-Komolyan nem iszol?-kérdezte meg vagy harmadszorra Jeongin,miután elutasítottam az alkoholos italt,amit kínált. Magabiztosat bólintottam válaszul,mire egy sóhajtás után lebiggyesztett ajkakkal helyezte vissza az asztalra a poharat. A süteménytartóról levett egy muffin-t és beleharapott. Szemét behunyva aprította a szájában,majd lenyelte-Hallod,ez isteni! Egyet vegyél te is-majd újból beleharapott,pontosabban a muffin másik felét már egy harapással a szájába helyezte és enni kezdte. Neki két falatból elfogyott.

Egyet én is elvettem,majd egy kisebbet beleharaptam. A kezem a szájam előtt tartva passzíroztam össze. Ez tényleg nagyon finom.  Vaníliás,belül pedig citromos krém van,a tetején tejszínhabbal.

Ez a buli inkább hasonlítható egy bálhoz,mintsem bulihoz. Ahogy a jelenlévők öltözve vannak,meg az egésznek esztétikájából azt lehet kivenni,hogy egy bálon vagyunk,de nem,ez egy buli. Főleg a jazz zenékkel nagyon hangulatos. Elvileg éjfél körültől lesznek a bulis zenék.

Leültem egy székre,miután Jeongin szólt,hogy a többiek után néz és maradjak itt. A telefonomat akartam a kezembe venni,így a táskámba nyúltam,hogy vegyem ki,de nem éreztem a kezemmel. Összehúzott szemöldökkel mégegyszer átkutattam a táskám tartalmát,de nem találtam. Harmadszorra pedig belenézve kerestem,de nem volt ott. A szívem a torkomban dobogott,hogy hol lehet.

Az,hogy beletettem és úgy jöttem ki az ajtón az biztos. A liftben és kimenet nem hiszem elhagytam. Utána mi is volt,ja Minho. Nagy szemekkel felpattantam és Jeongin utasítása ellenére is elmentem onnan és Minho-t kezdtem el keresni a tömegben. Miután rájöttem,hogy nincs bent,kimentem és az udvaron néztem utána.

Nem kellett sokáig keresnem,ugyanis egy padon leltem rá,miközben a semmibe bámult és valamin agyalt,de úgy,hogy észre se vette,hogy odamentem.

Összehúztam a kabátot magamon,mivel a szeptemberi késő esti szél megindult én meg nem igazán vagyok felöltözve. Szó nélkül ültem le mellé. Mostmár tudta,hogy ott vagyok,mégsem szólt semmit. Valami aggasztja,látszik rajta és az jár a fejében.

-Jól vagy?-kicsit előredőlve tettem fel a kérdést,mire sóhajtva döntötte a hátát a padnak.

-Igen,nem telik jól,hogy kijöttél?-rám se nézett. Végignéztem rajta és egy szál ingben volt. Biztosan fázik,de miért van kint vagy akkor miért nem öltözik fel?

-De igen,csak a telefonomat nem kapom és gondolom az autóban hagyhattam el-az ajkaimat harapdálva nézek rá,mire végre rám emeli a tekintetét.

A zsebében kezdett el kotorászni,utána a felém nyújtja a kocsikulcsot jelezve,hogy megnézhetem.
Remegő kezekkel nyúltam utána,mire elkapta egy féloldalas mosollyal és felállt,majd felém fordult.

-Azt hitted odaadom?-egy kuncogás után megindult az autó irányába zsebre dugott kézzel. Pillogtatva néztem utána,hogy felfogjam mi is történt az imént.

Mikor észrevette,hogy nem mentem utána,a karját nyújtotta. Felálltam és mellé sétáltam,majd gondolkodás nélkül a karjába karoltam és így mentünk az autóhoz.

Konkrétan úgy nézhettünk ki,mint egy pár, sokan szemügyre is vettek,de valahogy nem igazán érdekelt most.

Amint az autóhoz értünk kinyitotta én meg az anyósülés felőli ajtót kinyitottam. Megpillantottam az ülésen a telefonomat,mire felcsillant a szemem. Boldogan a kezembe vettem és a hátamnál lévő Minho-nak meg akartam mutatni,persze ha még ott lett volna.

Fogalmam sincs hova tűnt,visszafordultam,hogy csukjam be az ajtót,mikor már csak annyit láttam,hogy beült a volán mögé és onnan nézett rám.

Érthetetlenül néztem rá,nem értettem,hogy mit is akar csinálni. Csípőre tett kézzel vártam,hogy végre kibökje szándékát.

-Na nem ülsz be?-végül megszólalt,mindenre számítottam csak erre nem. Reményteli arckifejezéssel harapdálta ajkait remélve,hogy beülök. Mégis minek kéne beüljek,nem vágtam,hogy most akkor mit akar csinálni,de úgy voltam vele,hogy rosszat biztos nem akar,így beültem és becsuktam az ajtót.

Ahogy ránéztem,láttam a szemeiben,hogy vitt be alkoholt a szervezetébe,viszont ha az ember nem nézi jól meg nem is veszi észre.

-Biztosan furcsállod,hogy itt vagyunk és gondolkodsz a miértjén-egyet bólintottam. Már nem őt néztem,hanem az ölemben az ujjaimat piszkáltam-Nos,nem biztos számítasz arra,amit mondani fogok. Ha eléggé figyelmes voltál,akkor talán nem fog annyira meglepni-a fejét hátrahajtotta a támlának és egy nagyot nyelt. Csend állt be közöttünk,nem tudtam,hogy kéne-e mondjak valamit vagy nem. A csend egyáltalán nem volt kínos,így vártam,hogy mi fog következni. Azon gondolkodtam,hogy mire kellett volna figyeljek,de aztán hirtelen koppant,mire a szemeim megnőttek-Nem gondoltam volna,hogy ilyen körülmények között fogom elmondani és hogy itt,azt se terveztem,hogy egyáltalán fogok erről beszélni,de nem tudom magamban tartani-kezdett újra bele,visszahajtotta a fejét és a kormányra vezette tekintetét,én meg ránéztem. Nem volt teljesen sötétség így kivehető volt az arcán ülő idegesség.

A ledek,amik a fényt adják,na meg egy minimálisat az utcai fények is,amiknek köszönhetően látszódott a csillogás a szemében,amit az alkohol váltott ki.

-Nem tudom te hogyan vélekedsz ezzel kapcsolatban,de Jena,én nem tudok csak barátként tekinteni rád. Mostmár egyenesen ki is mondhatom előtted is,hogy kedvellek. Nem tudom többet titkolni-rázta meg a fejét és hihetetlenkedve nevetett fel,majd rám nézett. Annyi minden kiolvasható volt a tekintetében. A remény,hogy talán én is ugyanígy érzek,a munka miatti fáradtság,az alkohol hatása is ráadásul.

Nem szóltam semmit,csak egy idő után megszakítottam a szemkontaktust. Tisztában vagyok az érzéseimmel és,hogy én is ugyanígy érzek,de ennek ellenére sem tudok megszólalni. Hiába Hyejin már elmondta a meglátását ezzel kapcsolatban,úgyis egy picit meglepetésként ért. Nem is számítottam rá,a másik,hogy az se volt biztos,hogy igazak azok a meglátások,de ezek szerint csak igazak.

Az is megfogalmazódott bennem,hogy csak az alkohol beszél belőle. Most egy-két pohár után nem az lesz,hogy nem emlékszik,de attól függetlenül nem tiszta,nem egészen józan. Most ha beleélem magam,akkor ez az egész csak engem fog rosszul érinteni. Fogalmam sincs mit tegyek.

Nem tudom mennyi idő telhetett el,képtelen voltam egy szót is szólni,számomra az idő megállt.

-Bocsánat,gondolnom kellett volna,hogy ez neked gyors és-

-Nem,nem erről van szó-sikerült erőt szednem és közbeszólnom a mondatába,de most nem az a lényeg-Én csak nem tudom hogyan mondjam el,hogy nem vagy egyedül és kölcsönös-elcsuklott az utolsó szavam,amit mondtam,de annak ellenére teljesen érthető volt,mivel felém kapta a tekintetét.

Először nem néztem rá,de egy nagy levegővétel közben rá emeltem tekintetem. Mostmár teljesen más érzelmeket lehetett leolvasni a tekintetéből. Nyugodtságot és boldogságot.

Halványan elmosolyodtam,majd elkaptam a fejem és a kezemben lévő táska csatjának szenteltem a figyelmemet,amit csatolgattam.

Minho mondani szeretett volna valamit,de a felőlem lévő ablakot megkopogtatták,amire megugrottam és nagy szemekkel néztem a hangforrás fele. Jisungot,Felixet és Hyunjint pillantottam meg. Jisung kopogtatta meg az ablakot,a másik kettő,pedig csak vigyázkodott zsebre dugott kezekkel.

Minho-ra néztem,aki az ablakon leskelődő Jisungot vizslatva sóhajtott egy nagyot. Újra szemkontaktusba kerültünk,mire elmosolyodva nyitotta ki az ajtót és szállt ki a járműből.

Amint becsapódott az ajtó,egy kicsi idő múlva én is követtem és én is kiszálltam. A három fiú Minhot körülállva kérdezgették az "eltűnéséről".

Oda akartam sétálni,mikor megpillantottam Jeongin alakját felém jönni. Majd megállt előttem. A szája szélén egy pici habot pillantottam meg,ami azt jelentette,hogy az előbb evett újból a muffinból.

Kuncogni kezdtem,amire érthetetlenül nézett vissza rám. A szájára mutatva jeleztem az okát. Odanyúlt,elvette a kezét és látta a habot. A karját ugyanúgy a levegőben tartva a nyelvével távolította el a kis maszatot.

-Most annyi kérdésem lenne feléd,de szerintem meghagyom holnapra-egy mosollyal ő is a többiekhez ment,akik már mentek vissza az épületbe.

Bennem vegyes érzelmek voltak. Örültem,hogy ő is így érez,egyfajta megnyugvást nyújt. Viszont ott van,hogy jelenpillanatban Minho nekem főnököm,vagy másként,akkor a főnököm fia. Az ilyen a filmekben nagy sikert szokott aratni,így az emberek úgy gondolják,hogy ez teljesen normális,viszont amikor benne vagy a szituban,akkor már kicsit elgondolkodsz rajta.

Anyukámtól az utóbbi időben elsajátítottam a reális gondolkodást,hogy nem mindig jó áltatni magad dolgokkal. Ha reálisan gondolkodsz,akkor nagyobb valószínűséggel alakulnak a dolgok úgy,ahogy szeretnéd.

Reméljük,hogy az apja egy nyugodt,kedves természetű ember és ha netalántán több is kialakulna,ami nem annyira biztos,akkor jól fogja fogadni. Na jó,ennyire ne haladjunk előre. Az se biztos,hogy ebből lesz valami.

Ahogy beértünk,az asztalunk felé vettük az irányt és leültünk a körülötte lévő székekre,Minho épp Jisunggal beszélt valamit. Majd jobbra fordítottam a fejem és Jeongin-nal találkozott a tekintetem. A fülemhez hajolt,hogy mondjon valamit.

-Holnap eljössz velem tortát venni?-habozás nélkül hevesen bólogattam,mire elmosolyodott. Mind a ketten vigyorogva a többiekre figyeltünk,akik épp valamin nevettek.

Az éjfél is hamar elérkezett,ami azt jelenti,hogy eljött az buli is,amit a fiúk annyira vártak. Pozitív csalódásban volt részem a bulival kapcsolatban. Őszintén,nagyon felszabadultnak éreztem magam,ez feltűnt Minho-nak is,aki csak mosolyogva nézett engem.

Megittam egy pohár vörös bort Jeongin kérésére,viszont csak akkor voltam hajlandó meginni,ha tölthettem bele kólát. Szerintem annak a hatására lettem bátrabb. Mármint nem csináltam semmi rosszat,csak szimplán beleéltem magam a táncba.

Néha voltak olyan megérzéseim,mintha az emberek minket néznének,mivel a fiúkat abszolút nem érdekelte,hogy mit gondolnak az emberek véleménye. Értem ezalatt azt,hogy a táncukkal kitűntek a tömegből. Nagy és sokszor vicces mozdulatokat tettek meg,megesett,mikor kacagnom kellett rajtuk. Ez a nyolc fiú komolyan mondom hihetetlen.

Fél négy körül lehetett,mire hazaértem. Egyébként Minho vitt haza,most lepődjünk meg.

Amióta bevallotta az érzéseit azóta semmi nem változott,viszont sokkal beszédesebb lett az éjszaka alatt. Inni nem ivott,a többieket se igazán láttam éjfél után inni. Persze körülöttünk sok volt a részeg. Egy hozzám is odajött a pohárral a kezében,de Minho-nak köszönhetően békén hagyott.

Azzal se mondok újat,hogy otthon se tudtam másra gondolni,csak arra,ami az autóban és a buliban történt. Miközben öltöztem át és mostam le a sminkem teóriákat szőttem,de rájöttem,hogy ez nem a legjobb ötlet számomra,mert ugyebár én képes vagyok a bolhából is elefántot csinálni.

Telefonomat töltőre téve feküdtem le és próbáltam elaludni,viszont s gondolatok se hagyták,na meg közrejátszott az is,hogy a fülem konkrétan csengett. Most síri csend van,ezelőtt egy órával még dübörgő buliban táncoltam.

Lehunytam a szemem és azon voltam,hogy minél előbb elaludjak.

Kitaláltam egy tök jó történetet a kövinek,amiben idolokként szerepelnek és aaaaaa alig várom,hogy belekezdjeeeek,de ahhoz ezt be kell fejezneem!!!!!🩷