval való vita miatt van ez vagy szégyenlős a többiek előtt. Vagy csak egyszerűen nem éhes,de ez nem rá vall.

-Szálkásítasz,mi?-döftem enyhén oldalba viccelődve,mire csak szúrós pillantást kaptam válaszul jelezve,hogy idegesítem és hagyjam abba,amire egy nagyot sóhajtottam. Tovább ügyködött a készülékén,nem zavartatva magát. Körülötte szórakoztak,buliztak a többiek a hangos zenére. Most ő volt az,aki csendes volt a társaságban,ugyanis nekem a nyelvem megeredt,ami lehetséges,hogy az előbb megivott pohár bor hatása volt.

A tortából is ettünk ezután,ami mennyei volt. Egy szeletet sikerült Jake-el is megetetnem,látszódott rajta a fáradtság,ami szerintem az edzések miatt volt,már augusztus elsejétől a bentlakásban vannak és a jeges edzések is elkezdődtek akkor. Ivott kicsit kólát,hogy teremtsen embert belőle,mert el tudott volna aludni simán.

A buli éjjel három és kettő között ért véget. Addig megkapták a várva várt ajándékukat az ünnepeltek,tartottunk karaoke versenyt,ahol mindenki meg tudta villogtatni az énektudását. Különféle ivós játékokat is játszódtunk,olyan opció nem volt,hogy valaki nincs benne,szóval ha buktál,ittál. Nem vagyok ehhez hozzászokva és rá kellett jöjjek,hogy én amúgy nem bírom az alkoholt, már a második pohárnál történt az,hogy az egyik percben röhögtem, a másikban pedig néztem ki a fejemből a külvilágot kizárva. Viszont ettől függetlenül nem bolondultam meg,csak kicsit a fejembe ment,tudtam magamról és kontrollálni is. Szóval nem volt baj,majd úgyis kiment a szervezetemből.

Jake a formájával ellentétben,ha nem volt muszáj nem ivott,pedig a baráti körében ő az egyik,aki támogatja a bulikat,ahol inni lehet. Mindenben ő a főkolompos,ha valami csínytevést csinálnak,például csapaton belül a koliban,de ha azt mondanák,hogy egyet tanuljunk,tuti az első hozzászólása az lenne,hogy fáradt. Jövőben érettségizik,az iskolában egy évet vissza van hagyva,mivel év végén született,így még egy éve,ezen kívül van,hogy felkészüljön. Ahogy ismerem biztos az utolsó percen pánikol be és kezd el nekiszökni a tételeknek.

Másnap reggel,pontosabban délelőtt riadtam fel,ugyanis nekem és Jeonginnak egyetemen kellene lennünk. Jake meg nem tudom hogyan gondolta ezt az egészet,mert neki iskolában kellene legyen a sport koliba beköltözve.

És nem tagadom,eléggé szokatlan úgy aludni,hogy tudom Minho lakásában tartózkodtam. Sokáig nem jött álom a szememre,csak kavarogtak a gondolataim,természetesen a drágalátos házigazdával kapcsolatosan. Még egy percig se jutott eszembe,hogy amúgy nekem reggel egyetem van,az nem.

Kikászálódtam az ágyból,és komótosan indultam felfedezőútra a házban. A kilincsre helyezve kezemet vettem észre,hogy ismeretlen pulcsi van rajtam ismerős illattal. Nagyot néztem,amint kattant nekem,hogy kié valójában. A szívem heves kalapálásba kezdett,amit a pír követett.

Kilépve a szobából pillantottam meg Minhot,Chant és Jaket az asztalnál, beszélgettek,de amint meghallották az ajtó nyitódását és a lépteimet,mind a hárman egyszerre fordultak felém fáradtan. Minho tetőtől talpig végigmért,és amikor megállapodott a pulcsin,egy oldalmosollyal nézett vissza az asztal felé.

Fogalmam se volt egyébként,hogy hogyan került rám és egyáltalán ki öltöztetett fel. Ezeket a gondolatokat elterelve szememet megdörzsöltem,majd leültem az öcsém és Chan közti üres székre.

-A mai egyetemnek lőttek-szólalt meg a legidősebb,akire fáradtan pillogtattam, elkezdett kuncogni a reakciómon megmutatva gödröcskéit.

-Az biztos-préseltem össze ajkaim-A többiek?-kíváncsian néztem körbe,hátha meglátok még valakit,de sehol senki.

-Changbin kint van a hintán,ha minden igaz Jeonginnal-nyújtotta a nyakát Chan,hogy tudjon kinézni a hátsó udvarra,bizonyosodjon meg arról,hogy igazat mond-A szülinaposok még alszanak,Hyunjin meg el kellett menjen-kiitta az utolsó korty kávét is a pohárból,amit a mosogatóba helyezett utána-Lassan én is megyek,apum írt,hogy kell segítsek neki-kezét Minho vállára helyezte,a házigazda válaszul hosszat pillantva egyet bólintott álmosan,ő se rég kelhetett fel-Így is már-a karórájára nézett-Egy órája írt,szóval nekem mennem kell.  

Cókmókját összeszedte, kiment a hátsó ajtón,gondolom elköszönni az ott lévőktől,majd amikor visszatért tőlünk is búcsút vett és elindult haza.

Sokáig mi sem maradtunk,segítettem takarítani,közben még egyet ettünk,mivel egy kevés hús maradt meg a tegnapról,viszont torta már nem,amit a legjobban kívántam.

Megvártuk,míg a három jómadár is felkel,még egy jót beszélgettünk a hintán a napfényben,persze még hűvös volt kint,de Minho pulcsijának köszönhetően nem fáztam annyira,csak a lábam szára,ugyanis csupán egy harisnya takarta. A rövidnadrág sokat nem ért olyankor.

Mielőtt eljöttünk volna,a pulcsit gondosan összefogva helyeztem a megvetett ágyra.

Olyan egy óra lehetett,mire a lakásomhoz értünk. Amúgy Minho hozott el,felajánlotta,hogy hazahoz,mert amúgy is bőrönddel vagyunk és fáradtak,állítása szerint még mennie kell a kávézóhoz is,ami eszembe juttatta,hogy amúgy ma délutános vagyok,szóval amint hazaérkeztem a lakásomhoz,öltöztem át,embert varázsoltam magamból és indultam el. Előtte Jakenek mindent elmagyaráztam,hogy mit hol talál,ha esetleg valamire szüksége lenne és a címet is,hogyha megéhezik és rendelni akarna,viszont a hűtőben is volt kaja,de a kolis élet nagyon válogatóssá tette.

A kávézóba beérve Hyejin boldogan fogadott és ölelésbe is vont. Eltolt magától és a két vállamat fogva nézett jól meg.

-Te olyan fáradt vagy-állapította meg tíz másodperc után,amin elkacagtam magam és készülődni kezdtem a műszakomra,viszont Hyejin nem pakolt,ami feltűnt és ezt észre is vette,majd szóvá tette-Ma délután is itt maradok,Minho mondta,hogy változni fog a program mindenkinek és elvileg még fognak valakiket felvenni-érthetetlenül néztem rá összeráncolt szemöldökökkel. Próbáltam visszaemlékezni,hogy ezt nekem mikor említette,de ha az emlékezeteim nem csalnak,akkor ilyenről szó nem volt-Nem mondta? Pedig egész hétvégén egy helyt voltatok.

-Nekem aztán semmit-összepréselt ajkakkal kötöttem be hátul a kötényem és fogtam össze a hajam. Ez eléggé hirtelen ért és fura volt,hogy nem szólt erről egy szót se,vagy még egy üzenettel se dobott meg,hogy legalább tudjak róla-Nekem sokat nem fog változni,vagy mondhatjuk azt is,hogy semmit a program-kérdőn pillantott felém-Az egyetem miatt-válaszom hallatán egy "o"-t formált ajkaiból.

Hétfő nevében eléggé forgalmas volt a mai nap,viszont Minho sehol se volt. Nem tudom mi lett vele,pedig amikor én vagyok itt szokott lenni,vagy lehet azért,mert Hyejin van velem? Fogalmam sincs,de azért elgondolkodtató,hogy szó nélkül felszívódott a mai nap,pedig biztos,hogy a kávézóban volt,csak lehet az irodában.

Hyejin már elment korábban,mert orvoshoz kellett menjen,ezért a zárás rám maradt,így a zene halk morajában és szegényes fényben mostam fel és töröltem le az asztalokat,rendet hagyva a következő napra.

A lábaim fájdalma és a szemeimet lévő mázsás súly nehezített a dolgon,viszont próbáltam igyekezni,hogy hamarabb érjek haza. Szerencsémre kedden nem kell korán bemenni,így ki tudom aludni magam rendesen.

A felmosót csavartam ki,amikor lépteket hallottam magam mögött,mire megtorpantam és abbahagytam a tevékenységemet. Ijedtemben kicsit megugorva nagy szemekkel néztem a hang forrása felé,amikor Minhot pillantottam meg,ahogy a hűtőből egy szimpla Hell energiaitalt emelt,amiből rögtön felbontva kortyolt egyet. A szívem egy óriásit dobbant a fiút látván,ugyanis a reggeltől egymást nem láttuk. Éreztem,hogy szokásos módon az arcom is elpirul,de ezt szerencsémre nem láthatta a félhomályban.

-Nem hiszem ilyenkor jó ötlet olyat inni-utaltam a kezében lévő energiaitalra,de mintha meg se hallott volna,úgy ignorált.

Ekkor eszembe jutott,amikor a hangulataihoz tartozó italokról beszéltünk. Sima Hell. Ez nem jelent jót,mivel nála ez egyenlő a rossz hangulattal.

Nagyokat pillogtatva az álmosságtól néztem utána,ahogy elhagyja a helyiséget egy "Szép estét" motyogva,majd kint az autóhoz menve ült be és hajtott el választ sem várva.

Hűlt helyét bámultam vagy öt percig, teljesen lesokkolt a viselkedése. Nem tudtam hova tenni,mivel okom nincs rá,hogy ilyen legyen,legalábbis én nem tettem semmi olyat,hogy most egyik percről a másikra bunkó legyen velem.

Egy nagyot nyelve öntöttem el a piszkos vizet és a szertárt bezárva vettem le magamról a kötényt,összefogva a helyére tettem,leoltottam minden villanyt,magamhoz vettem a cuccaimat és magam mögött bezárva az ajtót hagytam el a kávézót.

Hazafele botorkálva mentem fáradtságom miatt,így későbben is értem vissza,mint szoktam. A lift oldalának dőlve hunytam be a szemem,amint felértem az ajtó nyitódásának hangjára kipattantak szemeim és sétáltam a lakásom fele.

Unottan nyitottam be,majd a cipőmet ledobva mentem beljebb és kinyúlva,az éjjeli lámpa fényében alvó öcsémet pillantottam meg,mire megtorpantam. El is felejtettem,hogy nálam tanyázik.

Óvatosan helyeztem az asztalra a táskámat,csendbe hozzá mentem,a mellette lévő pléddel betakartam és a homlokára egy puszit adva kimerülten sétáltam a fürdő felé és beérve csuktam be az ajtót magam mögött,hogy ne költsem fel.

A tükörhöz akartam menni,viszont közben vízbe léptem,ami a világ egyik legkellemetlenebb érzése,legalábbis szerintem. Lenéztem a padlóra és a nagyobb víztócsa jelentette azt,hogy Jake tusolt,mielőtt lefeküdt volna. Rossz szokása óceánt létesíteni a fürdőben tusolás közben,ezért sose szerettem utána menni fürödni.

Gyorsra fogtam a mai tusolást,így tizenöt perc múlva már az arcomat ápoló krémmel kentem be a bőrömet,majd ezután a szobába osonva feküdtem végre valahára az ágyamba és annak ellenére,hogy ritka fáradt voltam,álom nem jött a szememre,aminek az oka természetesen Minho volt. Ne meg az ablakon beszűrődő fény,amit a szeptemberi naplemente okozott.

Azzal nyugtáztam magam,hogy biztosan ő is fáradt volt és kimerült a hétvége miatt és emiatt vehette fel a bunkó stílust,de az italra visszaemlékezve jutott eszembe,hogy a kedve se a toppon volt. Eszembe jutott Felix tegnapi elszólása,hogy segítségért hívta fel őket,mivel egyedül már nem bírja. Lehet,hogy tényleg csak ürügyként mondta azt,viszont amikor ránéztem nem úgy látszódott rajta. Nem talált más ötletet és a saját gondját használva hívta át a két barátját.

Lehetséges,hogy csak a túlgondolás uralkodott felettem,ami a fáradtság okán alakulhatott ki,de én nem az a típus vagyok,aki az ilyen témákat hagyja és nem foglalkozik vele. Aggódtam érte,túlságosan is,viszont nem akartam beleavatkozni az életébe,nem rám tartozott. Legbelül nagyon is érdekelt mi van vele,mi zajlik le benne,miért volt olyan amilyen. Annyira ki szerettem volna deríteni,de attól függetlenül,hogy bevallottuk az egymással kölcsönös érzéseinket,nem akartam belefolyni teljesen a magánéletébe,ahogy említettem,nem tehettem meg,mivel ez nem helyes.

Nyolc óra alig volt,de az álom és a sok nehézség súlya nyomta le a szememet,hogy aludjak végre,mivel a szervezetem egy kiadós alvásért könyörgött.