Mostanában annyira furán viselkedik Minho,mármint a jó értelemben furán. Attól függetlenül,hogy sokat húzza az agyamat,nagyon segítőkész. A kávézóban is besegít,hogy mire haza vagy az egyetemre érek ne legyek nagyon fáradt.

Egyre több időt töltöttünk együtt az elmúlt pár napban. Közel is kerültünk egymáshoz,elég kevés idő alatt,ami nekem eléggé szokatlan. Nem igazán voltak fiú barátaim. A testvérem csapatából párral kijöttem de csak ennyi. Egy buliba jártam velük az öcsém által,viszont több nem volt.

Viszont Minho valahogy más számomra. Igaz,egy barát,de rájöttem,hogy nekem több,mint egy barát. Lehet,hogy ennyi idő után így kijelenteni kicsit,hogy is mondjam,elég bátornak kell lenni,de az is biztos,hogy neki ezt elmondani sose fogom. Biztos vagyok benne,hogy ő nem így vélekedik velem kapcsolatban és eléggé égő lenne az egész szitu.

Megtanulok ezzel élni,és nem is fogja megtudni az én kis titkomat. Majd egyszer csak túllépek ezen és csak úgy fogok erre emlékezni később,mint egy tini fellángolás.

És erre hogyan is jöttem rá? Nos,nem volt nehéz. A hozzám intézett szavaitól jóleső görcs jelent meg a hasamban,más szóval a pillangók. Többször jöttem zavarba csupán a jelenlététől. Pláne,mikor felajánlotta,hogy elvisz az egyetemre. Azt hittem ott esek össze. A válaszommal próbáltam nem azt érzékeltetni,remélem be is vált,mert hanem el is haláloztam.

A nap huszonnégy órájában ezek a gondolatok kavarogtak bennem. Még akkor is,mikor Hyejinnel mentünk vásárolni nekem ruhát a ma esti bulira.

A pláza fele sétálva mindenféléről is beszéltünk. Három évvel idősebb nálam egyébként,már kijárta az egyetemet is. Azt is elmesélte,hogy terhes,egy hónapos körülbelül. Meglepődtem,mivel még nem látható a pocakján. A terve a jövőben,hogy miután megszületett a gyerkőc,két évet ahogy betöltötte áll munkába,viszont már nem ebbe a kávézóba,hanem a tanulmányait fogja hasznosítani. Pontosabban könyvelni fog valamilyen cégnél.

Én is elmeséltem a Minhos dolgaimat is,amin nem lepődött meg. Állítása szerint ez észrevehető,mikor mi ketten vagyunk egy légtérben. Megkérdezte,hogy szerintem miért van mindig ott,miért segít akkor,mikor én vagyok beosztva. Helyettem is válaszolt az általa feltett kérdésre. Hát mert kedvel,érdeklődik irántam. Kijelentésére lesokkoltan torpantam meg a járda közepén,ami következtében nekem jött egy középiskolás diák,aki épp akkor ment haza az iskolából.

Elnézést kértem és karonfogva mentünk tovább. Fel kellett dolgozzam az imént hallottakat,egyszerűen nem hittem a fülemnek. Az lehetetlen. Nem hiszem,hogy pont neki tetszenék. Ez az állítás hamis,egyenlő a lehetetlennel. Nyakamat tenném rá. Ezt a témát félretéve mentünk tovább az úti célunk felé.

Beérve a helyiségbe az első üzletet vettük is célba,ahol egyből meg is találtam életem ruháját. Szerelem első látásra. Ezt fel kell valahova jegyezni,ugyanis én nagyon válogatós vagyok ilyenkor,mikor ruhát kell választani. A szememet egyből kiszúrta,ahogy beértünk egyébként.

Egy törtfehér selyem ruháról van szó,négyzet alakú dekoltázsos és hosszú ujjú,nameg combközépig ér. Egyszerű és nagyszerű.

Odarohantam,levettem az én méretemben lévőt és a próbafülkébe vettem az irányt,miután Hyejint is bevártam. Elhúztam az anyagot,utána egyből öltözni kezdtem.

Egyszerűen imádom a látványt,amit a tükörben láttam. Csak csodálni tudtam,ahogy kinéz és rajtam áll,de abba már nem gondoltam bele,hogy mennyi ideig is vagyok idebent. Egy óriási levegőt vettem és elhúztam a nagy függönyt.

Mikor szembe kerültem vele és jól szemügyre vett,a szája tátva maradt,reakciójára felkuncogtam. A kezével mutatta,hogy forduljak meg,eleget tettem a kérésének és lassan forogtam körbe,mire a régi pozíciómba kerültem. Egy büszke mosolyt varázsolt ajkaira.

-Mintha csak rád szabták volna,gyönyörű vagy,Jena-a levegőben egy puszit küldtem neki,majd behúztam a függönyt. Azon gondolkodtam,miközben öltöztem át,hogy melyik cipőmmel találna ez a ruha.

Visszahelyeztem a vállfára a ruhát miután készen lettem mindennel és mentem ki Hyejinhez.

-Milyen cipővel fogod felvenni amúgy?-jött a kérdés,amint mellé értem.

-Pont ezt akartam kérdezni,hogy szerinted jól állna lakkozott félcipővel? Tudod az a fajta,melyiknek vastagabb talpa van és egy láncszerűség van elől-magyaráztam,miközben még szétnéztünk a ruhák között,de egyik sem haladta meg ennek a ruhának a szépségét.

Elfintorodva rázta meg a fejét,mire érthetetlenül néztem rá.

-Szerintem nem. Mind a kettő jól néz ki,csak külön. Én őszintén nem tudnám elképzelni-húzta el a száját miközben a ruhára és rám nézve próbálta elképzelni a kettő kombóját-Vagy tudod mit? Mikor végeztünk a vásárlással menjünk el hozzád és segítek-egy jóleső mosolyt küldtem felé.

-Na de akkor menj fizesd ki,hogy haladjunk a többivel is-egy bólintás után a kasszához mentem a sor végére. Előttem szerencsére nem voltak sokan,a két lány után gyorsan én is kifizettem a csodaszép ruhámat,és rohantam is Hyejinhez a szatyrommal. Megkarolva sétáltunk az üzletek között.

-Kell amúgy még valamit vennünk?-nézett rám,mire gondolkodni kezdtem,hogy még mi kellhet.

-Hát attól függ,hogy milyen cipőt húzok fel a ruhához-rántottam meg a vállam.

-Menjünk el hozzád,szerintem van amiből válogatni és most még egyenlőre nem kell semmi,jól mondom?-egyet bólintottam és a kijárat felé mentünk.

Nagyon jó helyen van amúgy a lakásom. Közel van a kávézó,a pláza is ráadásul. Nem kell tömegközlekedési eszközt használjak ahhoz,hogy eljussak azokhoz. Az egyetem van kicsit odébb de az se vészes.

Ahogy megérkeztünk hozzám,a következő lépés az volt,hogy a megfelelő cipőt kerestünk a ruhához.

Az összes elhozottat elővettem és amint megpillantotta a fekete csizmámat,a szeme felcsillant.

-Van fekete kabátod?-összehúztam a szemöldökömet miközben gondolkodtam a kérdésén. Felpattantam és kihoztam egy hosszú vászon fekete kabátot és egy szintén a kérésére fekete kabátot,ami viszont rövid volt. Ezek a darabok egyébként úgy tűnnek,mintha le lenne vágva az aljából,pedig egyáltalán nincs és szerintem ezzel olyan különlegesek.

Összeszűkített szemekkel vizslatta mind a kettőt és pár perc után a rövidebbikre mutatott.

-Mivel a csizma az magas szárú,ezért szerintem jobban találna a rövidebbik-jobban szemügyre vettem és igaza volt. A kiválasztottat lehelyeztem a kanapéra és a hosszabbikat visszatettem a szekrénybe-Na menj és öltözz-kezembe vettem a cuccokat és a szobába mentem,majd öltözni kezdtem.

A csizma a legszimplább csizma egyike. Fekete bőr csizma,belül cipzáros. Nem volt egy olcsó darab,de mikor megláttam tudtam,ha most nem veszem meg,akkor többet ilyet nem találok. Mindennel talál és ezt nagyon szeretem benne.

Amint készen lettem kimentem Hyejinhez,aki telefonozott. Megköszörültem a torkom,mkre odakapta a tekintetét. Ámulattal mért végig.

-Gyönyörű vagy,Jena-mosolygott őszintén. Odamentem és megöleltem-Mit szólnál ahhoz,ha felpróbálnád azzal a cipővel,amit mondtál,lássuk azzal milyen-váltunk el,egyet bólintottam és az említett cipőhöz mentem. Lehúztam a csizmát és felhúztam a lakkot.

A lány elé álltam,akinek az arcán a meglepettség látszódott.

-Esküszöm rosszabbra gondoltam,de mégsem azt a hatást adja,mint a csizmával-oldalra fordultam,hogy tudjam magam látni a tükörben. Igaza volt.

Tanácstalan voltam,hogy melyiket is húzzam fel. Több percig is álltam ott tanakodva. Aztán az egyik lábamra húztam a csizmát,másikra meg a lakk cipőt. Mindkettő annyira jól állt,hogy inkább így jelennék meg felemás cipővel.

-Tudod mit?-ránéztem,ő meg a telefonomat nyújtotta felém. Fogalmam sincs mit akar ezzel-Kérdezd meg Minhot,biztosan fog segíteni-a szemeim nagyra nőttek az ötletét hallva.

-Szó sem lehet róla. Te hallod magad egyáltalán? Nem,nem-ellenkeztem minden féle módon-Csak a terhesség beszél belőled-erre meg felnevetett. Hihetetlenül néztem az előttem ülő lányra.

-Komolyan mondom amúgy,szerintem már annyira közel kerültetek egymáshoz,hogy nem fogja furcsállni az üzenetedet-az arca elkomolyodott,de ezzel sem változott meg a véleményem.

-Még mindig nem. Inkább legyen,a-újra a tükörben mégegyszer átnéztem a ruhát mind a két lábbelivel-Legyen a csizma-böktem ki végül-Mi van,ha amúgy nem is kedvel,nem is tetszek neki? Csak úgy tekint rám,mint barát és ezért viselkedik velem olyan közvetlenül? És emiatt félre lehet érteni az égeszet-daráltam le,miközben húztam le a csizmát és a félcipőt a lábamról. Hyejin nem mondott semmit,csak mosolyogva nézett rám,mire egy nagyon sóhajtottam.

-Mennyibe,hogy szokásod a dolgokat túlgondolni?-mellé sétáltam és leültem,majd felém fordult.

-Hát,majdnem mindent-húztam el a számat.

-Majdnem nélkül-ráemeltem a tekintetem-Kívülről nem látod ez egész szituációt,Jena. Nem fogod fel,hogy odavan érted. Nem most kezdtem el dolgozni az Early Bird-ben. Míg meg nem érkeztél és fel sem vett,alig volt lent. Fent,az irodában gubbasztott-a kezével is magyarázott közben-Mikor először bejöttél,mivel megláttad a táblát,azt csak véletlenül hagytam kint. Már nem volt szükség senkire,hiszen előtted jelentkeztek. Mást szerintem vissza is utasított volna,de téged hagyott. Nem is a szokásos módon lettél felvéve,mert ugye nincs itt az apja,aki valóban a főnök. Ezért is tud veled lenni,mikor be vagy osztva,másképp ez nem lenne kivitelezhető. Ez mit jelent ha nem azt,hogy kedvel téged,Jena?-lágyan és kedvesen tette fel a kérdést-Ezelőtt mindig komor volt mindenkivel,csak a haverjaival láttam nevetgélni,máskor nem. De amint jöttél te,teljes szöges ellentéte az ezelőtti Minhonak.

Egy ideig csak mosolyogva nézett rám,majd megölelt,amit viszonoztam. Így ültünk egy jó ideig,majd miután elváltunk egymástól az órára pillantva néztem nagyot és pattantam fel.

-Megyek tusolni és hajat mosni,ugye segítesz a sminkben is?-kiskutya szemekkel nézve őt reméltem,hogy fog még maradni. Most nem szeretnék valamiért egyedül maradni.

-Persze csak akkor igyekezz-egy bólintás után mentem a dolgomra. A fürdőben a tükörbe nézve méregettem magam. Igen,jól nézek ki,de vajon Minhonak is tetszeni fogok? Ha meg nem?

Oké,magamnak kell tetszek nem másnak,tudom,de ez most más. Jól estek Hyejin szavai,mert így tudom,hogy elvileg nem csak én érzek így,viszont ezután bennem lesz az a megfelelési kényszer,ami ezelőtt nem volt.

Zuhanyzás után Hyejin jelenlétében készítettem el a sminkem. Nem vagyok nagy sminkes egyébként. Alapozóm van de évente háromszor ha használom.

Egy egészen natúr sminket sikerült varázsolnom magamra. A hajamat kivasalta Hyejin,utána pedig öltöztem fel a ruhába,ami a vállfán pihent a zakóval az egyik ajtóra akasztva,alatta a csizmával a földön.

Az karórámra pillantottam,ami fél kilencet mutatott. Egy nagy sóhajjal néztem az előttem ülő lányra,aki épp végig mért.

-Ideje indulni,szépség-elvigyorodtam a becézgetésén. Az ilyenek olyan jól tudnak esni. Eszembe jutottak a kiegészítők is,berohantam a szobába és elővettem egy fehér gyöngyös csatot,amivel egyik oldalt fogom a hajam felfogni és egy vékonyka nyakláncot.Ezekkel volt teljes az egész szett. Viszont már a szemüvegemet nem tettem fel. A távollátásommal van baj,nem is erős a szemüveg,de a szemem anélkül nélkül fárad el,így szemüveg nem nagyon vagyok,maximum itthon. Nem kellemes folyamatosan hunyorítani. De ezúttal nem viszem.

Egy kisebb fekete oldaltáskába helyeztem a kis pénztárcámat,a telefont és egy ajakápolót. Parfümöt is tettem magamra,majd elhagytuk a lakásomat,aminek ajtaját bezártam és a kulcsot a táskámba helyeztem,majd elkezdtünk sétálni a lift fele.

-Minden oké?-karolt meg Hyejin. Egy aprót bólintva nyomtam meg a megfelelő gombot a liftnél,miszerint a földszintre szeretnénk leérni-Nem volt meggyőző-húzta el a száját.

-Nem tudom,vegyes érzelmek kavarognak bennem-ráztam meg a vállam,közben elkezdett lefele menni a liftünk. Egy nagyot sóhajtott a mellettem álló lány,de csak akkor szólalt meg,mikor már leértünk,majd magával szembe állított és a két kezével a vállaimat megfogta.

-Igen,mert még új ez az egész számodra,de most gondolj csak arra,hogy jól fog telni a buli,és nézzél magadra,csajos,csodásan nézel ki. Nincs amiért aggódnod,oké? Minden a legnagyobb rendben van. Ha valami van,akkor itt vagyok,rendben?-azzal szorosan magához vont és megölelt. Hihetetlenül imádom.

-Köszönöm-újra megindultunk a kijárat felé,ahol elköszöntünk egymástól,emlékeztetett újból,hogy minden rendben van és jól nézek ki,majd elválltak útjaink.

Jobbra fordulva,körülbelül tíz lépés után egy ismerős autót pillantottam meg. Összehúzott szemekkel próbáltam rájönni,hogy honnan ismerős,azonban pár másodperc után rájöttem és a szívem egy óriásit dobbant. Minho az.

Megpillantva engem szállt ki az autóból és odajött,majd megölelt. Először azt se tudtam mit csináljak,sokkos állapotban voltam,de aztán viszonoztam gesztusát. Mélyen szívtam be a citrusos parfüm illatát. Ezt a parfümöt még nem éreztem rajta.

Lassan elváltunk egymástól,majd végigmért. Kínosan éreztem magam,ezért lehajtottam a fejem és egy tincset a fülem mögé hajtottam.

-Gyönyörű vagy-állapította meg mélyen a szemembe nézve,amire egy szégyenlős mosollyal reagáltam.

Minho se panaszkodhat,őszintén. Egy fekete nadrág egy fekete inggel társítva az a kombó ami a legjobban áll egy férfin. A bal csuklóján egy karóra volt,ami még vonzóbbá tette egész lényét.

Kinyitotta az ajtót jelezve,hogy üljek be,amit meg is tettem. Miután ő is helyet foglalt a volán mögött,indította a motort és indultunk az egyetem felé. Az autóban is a parfümének az illata volt. Jobban megnéztem,miközben vezetett,nem egészen középen,hanem oldalt volt elválasztva a haja és omlott a homlokára. Annyira jól néz ki.

Mielőtt még észrevenné,hogy bámulom elfordultam és az utat kezdtem el nézni.

Halk zene ment közben kellemes légtért hozva létre közöttünk a kínos csend helyett.

Alig telt bele két perc és megállt,majd Jeongin pattant be a hátsó ülésre és ment középre. A két ülés között hajolt elé.

-Sziasztoook-nyújtotta ki az utolsó szótagot egy nagy mosoly kíséretében,amin én is elmosolyodtam.

Ami nekem feltűnt az az,hogy nem lepődött meg az itt létemen és automatikusan hátra ült,mintha tudná,hogy itt vagyok. Lehet amúgy semmi jelentése nincs úgymond,csak nekem valahogy fura.

-Buli után buli,gyerekek ez aztán az élet-csapta össze a tenyerét és hátravette magát az ülésen a lábait széttárva-Na meg a jövőhónapban ott van a Chan hyungé és a tiéd- fejemet Minho felé fordítottam,de semmi reakciója nem volt,csak az utat figyelte.

-Mindkettőnkét egy kalap alatt letudjuk,már beszéltem vele-Minho már hátradőlve egy kézzel vezetett,ami valljuk be,eléggé vonzó volt. Ráadásul mikor kanyarodtunk be egy utcán azzal az egy kezével többször is megforgatta a kormányt. Ugyanezt eljátszódta a parkolásnál is,amikor megérkeztünk az egyetem épülete elé.

Miután leállította a motort,kiszálltunk,bezárta az autót és sétáltam be az épületbe az oldalamon Jeonginnal és Minhoval.

Már gondolkodok a harmadik könyvön is,és az a kérdésem lenne számotokra,hogy legyen olyan történet,ahol idolként szerepelnek,mint Stray Kids? ~~
🩷