Tegnap apámmal megint volt egy orbitális nagy veszekedésem annak ellenére,hogy nincs itthon. Egy jó ideig nem is lesz,amit nem is bánok,hogy őszinte legyek. Így is vannak veszekedések,de ilyenkor szembe tudom nyomni a telefont vagy fel se veszem a hívását. De mikor itthon van,akkor már nem így működik. Igazából már hozzászoktam ehhez,ami nem a legjobb így igaz,de nem tudok mit tenni.

A papírmunkák után fáradtan estem bele az ágyba. A szememet behunyva próbáltam álomba merülni,de egyszerűen nem ment. Elértem arra a pontra,mikor olyan szinten fáradt voltam,hogy aludni se tudtam. És igen,létezik ilyen,élő példa vagyok és mostanság elég gyakori. Ilyenkor egy,maximum két órát alszok,másnap meg egy elő halott vagyok. Ennek oka gondolom a stressz lehet meg az apámmal való viták.

Múlthéten is emiatt voltam olyan,amilyen Jenaval. Mikor hazajöttem olyan szinten lelkiismeret furdalásom volt,hogy nem voltam képes semmire se. Nem ezt érdemelte egyáltalán,próbálkozott kiszedni belőlem a szótlanságom okát,de még akkor is ignoráltam. Féltem,ha megszólalok valami olyat mondok,amit bánni fogok,mert olyankor szokásom és őt nem szeretném megbántani semmiféle képpen.

Még két hete,szóltam annak a két lánynak,hogy nincs szükségük rájuk. Én akarok Jenaval lenni,én akarok neki segíteni. Szeretnék minél több időt vele tölteni. És a múltkor hiába nem szóltam semmit,legalább vele voltam és láttam,hogy jól van és nincs semmi baja.

Jeongin említette,hogy buli lesz az egyetemen és ők ketten is mennek. Mivel én is ott jártam ki az egyetemi éveimet,gondoltam ellátogatok oda. Egyébként már tavaly is terveztem,hogy egyre elmegyek de mindig valami közbejött a céggel kapcsolatban,így egyre se jutottam el,szóval itt a lehetőség.

Még egy ideig forgolódtam az ágyban,hátha valami csoda folytán el tudok aludni,de sehogyse jött össze. Az órára pillantottam és nagyot néztem az idő láttán. Hajnali négy óra van és még egy percet se aludtam. Ez így nem egyáltalán nem jó,valamit tennem kell ez ellen.

Pozíciót váltottam,felpúposítottam a párnát és lehunytam a szemem,hogy immár tudjak egy kicsit aludni, Jenának ma délelőtt nem lesz előadása,így reggel jön be,szóval én is akkor kell.

A telefonom ébresztőjére ébredtem meg fogalmam sincs mennyi idő után. Nem is emlékszek arra,hogy hogyan aludtam el és mikor. Mintha egyet pillantottam volna és már ébrednék fel az utálatos csengőhangra.

Komótosan a fürdőszobába lépdeltem a szememet súrolva és ásítva. Nem igazán vagyok a korán kelő típus,nehezen is kelek de mikor van motivációm az adott napra,akkor könnyebben megy,mint például ma. A tudat,hogy a ma délelőttömet vele töltöm,feldobja a reggelemet.

A hajamat a törölközővel törölve jöttem ki fürdőből egy mosollyal és a gardróbom felé vettem az irányt,ahol a szekrény elé állva gondolkodtam mit is vegyek fel.

Kis idő után fekete farmert választottam egy fehér pólóval és egy szürkés-kék ing formájú kabáttal. Az órára pillantottam és az állam súrolta a padlót újból,mikor megláttam,hogy hány óra van. Negyed óra múlva kell nyitni,én meg ott se vagyok,ráadásul még nem is reggeliztem,na majd később.

Gyorsan felhúztam a cipőt,magamhoz vettem a pénztárcámat,a telefonomat és a kocsikulcsot,majd az ajtót magam után zárva rohantam a garázs fele és nyitottam ki a járműt.

A távirányitóval kinyitottam a kaput és miután kimentem ugyanazzal visszazártam. Mikor a visszapillantót állítottam be,akkor vettem észre,hogy a hajam még nedves. Egy nagy sóhajjal indultam a kávézó fele.

Persze gyalog is odaértem volna,de fél előtt mindenképp ott szerettem volna lenni,időben. Útközben egész végig azon gondolkodtam,hogy hogyan is kérjek bocsánatot a múltkori viselkedésem miatt,hiszen egy hét alatt nem volt bátorságom. Persze beszélgettünk rendesen,csak kerültem ezt a témát.

Abban a maximum hét percben vagy tíz variációt elkezdtem,de egyik se volt olyan,hogy jó legyen.Mindegy,maradok annál,hogy ahogy esik úgy suppan. Ahogy jönnek a szavak azokat mondom,rossz nem sülhet ki belőle.

Ahogy megérkeztem,leparkoltam a személyzeti parkolóba a megszokott helyemen és mentem be a hátsó bejáraton. A szívem a torkomban dobogott az izgatottságtól. Amint bementem a kávézó helyiségében,egy viszonylag boldog Jenát pillantottam meg.

Az összes bátorságomat összeszedve sétáltam bennem,míg meg nem látott. Először csak a fejével fordult felém,majd mikor látta,hogy én vagyok az,az egész testével megfordult és egy mosolyt küldött felém. Bár tudná,most mennyire olvadozok belülről a látványtól.

-Jó reggelt!-üdvözölt,majd visszafordult és folytatta a tevékenységét. Forró csokit készített gondolom magának. Amint készen lett,a kezembe nyomta és fordult vissza,egy ugyanolyan poharat levett és még egynek nekikezdett.

-Jó reggelt!

Leültem az egyik székre és kortyolgatni kezdtem a világ legfinomabb forró csokiját a világ legédesebb lányától. Amint készen lett,mellém ült és ő is kortyolgatni kezdte.

-Nem kávézok,csak a forró csoki az,amit megiszok. Remélem nem bánod,hogy most kávé helyett ezt iszod,hiszen ennek nincs olyan hatása,vizes a hajad,nem fogsz így megfázni?-fordult felém a poharamra nézve majd rám,aztán újra belekortyolt a csokijába-Amúgy magamnak készítettem azt-bökött a fejével a kezemben lévő pohárra-De jó az időzítésed és jókor jöttél. Ha öt perccel később érkezzél nem kaptál volna-csintalan mosollyal zárta mondandóját.

-Legjobb,hidd el-ránéztem,ahogy belekortyol a poharába-Magadtól nem is készítettél volna nekem,ugye? És nem,nem fogok megfázni,lehetőleg-szája fölött a csoki egy barna vékony csíkot hagyott. Egy szalvéta után nyúlt,hogy letörölje,de én megelőztem,ugyanis a a hüvelyujjammal egy kisebb mozdulattal tüntettem el.

Mélyen a szemébe néztem,gyönyörű. Minden egyes ilyen pillanattal jobban megkedvelem. Lassan emeltem el onnan a kezem. Megköszörültem a torkom és zavartan egy nagyot húztam a pohár tartalmából,úgyhogy márcsak egy kis kortynyi maradt benne.

-Egyébként-kezdtem bele a mondandómba felé se fordulva,inkább a padlót vizslattam-Bocsánatot szeretnék kérni a múltkori viselkedésem miatt. Igaz,egy héttel ezelőtt volt,de annyira mart belülről,hogy még felhozni se mertem. Nem volt túl szép,tudom. Ne haragudj,ha esetleg megbántottalak vagy ilyesmi-egy nagyot sóhajtottam és kiittam az utolsó kortyot is,majd a poharat leengedtem a kezembe.

Nem szólt semmit,egy idő után ránéztem. Mikor ő is befejezte a forró csoki ivását,elvette tőlem a poharat és mindkettőt a mosogatóba helyezte.

-Nincs amiért bocsánatot kérned,Minho. Biztosan rossz napod volt,nem haragszok egyáltalán,csak nem értettem a szótlanságod okát,ennyi-megrándította a vállát. És kedvesem rám nézett.

Egy vásárló térült be az ajtón. Jena rögtön felpattant és egy mosollyal üdvözölte az ötvenes éveiben járó férfit.

Nyolcig sokan jönnek mindig,ma sem volt máshogy,így a beszélgetésünket nem tudtuk folytatni. Megnyugodtam a válaszán,viszont még mindig bennem volt,hogy nem a helyén valóan viselkedtem és ez zavart,de majd csak túl leszek rajta.

Tíz óra körül lehetett,mikor újból egymás mellett ültünk. Meg akartam törni a köztünk lévő csendet,de Jena hamarabb szólalt meg.

-Holnap van a buli egyetemen,biztos tudsz róla-kezdett bele,mire egyet bólintottam-Jössz arra?-na erre nem számítottam. Egy kicsit vártam,mielőtt megszólaltam volna.

-Szerintem igen,Jeongin említette és még páran megyünk. Gondolom te is ott leszel-engem nézett míg beszéltem,majd egy heveset bólintott válaszként-Ma mikor is lesz az első előadásod?

-Egykor,de ha lehet kicsit hamarabb elindulok,ugyanis még otthon van pár dolgom és ilyenkor a villamosok is fullba vannak-egy szuszra ledarálta,mire csak elmosolyodtam.

-Elvigyelek?-egy egyszerű kérdés,mégis furán nézett rám.

-Mivel? A hátadon akarsz vagy mi?-kuncogni tudtam csak a kérdésén,mire érthetetlenül nézett rám.

-Hát persze,mivel mással?-egy unott képet vágott,tudja,hogy csak húzom az agyát-Autóval-adtam meg az egyszerű választ. A szája tátva maradt,amint kiejtettem azt az egy szót. Nem értem mi ebben a ledöbbentő,de csak kacagni tudtam a reakcióján.

Mikor valaki meglátja vagy először találkozik vele,az első benyomása az,hogy egy érett,komoly lánnyal van dolga,főleg ha még úgy is öltözik,de ha az ember jobban megismeri és még Jena komfortosan is érzi magát,akkor egy kislányt ismer meg benne. Viszont attól még ugyanarról a megfontolt nőszemélyről beszélünk. Az ilyen olyan vonzó tud lenni,legalábbis számomra.

-Te tudsz vezetni?-a hangsúlyát felemelte a kérdés végén-Bocsánat,csak esküszöm nem néztem ki belőled,meg amúgy is,nem kell rám pazarolnod az idődet,gondolom van egy csomó munkád-megrándította a vállát és elfordult én meg válaszolni se tudtam,ugyanis Hyejin is megérkezett.

Jena boldogan pattant fel a helyéről és egy szoros öleléssel üdvözölte Hyejint,aki gondolkodás nélkül ölelte vissza. Mosolyogva néztem végig a jelenetet.

-Hamarabb jöttem,hogy tudjunk összefutni is,hány órád lesz ma?-Hyejin jött-ment felkészülve a munkára ,Jena csak ment utána,mint egy kis pincsi kutya a gazdája után,és magyarázott az egyetemről.

Élvezem,még nagyon az elején van és még szereti,adja az ég,hogy ezután is szeresse,én azt hittem nem élem meg,hogy túl legyek az államvizsgán és vége legyen. Mondjuk nem telt rosszul egyáltalán,a sok buli az,ami feldobta számomra azt a pár év egyetemet. Na meg az se mindegy,hogy kikkel vagy körülvéve,szerencsére a srácokkal egy helyen voltunk így unatkozásnak helye nem volt.

-Na akkor elviszel?-állt meg hirtelen előttem és lassan néztem fel rá a telefonomból,majd újra a készüléknek szenteltem a figyelmet. Még ott állt egy darabig,majd elkezdte szedni a cókmókjait,mivel végzett. Én is felálltam,a kötényemet a helyére tettem,elvettem én is a dolgaimat és vártam,hogy legyen kész. Mikor jött Hyejintől elköszönni megtorpant,amint meglátott engem a kocsikulccsal a kezemben.

Elköszönt a lánytól,majd a bejárati ajtó fele vette az irányt.

-A hátsó ajtón-egy száznyolcvan fokot vett,mire csak kuncogni tudtam,hihetetlen ez a lány. Intettem egyet én is a pult mögött álló lánynak,majd távoztunk.

Mikor kiértünk az ajtón,megnyomtam a nyitás gombot a kulcson és a lámpái kettőt pillogva jelezték,hogy kinyitódott a jármű. Jena ámulva torpant meg a kocsit bámulva,viszont én az anyód üléshez sétálva nyitottam ki neki az ajtón és vártam,hogy eszméljen fel és üljön be.

Sokat nem vártam,felé indultam és felkapni szerettem volna,mire kapálózni kezdett,így hagytam és letettem.Az autóhoz sétált és lassan ült be. Becsuktam az ajtót utána,majd én is helyet foglaltam a volán mögött. Gomb segítségével beindítottam a motort,hátra tolattam,hogy tudjak kiállni,majd mielőtt útnak indultam volna ránéztem. Kis lénye összehúzódva veszett el a nagy ülésen,aranyos.

-Először haza kell mennem,majd csak utána az egyetemre-magyarázta az irány fele mutatva a mutatóujjával.

-Közben mondjad merre kell menni-egy bólintás után elindultam,miután jól szétnéztem,hogy sehonnan nem jön autó,kihajtottam az útra,váltottam,majd ráemeltem a tekintetem.

-Nem fogod elhinni,de ez az autó az öcsém álomautója,már nem is tudom,nagyon régóta. Volt egy olyan korszaka még kiskorában,hogy Range Rover videókat nézett mindig. Persze rég kinőtte ezt,viszont azóta is ilyen autót szeretne majd-mesélte az útról le se véve a szemét-Itt majd jobbra,majd a körforgalom után balra és ott lesz a sarkon-jól esett hallani,hogy az öccsével egy ízlésünk van autók terén.

-Ennek örülök,jó az ízlése,és neked melyik autó tetszik?-nem hiszem nagy autó rajongó lenne,de biztos van olyan,ami tetszik neki.

-Nekem nagyon tetszik a Mini Cooper,főleg a piros. Szerintem aranyos autók-ahogy mondta,a körforgalom után balra kanyarodtam és leparkoltam a sarkon lévő tömbház előtti parkolóba,leállítottam a motort és ránéztem.

-Én még pár dologért el kell lépjek,szólj mire itt legyek és érkezek-nyújtottam a kezemet,mire előhalászta a telefonját,megnyitotta a telefon alkalmazást,majd ideadta. Beírtam a számomat és visszaadtam. Egy csíkot varázsolt a szájából egy bólintással,és kiszállt az autóból. Addig nem mentem el,míg be nem ment az ajtón. Végig követtem a szememmel. Szeretnivaló egy lány,az biztos.

Mialatt ő készülődött az egyetemre én elléptem a gyógyszertárba nyugtatóért. Muszáj ehhez folyamodjak,hiszen enélkül nem tudok nyugodtan egyhuzamban több órát aludni.

Ezután elmentem bevásárolni a mai ebédemhez,nem volt ötletem,hogy mit is készítsek,de menetközben kitalálom.

A csomagtartóba pakoltam be a dolgokat,mikor a telefonom megszólalt. Egy ismeretlen szám volt az,de egyből tudtam ki keres. Mosolyogva vettem fel és emeltem a fülemhez.

-Minho?-félve szólt bele lágy hangon.
-Igen,én vagyok. Öt perc és ott vagyok-azzal bontottam a vonalat,lecsuktam a csomagtartót és bepattantam az autóba.

Beindítottam a motort,majd gyorsan szelve az utat mentem Jenához,aki az épület előtt állva nézelődött. Amint megpillantott egy halvány mosoly jelent meg a szája szélén. Egy fekete bő öltöny nadrág volt rajta,egy szintén fekete felsővel és fölül pedig rövid béza vágott kabát volt.

Megálltam előtte,megvártam míg óvatosan beül és mentem tovább immár az egyetem fele. A hajában egy fekete masni volt,rózsa illatú parfümje átjárta az egész járművet belülről.

Autóval öt perc volt oda az út. Ahogy kitettem az épület előtt,Jeongint ott pillantottam meg egy padon ülve. Meglepődött az autóm láttán,hogy Jena száll ki belőle,de nem csinált nagy dolgot belőle. Intett nekem,majd mikor a lány odaért megölelte és sétáltak be.

Ugyanúgy,addig vártam,míg beértek és egy nagy sóhajjal indultam haza. Míg vele vagyok,minden gondom elszáll,mintha megszűnne minden rossz körülöttem. A mosolygós lénye minden rosszat elsöpör és pozitivitást hoz az életembe.

Ez egy hosszabb rész lett,ami nem is tudom,mintha kicsit elhamarkodott lenne,viszont ennek ellenére remélem eddig tetszik a történet🩷
és ha hibát találtok benne,kérlek nézzétek el. Át van olvasva meg minden,de megesik,hogy nem veszek észre valamit,értitek. Mostanság folyamat fáradt és álmos vagyok és amiatt is megeshet

Dee remélem ti jól vagytook 😽