-Na gyerünk srácok,menni fog-választotta ki kacagva a zenét Chan. A három szülinapos még csak felfogni se tudta,hogy mi történik,álltak,mint a szobor az állatos pizsamáikban,főleg mikor meghallották,hogy
freestyle táncot kell előadjanak.

A két fiatalabb két lépést hátrább állt,ezzel teret adtak Jisungnak,aki csak keserűen egyet nevetett megvakarva a tarkóját. Nem tudtam eldönteni,hogy alapból ilyenkor szégyenlősek,vagy a jelenlétem okozta,mivel első alkalom,hogy szülinapkor velük vagyok.

Bruno Marstól a Uptown Funk indult el a legidősebb telefonja által a hangszórón,a többiek fütyülésekkel,tapsolásokkal és húgatásokkal érték el,hogy magabiztosan és lazán táncoljon. Először kisebb mozdulatokat tett szégyenlősen,de aztán bátrabb lett magabiztosabb tánclépéseket tett. A bíztatásba én is beszálltam tapsolással.

Changbin az ajtóhoz lépett és a konfettikből gyorsan összegyűjtött egy maréknyit,és amikor vége lett a fiatalabb táncolásának,a széléről ráhintette a levegő után kapkodó Jisungra.
Mind ujjongva álltunk fel,páran a kanapéra,és tapsoltunk erőteljesebben.

-Többet ilyet be nem vállalok-a kanapé szélére levágta magát és az alkarjaival a két térdére támaszkodott lehajtott fejjel,még mindig hevesen véve a levegőt.

-Jaj dehogynem-legyintett Hyunjin nevetve,majd a kisebbik hátát megveregette-Valamit valamiért-húzogatta a vállait,mire Jisung felkapta a fejét.

-Tényleg,ide az ajándékkal-nézett fel komolyan a társaságra,kik csak egymás közt kapkodták a fejüket-Remélem nem csak megvicceltek és a végén semmit nem kapunk-összehúzott szemekkel nézett mindenkin végig.

-Nem nyugi,innen ajándék nélkül nem mentek el-nyugtatta Minho kezébe véve Chan telefonját,hogy válasszon zenét a következőnek-Végülis,a pizsama is a tiétek-nevetett gonoszan fel se nézve a készülékről,mire a fiatalabbik az ünnepeltek közül szemforgatással reagált.

-Úgyis kapunk valamit-húzogatta vállát Seungmin,majd lazán leült a földre ezzel felhívva a figyelmet a mellette álló Felixre.

-Akkor Felix,te folytatod?-nézett fel a házigazda az álló fiúra,aki csak a mellette ülőre vezette le a szúrós tekintetét.

-Erről nem volt sz-

-Igen,ahogy születtünk,úgy haladunk-Seungmin görnyedt háttal a puha szőnyeget kezdte el piszkálni. Felix behunyva a szemét egy nagy levegőt vett,majd egyet bólintva jelezte,hogy indulhat a zene,látszódott rajta az izgatottság,főleg a remegő lábain,majd mintha valami kattant volna neki,egyből,még a zene kezdete előtt,felkapta a fejét.

-Pillanat-a kezét fenntartva állította meg a menetet,majd a telefont kezelő Minhohoz ment-Választhatok én zenét?-öt másodperces szemkontaktus után átadta az idősebb neki a telefont,majd a zenecímet bepötyögve indította el az általa választott zenét,ami Chris Brown-tól a Run It! volt.

Amint elkezdte a társaság őrült rajongók módjára sikítani kezdtek,aminek hatására pár másodperc erejéig eltakarta az arcát.

Egy pillanatra Minhora pillantottam,ritka őt felszabadultan vagy kacagva látni,ez tény. Amióta itt vagyok,egy kezemen meg tudom számolni,hogy ez hányadik alkalom. A fiúk társasága annyira jó hatással van rá,hogy az hihetetlen,még a legrosszabb gondolatodat is elfeledtetik veled,és erre Minho élő példa.

Mosolyogva fordultam vissza a táncoló Felix felé,aki éppenséggel a nappalit szántotta fel tánc tehetségével. Meglepően jól táncol,őszintén nem néztem volna ki belőle. Közben Hyunjin és Minho is felállt mellé es hárman fejezték be,majd Felixet nagy ölelésbe vonták ketten.

Fütyülések és húgatások kíséretében Jisung mellé ment leülni szapora levegővételekkel,miközben Seungmin lustán tápászkodott fel a földről és ahogy Felix is tette,ő is a telefont kezelőhöz ment,majd miután bepötyögte a zenét,a nappali közepére sétált vogyorogva és várta,hogy kezdődjön.

Újabb sikításba és nevetésbe kezdtek,amint meghallották Seungmin által kiválasztott zenét,ami a Day6-től a Shoot Me volt.

-Lepődjünk meg-mondta mosolyogva Hyunjin a felkészülő Seungmint figyelve. Tehát akkor ez azt jelenti,hogy Seungmin odavan ezért a zenéért,és gondolom akkor a bandáért is,amiért ez volt Hyunjin reakciója.

Kíváncsian figyeltem,hogy milyen koreot fog alkotni. A többiek is ugyanolyan izgalommal várták a produkciót Seungmintől.

A legfiatalabb szülinaposunk tánca mindenkire mosolyt varázsolt. A végén mind felálltunk és énekeltük együtt a zenét. Mindenkin ott volt a mosoly,mindenkin látszódott a boldogság és a felszabadultság. Ahogy ugráltunk fel-le,mintha minden problémánk elhagyott volna minket.

Egy pillanatra találkozott Minhoval a tekintetem,ritka pillanatok egyike,amikor felszabadultan és vigyorogva lehet Minhot látni,de komolyan. Mindig a rideg oldalát mutatja a külvilág felé,miközben óriási szíve van legbelül.

A szívem egy ütemet kihagyott és heves dobogásba kezdett,amit egy halvány pír követett a szemkontaktus révén. Ha róla van szó,ezek a mellékhatások mindig jelen vannak. A gyomrom jóleső görcsbe rándult,mikor rám mosolygott,gesztusát viszonoztam,majd elnézett.

Annyira jó érzés volt őt így látni,boldognak és felszabadultnak,viszont annak ellenére a szemében látszódott a fáradtságnak jele,a karikák alatta is árulkodtak az alvatlanságáról.

Vége lett a zenének és mind egy kupacba gyűltek össze egy óriási ölelésre,ahova én is csatlakoztam. Hihetetlen mekkora szeretet van egymás iránt a nyolc fiú között. Sok esetben a hármas barátságot is nehéz fenntartani,mert egy mindig kilóg a sorból,de náluk ezt nem vettem észre egyáltalán az elmúlt hónapban. Annyira ragaszkodik egyik a másikért,hogyha megszakadna a kapcsolat közöttük,többet nem hinnék az igaz barátságban.

-Nem kapok levegőt-szólalt meg Felix,amin mindenki felnevetett és szétváltunk. Ő pont a közepében volt a nagy ölelésnek és összeszorult. Páran a kanapén foglaltak helyett kezükbe véve a telefonjukat,a többiekkel az asztalon lévő tortához mentünk.

-Készítsünk képeket,utána félretegyük és majd a kaja után együnk belőle,akkor jobban fog esni-sorolta fel a teendőket Chan,amire mind egyet bólintottunk jelezve,hogy egyet értünk a kijelentésével.

-De én úgy kívánom,egy szeletet nem le-

-Nem. Egyszerre eszünk belőle,tudsz várni-vágott Changbin szavába a legidősebb,miközben az asztalt és a körülötte lévő dolgokat egyengedte Jeongin társaságával.

-Akkor valami édesség még nincs?-szerintem ezt a kérdést magának tette fel,ugyanis választ nem várva pattant fel a helyéről és a konyha felé sétált,majd a legszélső fiókos ajtót kinyitotta.

Párat tapsikolt örömében,amint megpillantotta a polc tartalmát,mint egy kisgyerek,ezen akaratlanul is elmosolyodtam. Egy paprikás chipset és egy csomag Oreot vett le onnan lábujjhegyre állva,hogy fel tudja érni azt a polcot,ahol azok voltak.

Boldogan ment vissza a kanapéhoz és bontotta ki a chipset,majd én is társultam hozzá,hiszen attól függetlenül,hogy a szervezetem nem szereti az ízesített dolgokat és fog fájni a hasam,még szeretem,viszont sokat nem ettem,csak pár karikát.

-Ya,Changbin! Ki engedte meg,ho- Minho becsapva a hátsó ajtót jött be a nappaliba,hogy szidja le a mellettem ülő fejét,de amint megpillantott engem is mellette,elhallgatott és lassabbra vette a tempót-Adjatok nekem is-nyújtotta a karját,amin a bent lévők csak nevettek,ő meg csak elmosolyodott.

Miután elvett két karika Oreot is a kezemben lévő tasakból,mindenkit az asztalhoz invitált,hogy legyünk túl a képek készítéseivel és fogjunk neki a grillezésnek,ugyanis már a banda fele is éhes,beleértve engem is.

Mielőtt a három ünnepelt a pizsamáikat akarták volna levenni,Hyunjin megállította,viszont kiharcolták,hogyha már ragaszkodnak az állatos pizsamákért a többiek velük ellentétben,akkor már rendes öltözetben is lehessenek legalább a képeken,így dupla annyit kell készíteni,de nem bánják.

Mindenféle fotó készült Hyunjin fényképezőgépéről,vagy egy óra azzal telt el,de én élveztem,mert ezt se vették komolyan és egy csomót bolondoztak. Mellettük az unatkozásra lehetőség nincs,az biztos.

Mikor csoportképet készítettünk a végén,ahol már mindenki rajta volt,Minho a hátamhoz jött és a derekamra helyezte a kezét,amire borzongás járta végig a gerincemet és kirázott a hideg. Próbáltam nem kimutatni ezt az érzést,mivel a gép időzítője járt le,és nem akartam,hogy a képen látszana is valami.

A vaku jelezte,hogy készen van a fotó,így mindenki odarohant,hogy nézzék meg a képet,hogy kell újra csinálni vagy maradhat. A fejem konkrétan égett,mintha tűzbe dugták volna. A szívem úgy kalapált félelmében,mintha ki akart volna ugrani a helyéről.

Jeongin tekintete egyből Minho kezén állapodott meg,mivel meglepve nézett rám a gépről,mire az ajkaimat vonallá préseltem,miközben egyik karommal súroltam a másikat zavaromban.

Miután megnézték mind,én is odamentem,így rálátást kaptam Minho előbbi tettére,ami zavarba hozott. Viszont attól függetlenül nem nézek rosszul ki a képen,meglehetősen tetszik a kinézetem,ami szökő évente ha előfordul. Az éjjeli egyetemi buli nem látszódott rajtam,de még a fiúkon se,ami eléggé meglepő,hogy egy-egy mosogató vagyunk.

-Na vissza a pizsamákba és kifele sütni,mert olyan éhes vagyok,hogy a vékony éri a vastagot-Jisung kijelentésére Hyunjin vihogva reagált,a többi csak a fejét fogta,egy mosollyal az arcomon csóváltam a fejemet,hihetetlenek.

Chan a tortát a hűtőbe helyezte,aminek az ajtaját Minho tartotta nyitva segítségül.

Akaratlanul a hűtőbe pillantottam és megláttam a tartalmát. Televolt mindenféle étellel és alapanyagokkal. De úgy komolyan,fullba volt. Akkor azt jelenti,hogy főzni is tud,nem? Imádom,mikor egy fiú tud főzni,szerintem az nagyon vonzó,legalábbis az én szememben.

-Seungmin,hozd a gombákat-intézte szavait Jisung az említetthez,miközben sétált ki. A fiatalabb egy szemforgatással a konyhapultról elvette,majd kutyusos pizsamában kibaggyogott a mókus pizsamás után.

Changbin még vett magához pár nassolni valót,majd mi is követtük a többit.